Omnipotens

CSodálattal és néha döbbenettel szoktam hallgatni Árcsi fantáziajátékait, amelyek hihetetlen

szövevényesek, eredetiek, néha kedvesek és viccesek, de akad vérfagyasztó is. Áronom reggeltől estig a saját kis világában mozog, és csak néha kukkant kifelé. A minap Áron hála terebélyes fantáziájának mindenható lett, mivel 24 órára hétfejű sárkánnyá változott, és amit nem volt szabad Áronnak, azt szabad volt a hétfejűnek, ill. amire nem volt képes egy 2 és fél éves, az nem jelenthetett gondot egy ekkora fenevadnak. Pl. bár köztudott, hogy télen a kisgyerekek lábára zokni kell, egy hétfejű sárkánynak teljesen felesleges ez a ruhanemű; Áron nem ehet ebéd előtt csokit, node egy hétfejűnél mindig ez az előétel; Árcsi nem bánthatja Bercust, de egy sárkánynak ez kötelessége....

Ez a fantáziavilág kicsit lelassítja a délelőtti sétálásunkat is (erről Mária dédi testközeli élményt kapott). Tegnap kb. 20 métert tettünk meg 70 perc alatt, mivel Áron leállt az első tűzcsap mellett, amiben köztudottan kukamanó lakozik, és a szomszédos bogyós bokor terméséből mézesteát főzött a manónak, utána bogyókkal díszítette fel a lakhelyét. Végül is amíg Berci bírja a babakocsiban, levegőzésnek levegőzés....