Őszi versek 3.

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.

Ugyan erre a ritmusra egy ismeretlenebb Weöres Sándor vers, nem feltétlen őszi:

Weöres Sándor: Hold és felhő

Árok mellett
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.
Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.
Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.
Föl ne mássz, mert
üszkös a fa dereka,
üszkös a fa dereka,
kikorhadt.