Mellesleg

A kórházba úgy érkeztem, hogy Áron melegen tartotta a tejcsatornákat, így Berci azonnal kapott pár kortyot a születés után. Aztán egy éjszakát elszakították tőlem (nem volt hely, csak a nőgyógyászaton, ahova nem vihettem magammal Bercit, akire a csecsemős nővérek vigyáztak reggelig), és másnap ügyetlenkedtünk a szopival, amit alig akart elfogadni, folyton belealudt, és öklendezett. A nővérek azt mondták, hogy biztos tele van a gyomra magzatvízzel, és ettől van az egész. Én csak remélni tudtam, hogy a magzatvíz az ok és nem az esetlegesen Bercibe töltött cukros teácska, amit előszeretettel ajánlgattak, és felügyelték a napi 2 üveg elfogyasztását. (Amit a mi szobánkban a mosdókagyló kortyolt szorgosan.) A szülés utáni első este kicsit kétségbeestem, hogy egy napja még volt tejem, és szoptattam, most alig van tejem és nem akar szopizni. Aztán még az éjszaka helyreállt a világ rendje. Berci már 2 naposan remekül szopizott, és tejben sincs hiány (sőt!!!). Igény szerint etetem (ez Áronnál is bevált), ami a legtöbbször 2-3 óránkénti szopit jelent, koradélután kicsit sűrűbben eszik, éjszaka viszont csak egyszer és a második evés már hajnalra esik (6 óra magasságában), így egy szavam sem lehet, nagyon ügyesek vagyunk!!!!!!!!

Hatalmasakat alszik, persze vannak pocakfájósabb periódusok, de összességében nyugodt, "mama-barát". Ilyen folytatásban reménykedem!!!!!!

Áron vasárnap, amikor hazajöttem a kórházból Berci etetése láttán természetesen azonnal szopizni akart, de kb. 5 mp után hatalmas öklendezés közepette kecmergett ki az ölemből. Szegénykémnek olyan érzés lehetett, mint amikor valaki, aki eddig 1,5ös tejet ivott hirtelen legurít egy pohár főzőtejszínt.

Azóta hígabb lett a tejem, és Áron is kap belőle, amolyan "fejőgépként" üzelem, így nem kell bajlódnom a mellszívó masinával. Mindenki jól jár!

Olajozottan

A nap legkritikusabb pontja kétség kívül az esti fürdetés-fektetés mizéria, ami leginkább Bercit viseli meg (a köldökcsonkja miatt csak óvatosan fürödhet, aztán jön a guszta köldökcsonk-kezelés, pelusozás, bőrápolás, öltözködés), mire végzünk a protokoll szerint előírtakkal, Berci zengedező bömböléssel adja a család tudtára, hogy ez nem a kedvence. Természetesen ettől a két nagyobb fiú is lázba jön, mi meg alig győzzük vígasztalni a Varga ifjakat. Tegnap beugrott egy mentő-ötlet: mivel Berci bőre még "vizi" és igencsak hámlik (ami teljesen normális), napraforgóolajjal kell kenegetni esténként. Beállítottam Áront a kiságyba (erre van rászerelve a pelenkázó is), Boldit a pelenkázó elé, és öntöttem egy kis olajat a kezembe, ahonnan osztottam a fiúknak is egy adaggal. Aztán kezdődött a Berci-simogatós-kenegetős-megnyugtatós akció, amit sikerrel abszolváltunk, sőt, az aktív részvételtől Áronom is megnyugodott, és Boldi is nagyon élvezte a tesókényeztetést.

"Én nagyon szeretem Bercit! Ugye nem kell visszaadni?"

Boldi töretlen szeretettel simogatja és puszilgatja a kisebbik öcsit, a zöldszemű szörnyek egyelőre messze kerülik... (leginkább Áron köré sereglenek)

Áron annál kevésbé tudja hova tenni az "új felállást". Sokat sír, nyűgös, és ha valami nem tetszik neki, visít. Amikor hazajöttem a kórházból, alig akart hozzámbújni, pár óra erejéig "beállított a sarokba", ahogy VP-vel szokta (volt) Boldi, amikor VP sítáborba megy egy hétre. Aztán másnapra fordult a kocka, és nélkülözhetetlen lettem. Amikor Berci sír, Áron nyugtalan lesz, a maga módján próbálja megoldani a dolgot, és hangoztatja, hogy "inni", meg "cici", vagy előkapja az ő játékbabáját, és fogdossa. Már többször előfordult, hogy Bercit pelusoztam, és Áron beállt közénk, és ellökött tőle. Oborzil kifejezetten agresszív lett (pedig ez a legkevésbé volt jellemző), csíp, karmol (leginkább engem), és teljesen hozzánőtt a cumijához.

Mindez érthető, és a jelszavam a TÜRELEM! Boldit egyszer már letaszították a trónról (ill. helyet kellett szorítania maga mellett egy második kiskirálynak), és bár Áron sosem volt monopol helyzetben, Berci születésével belecsúszott az állítólagos legnehezebb "középső" szerepbe.

Az első séta 3 gyerkőccel

Ma délután úgy éreztem, ki kell szabadulnunk a lakásból! A gyerekek nyűgösek voltak, a fejünk felett pedig elkezdődött a tetőfelújítás. Áron ebéd utáni hisztijekor úgy döntöttem, hogy friss levegőt engedek a lakásba, ablakot tárok a világra. Amikor kinyitottam a gyerekszoba teraszajtaját, egy jókora állvány és fenék képe fogadott, majd elkezdődött a mászkálás és kopácsolás odafent. Összekaptuk magunkat (nagyon furcsa volt 3 gyerekre csomagolni az utitatyót), beültünk az autóba, és megcéloztuk a Római-partot. Nem vagyunk ismerősök arrafelé, de sokan mesélték, hogy hangulatos. A csúcsforgalomnak hála kb. egy óra alatt jutottunk át a városon, majd nem találtuk a "nekünk megfelelő" partszakaszt. VP leautózott a térképről, amikor úgy döntöttünk, hogy lassan letáborozhatnánk, hiszen Boldi bárhol képes egy-két kavicsot belehajítani a Dunába. Leparkoltunk, VP első lendülettel belelépett egy kutyakakiba, majd kivettük a frissen kölcsönkapott tesós babakocsinkat, amit kinyitottunk, de VP-nek nem tetszett, és amikor össze akarta csukni, nem sikerült. Sebaj, útra keltünk, de alig mentünk 100 métert, rájöttünk, hogy ez nem a nekünk legmegfelelőbb partszakasz: jobbról-balról biciklisták, a Duna megközelíthetetlen, és az első lángosos a biciklisták szerint másfél km-re volt. Így visszasétáltunk az autóhoz, a babakocsit kinyitva betoltuk a csomagtartóba (éreztük, hogy jó nagy autót kell venni...), és megtettük a másfél kilát, a gyerekek legnagyobb elégedetlenségére. A 20. büfében találtunk lángost (innentől kezdve Boldi már nem hisztizett), majd fagyiztunk is egyet. Bercikém pedig végig aludta az egész csúcsforgalmas, eltévedős, babakocsiszerelős kiruccanásunkat.

A Római-partot nem vettük fel a kedvencek listájába, bár elég hangulatos (gyerekek nélkül ideális lazítani), én elképedtem a tömérdek szeméttől, portól, piszoktól. Vagy rossz részén jártunk????

Napkeltekor "nyugta"

Első itthon töltött éjszakánkon Berci birtokba vette az emeleti babaszobáját, ahova ideiglenesen én is beköltöztem. Éjfél után 3kor, majd 5kor kérte jogos jussát, és közte aludtunk mind a ketten. Hajnalban minden olyan békésnek tűnt, a teljesség érzése járt át. Ültem az ágyamban, szoptattam Bercit, némi fény derengett a roletta szegélyeinél, a szoba sárga falai, fehér bútorai, sötét barnás parkettája és új lakója segítettek ellazulni + rátaláltam erre a kis filmre is:

Biztos a szülés utáni hormonális kavalkád tehet róla, de olyan szépnek tűnik...

Este jó

Boldi már második alkalommal vehetett ölébe kórházból frissen hazakerült öcsit. Áron még némi tartózkodással közelít a babához, de még nem teljesen világos neki, hogy anya nagy hasa helyett most miért ezt a nyöszörgő kis izét hívjuk Bercinek. Neki csak baba, de szerencsére már próbálkozik némi simogatással, és továbbra is képes szolidaritásból sírva fakadni, ha Berci sír. (A továbbra is arra vonatkozik, hogy ezt a képességét Eszti Pannijánál fejlesztette ki.)

Az első éjszaka viszonylag nyugodtan telt, Dóri és Berci fönt, Boldi és vp lent, Áron, meg a legbátrabb, mert ő egyedül aludt a gyerekszobában.

Berci háromkor és ötkor kelt föl enni, aztán visszaaludt. Egy rossz hír azért akadt: Áron kezd belázasodni, de reméljük ez gyorsan elmúlik.

4x,4y

Csülök, körettel

Továbbra is csak az események után kullog a szerkesztőség.

Szombaton míg Dóri és Berci a kórházban pihenték ki fáradalmaikat és készültek a másnapi hazajövetelre, addig a többiek, Namu, Nagyvadász és a három Vargákok kimentünk Bogdányba a szokásos fűnyírásra.

Mivel későn indultunk - a délelőtti látogatás és a piacozás miatt -, ezért kénytelenek voltunk megállni a Forgó nevű vendéglátóipari egységnél egy könnyű ebédre. Ez nem sikerült, ugyanis a grillterasz is üzemelt, így a bogdányi húsleves gazdagon ill. ököruszály-leves után egy könnyűnek nem mondható grillezett csülökkel (vp) és egy fél grillkacsával (Nv) birkóztunk, kellően megalapozva ezzel a kedvet a fűnyíráshoz. (A csülök isteni volt, vajpuha hús, a rezgős hájrészek aránya tökéletes volt, a pirosra sült bőrrész ropogós, a fűszerek frissek, nem holmi szárítottak, és az egész csülök zamatosan fűszerezett volt. Akarok enni megint, most. Azt hiszem a kacsa is finom volt, mert míg én a csülökkel barátkoztam, addig a kacsa is elfogyott. )
Boldi és Áron is szépen termeltek, főleg rántott húst és sült krumplit, de Áron nem vetette meg a rizst sem, ami Namu körete volt a rántott halhoz.

A gasztronómiai kéjutazást követően jött a feketeleves, először még a vendéglőben tejjel cukorral, aztán meg a fűnyírók végeinél.

A végére elfáradtunk, de megérte.

Peca

Egy korábbi tartozást törlesztünk most: Bobek Nagyvadásszal és Namuval elment pecázni, pardon horgászni, és 9:6 arányban legyőzte a tanítvány a mestert. A halakat kivétel nélkül visszaeresztették a vízbe, részint sportszerűségi, részint praktikus okokból.

Áron vásárol

Mostanában Áron is egyre gyakrabban jár közértezni Namuval, így ő is kezd a pénztáros nénik kedvence lenni. Bolditól eltanulta azt is, hogy a vásárláshoz jár egy kifli, amit menet közben lehet majszolni és a pénztárnál be kell mutatni. S miután a szókincse is egyre bővül, az alábbi mondattal nyújtotta oda a kiflit a pénztárban.

- Néni kifli adom kapbe!

Napfürdő

Ma délután Dóri kiült napozni egy kicsit a teraszra. Szó mi szó van még rajta némi felesleg:

Berci 20 órás bemutatkozópartyja

Miután Boldi megbeszélte Dórival telefonon és velem személyesen, hogy "Berci már kiszülte magát", péntek délután jöhetett a személyes mustra. Berci baba átment a vizsgán, jöhet haza tesónak, de első körben Boldi csak egy nagy zsák nápolyival tért vissza a Zöldkőbe.
Dóri láthatóan örült a "régebbi" gyereknek, és bár Áron is hiányzik neki, Oborzil még túl kicsi egy kórházi látogatás utáni "újra-elszakadáshoz", Dóri pedig túl hormonális...

Újabb szavak

Áron megtanulta, hogy a felmosott konyhapadló "csúszik", a sütő "forró", az ablakon "légy" zümmög, este "párnára" rakjuk a fejünket.

CTG 10., fiú 3., Berci 1.

Szóval az úgy volt, hogy ma ünnepeltük a 10. CTG-t. Bementünk a Barossba, de már odafele megsültünk az autóban, köszönhetően a kánikulának és a csőtörésnek, ami miatt lezárták a belváros egy részét, így boldog-boldogtalan, de főleg az utóbbiak mind a körúton probáltak araszolni. Egy óra alatt azért sikerült bejutni. CTG-n minden ok, utána vizsgálat, miszerint semmi változás, mehetünk haza. Hazaúton megálltunk ügyintézni a postánál, de a betervezett fagyizást Dóri már nem akarta, mert valami gyanúsat észlelt. Konkrétan, mintha némi magzatvíz szivárogna.

Na ezzel a kérdéskörrel elütöttünk 1-2 órát. Ica szerint (szülésznőnk) nem az, de ha az is akkor sem kell rohanni, csak ha a fájások rendszeressé válnak és erősödnek. Azok meg szépen lassan rendszereződtek, majd szépen lassan erősödtek is. Közben esteledett, úgyhogy segédkeztünk Bobek és Iron lefürdetésében, időnként fájási szünetet tartva, majd miután a fájások ötpercesek lettek az indulás mellett döntöttünk. Előtte azonban még Árcsit el kellett altatni a Kamm-kamm-kánonnal, amit a nevezett és Dóri együtt adnak elő az alvás előtt.

Végül 9-kor indultunk befelé, ezek a képek ekkor készültek (ide még jön majd két kép, de a szolgáltató bénázik, én meg már álmos vagyok, mert negyed3 van.)

Mikor beértünk a szokásos ügymenet, apa kint, anya bent adminisztrál, fájás jön. Fél 10 után már mind a ketten szülőszobán voltunk, Dóri egy nagy kényelmes ágyon, nekem meg csak egy kis fotel jutott, és befutott Ica is, aki rögtön igyekezett a protokoll szerint eljárni. Beöntés, borotválás infúzióbekötés lett volna a sorrend, de miután bekukkantott, közölte, hogy ezekre mind nem lesz idő, mert szülünk. Azt mondta, hogy 20 perc és megvagyunk. (Ekkor nem sejtette még Stirlitz, hogy 15 percet tévedni fog).

Berci feje búbja ekkor már látszódott is, de erről Dóri és a kamera lemaradt (az egyik el volt foglalva), majd az utolsó fájással együtt Dóri kinyomta Bercit.
Természetesen az ünnepélyes köldökzsinór-átvágás sem maradt el, de ezúttal ez csak másodikra sikerült, de nem szidtak meg. Dórit kezelésbe vette az ügyeletes doki és ismét bebizonyosodott, hogy a varrás fájdalmas dolog, ha az anyag, amit varrnak, az ember, annak is az érzékenyebb része.

Na de megérte, mert most itt van Berci, aki hivatalosan Varga Bernát Samu, született 2008. 08. 14-én csütörtökön 22 órakor, 3730 g-mal és 56 cm-rel. És hála Árcsinak, aki szorgos mellhasználóként elérte, hogy ne apadjon el a a mama teje, Berci 25 percesen jól belakmározott anyatejből.
Baba és mama mindketten jól vannak, apa nemkülönben.

Dóri és Ica már a szülés után

Boldog születésnapot Berci!

Ilyen pasival a világ végére elsétálnék!

Délután Árcsi Namuval indult sétálni, én meg itthonról irigykedtem, hogy Namunak milyen jó dolga van, bár Áron sem panaszkodott...

Szakértő közönség

Boldi betegsége alatt elég sokat nézi az olimpiai közvetítéseket és mostanra már sok szabályt ismer:
- A bíró nemengedte meg a braziloknak a kettes gólt, mert lesés is volt.

A nemzeti identitását viszont némileg még összezavarja a 10-es számú brazil focimez, ami pizsamaként funkcionál:
- Anya, én brazil vagyok?

A sportágakat is egyre jobban felismeri:
-Mikor lesz megint kézilabda, de vízben?

Áron is képben van már. Ha focit lát a tv-ben, akkor felemeli a két kezét és kiabál:
- nyulnyul, góól

Boldi nem gyógyul

Még a mai éjszakánk is vizes törülközők közt telt, mivel az antibiotikum + lázcsillapítók ellenére 39,6-ot mértünk. Boldi láztalan állapotában persze nem érti, hogy miért kell ágyban maradnia, én meg sajnálom, amikor erőteljesebben rászólunk, hogy enyje-benyje miért is akarsz futkorászni a lakásban, hiszen csak 5 napja fekszel és gyerekből vagy...

A "minden rosszban van egy kis jó" egyébként működésképtelen gondolat ez esetben rendelkezik némi igazságmagvval: ez a betegesdi kiváló alkalmat teremt a nagy családi társasjátékozásokhoz, melyekben Boldi egyre többször hősiesen viseli a veszteséget is.

Az éntudat fejlődésének egyik nagy állomásán

tart Áron. Kicsit korai ez a fázis a tudós szakirodalmak által meghatározott időponthoz képest, de én ettől még büszkébbnek érzem magam.
Reggel átpisilt bodyval ébredt, és kérdeztem tőle, hogy "ki fog átöltözni, és felvenni egy aranyos macis pólót???".
Erre ő:
-ÉN.
Pedig beértem volna egy "babával", sőt akkor sem haragudtam volna meg, ha nem válaszol...
5 perc múlva feltettem a következő "kié ez a szép csíkos gatya??" kérdést, mire a válasz:
-ENYÉM!
Áronom, te dagadsz az éntudattól!!!!!! Lesz ebből jó kis dackorszakunk!!!!!!!!!

Zsuzsi spontán látogatása

a legjobbkor jött!!! Dacolva baktériumoktól nyüzsgő lakásunkkal, Zsuzsó felugrott egy puszira, melyet nem csak tőlem kapott meg, hanem Áron is elhalmozta a "nénit" (Kriszti! Nem szabad féltékenykedni!!!). Jól esett a látogatás!!!!!!!!!

Újabb szívhang-figyelés

Ez volt a 9.! Nagyon jól érezheti magát Berci pocakomban, úgy látszik nem sieti el ezt a kibujósdit! Csütörtöktől már naponta kell CTG-re járnunk, ami félnapos elfoglaltságot jelent... Az elmúlt 3 hetemet egy kicsit "kötöttnek" érzem, alig mozdulok ki a lakásból, főleg mióta Bobek is szobafogságon van. Egyfelől nem vágyom túl nagy túrákra, mivel ott motoszkál a fejemben a "na akkor pont itt fog elfolyni a magzatvíz" képsor, valamint a "jósló fájásokat" is könnyebb hazai terepen viselni, másfelől viszont hiányzik a séta, játszótér, barátnők, ténykedés...
Mennyi lehet még hátra? Szeretném a karomban tartani, szagolgatni, bemutatni a tesóinak, de bármennyire is szűkös már a hely, jó szeretgetni a pocakomat, és fantáziálni a "milyen lehet"-ekről is??!!

Tüsző

Sajnos Boldi láza csütörtök hajnal óta nem csillapodik, 2-3 óránként megy 39 fölé, és ilyenkor csak a vizes borogatás segít, amit kis beteg hősünk beletörődve visel.

Ma reggel jobban körbenéztünk Boldi torkában, mert aggasztó ez a 4 napos forróság, és úgy láttuk, hogy a vírusos torokgyulladásból tüszős lett, így elkezdtük az antibiotikumot (nem nagy öröm...).

Áron eddig még nem kapta el (ilyenkor örülök leginkább, hogy még mindig szoptatom, hátha ez átsegíti az ilyen bacilusos ügyeken).

Tegnap este is úgy éreztem, hogy beindult a szülés, de szegény Bercinek megint leadtam a drótot, hogy légyszi várjunk ezzel még egy picit, ameddig Boldi is fogadóképes. És Berci vár, amiért olyan hálás vagyok.