Az első séta 3 gyerkőccel

Ma délután úgy éreztem, ki kell szabadulnunk a lakásból! A gyerekek nyűgösek voltak, a fejünk felett pedig elkezdődött a tetőfelújítás. Áron ebéd utáni hisztijekor úgy döntöttem, hogy friss levegőt engedek a lakásba, ablakot tárok a világra. Amikor kinyitottam a gyerekszoba teraszajtaját, egy jókora állvány és fenék képe fogadott, majd elkezdődött a mászkálás és kopácsolás odafent. Összekaptuk magunkat (nagyon furcsa volt 3 gyerekre csomagolni az utitatyót), beültünk az autóba, és megcéloztuk a Római-partot. Nem vagyunk ismerősök arrafelé, de sokan mesélték, hogy hangulatos. A csúcsforgalomnak hála kb. egy óra alatt jutottunk át a városon, majd nem találtuk a "nekünk megfelelő" partszakaszt. VP leautózott a térképről, amikor úgy döntöttünk, hogy lassan letáborozhatnánk, hiszen Boldi bárhol képes egy-két kavicsot belehajítani a Dunába. Leparkoltunk, VP első lendülettel belelépett egy kutyakakiba, majd kivettük a frissen kölcsönkapott tesós babakocsinkat, amit kinyitottunk, de VP-nek nem tetszett, és amikor össze akarta csukni, nem sikerült. Sebaj, útra keltünk, de alig mentünk 100 métert, rájöttünk, hogy ez nem a nekünk legmegfelelőbb partszakasz: jobbról-balról biciklisták, a Duna megközelíthetetlen, és az első lángosos a biciklisták szerint másfél km-re volt. Így visszasétáltunk az autóhoz, a babakocsit kinyitva betoltuk a csomagtartóba (éreztük, hogy jó nagy autót kell venni...), és megtettük a másfél kilát, a gyerekek legnagyobb elégedetlenségére. A 20. büfében találtunk lángost (innentől kezdve Boldi már nem hisztizett), majd fagyiztunk is egyet. Bercikém pedig végig aludta az egész csúcsforgalmas, eltévedős, babakocsiszerelős kiruccanásunkat.

A Római-partot nem vettük fel a kedvencek listájába, bár elég hangulatos (gyerekek nélkül ideális lazítani), én elképedtem a tömérdek szeméttől, portól, piszoktól. Vagy rossz részén jártunk????