Mellesleg

A kórházba úgy érkeztem, hogy Áron melegen tartotta a tejcsatornákat, így Berci azonnal kapott pár kortyot a születés után. Aztán egy éjszakát elszakították tőlem (nem volt hely, csak a nőgyógyászaton, ahova nem vihettem magammal Bercit, akire a csecsemős nővérek vigyáztak reggelig), és másnap ügyetlenkedtünk a szopival, amit alig akart elfogadni, folyton belealudt, és öklendezett. A nővérek azt mondták, hogy biztos tele van a gyomra magzatvízzel, és ettől van az egész. Én csak remélni tudtam, hogy a magzatvíz az ok és nem az esetlegesen Bercibe töltött cukros teácska, amit előszeretettel ajánlgattak, és felügyelték a napi 2 üveg elfogyasztását. (Amit a mi szobánkban a mosdókagyló kortyolt szorgosan.) A szülés utáni első este kicsit kétségbeestem, hogy egy napja még volt tejem, és szoptattam, most alig van tejem és nem akar szopizni. Aztán még az éjszaka helyreállt a világ rendje. Berci már 2 naposan remekül szopizott, és tejben sincs hiány (sőt!!!). Igény szerint etetem (ez Áronnál is bevált), ami a legtöbbször 2-3 óránkénti szopit jelent, koradélután kicsit sűrűbben eszik, éjszaka viszont csak egyszer és a második evés már hajnalra esik (6 óra magasságában), így egy szavam sem lehet, nagyon ügyesek vagyunk!!!!!!!!

Hatalmasakat alszik, persze vannak pocakfájósabb periódusok, de összességében nyugodt, "mama-barát". Ilyen folytatásban reménykedem!!!!!!

Áron vasárnap, amikor hazajöttem a kórházból Berci etetése láttán természetesen azonnal szopizni akart, de kb. 5 mp után hatalmas öklendezés közepette kecmergett ki az ölemből. Szegénykémnek olyan érzés lehetett, mint amikor valaki, aki eddig 1,5ös tejet ivott hirtelen legurít egy pohár főzőtejszínt.

Azóta hígabb lett a tejem, és Áron is kap belőle, amolyan "fejőgépként" üzelem, így nem kell bajlódnom a mellszívó masinával. Mindenki jól jár!