Boldi töretlen szeretettel simogatja és puszilgatja a kisebbik öcsit, a zöldszemű szörnyek egyelőre messze kerülik... (leginkább Áron köré sereglenek)
Áron annál kevésbé tudja hova tenni az "új felállást". Sokat sír, nyűgös, és ha valami nem tetszik neki, visít. Amikor hazajöttem a kórházból, alig akart hozzámbújni, pár óra erejéig "beállított a sarokba", ahogy VP-vel szokta (volt) Boldi, amikor VP sítáborba megy egy hétre. Aztán másnapra fordult a kocka, és nélkülözhetetlen lettem. Amikor Berci sír, Áron nyugtalan lesz, a maga módján próbálja megoldani a dolgot, és hangoztatja, hogy "inni", meg "cici", vagy előkapja az ő játékbabáját, és fogdossa. Már többször előfordult, hogy Bercit pelusoztam, és Áron beállt közénk, és ellökött tőle. Oborzil kifejezetten agresszív lett (pedig ez a legkevésbé volt jellemző), csíp, karmol (leginkább engem), és teljesen hozzánőtt a cumijához.
Mindez érthető, és a jelszavam a TÜRELEM! Boldit egyszer már letaszították a trónról (ill. helyet kellett szorítania maga mellett egy második kiskirálynak), és bár Áron sosem volt monopol helyzetben, Berci születésével belecsúszott az állítólagos legnehezebb "középső" szerepbe. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése