Barátok és vadak

Hétvégén, hála Lacusék szervezőkészségének, ellátogattunk barátostul (12 gyerek és 3 pocaklakó, meg a kötelező tartozékaik) a Budakeszi Vadasparkba. Az itt beszerzett élményekről inkább VP fog részletesebben írni, mivel az én a kirándulásom azzal telt, hogy gyomorgörccsel szurkoltam Zsuzskának és Bercinek, mert amíg mi séta meg napsütés, addig ők vajúdás meg neonlámpa. Igazából már az elején előrebaktattam, hogy időközben megéhező kisebbik fiamnak a kedvére tegyek pépesített alma és körte formájában. Áron etetése közben utolért a csapat, és Dávid (Boldi kirándulásbeli barátja) felkiáltott Boldinak:

- Nézd Boldi! Ott van két vaddisznó!!!

Erre Boldi:

- Meg az Ányám is!

Aztán jót beszélgettem Vikivel, megcsodáltam Adél legújabb kunsztjait, amik közül nálam a "vége" szó hallatán megjelenő testtartás verte ki a biztosítékot.

Berci

Ma koradélután megszületett Zsuzsi és János Bercije. Ezúton is gratuláció!!! Berci nem siette el a dolgot, egy héttel a dokibácsiék szerint bejósolt időpont után bújt ki. A fotó múlt vasárnap készült Zsuzsiról, aki láthatóan még 2in1 állapotot mutat, ma ez már máskép fest! Én úgy örülök!!!!

Hogy mi minden van a dédiéknél???

Ma délután egy kis Zöldkős, majd GáborÁronos kiruccanást követően, meglátogattuk Mária és Sándor dédit. Boldi azonnal autópályává alakította Mária dédi ágyát, Áron pedig a parketta fényezésben segédkezett. Boldit torta-süti várta, amire (ahogy a romokból láttam) kakaó és cukor is került, biztos ami biztos.

Időközben Dédi elővarázsolt egy fura, kanyargós dolgot a kamrából, persze nekünk fogalmunk sem volt, hogy mi ez.

Miután lelepleztük a kolbásztököt (hogy mik vannak a dédiéknél?), felpakkoltuk az útravalót. Kaptunk tuját Boldi erkélyére, ibolyát és rengeteg almát.

Játék az egész világ!

Áron mostanában azzal kápráztat el minket, hogy "bejátsza a lakást". Pl.: konyhabútor alsó polcára felmászva rámol; függönyt tép; játékos dobozokat ürít; bemászik a csúszdás ágy alatti kuckóba és rakosgatja a duplokat; nappaliban díszként üzemelő exszenes vasalót lökdösi, nyalogatja, amitől tegnap a homlokáig kormos lett; ásványvizes üvegeket gurít; tornyot dönt; szőnyeg szöszt csípked (ez ám a finommotorikai bravúr); "zacsizik"; sörös hordón dobol; szennyestartó falán megjelenő tükörképét nyalogatja; stb.. De a kedvence ez az akármi:

Ezzel csapdos, nyálaz, rágcsál, viszi körbe a lakásban. Na mi ez a valami???

Várjuk a megfejtéseket!

Pizsi-buli

Boldinátor

Boldi lökdösődik az oviban. Odamegy a gyerekekhez és löki őket. A minap Dóri áthozta a suli büféjébe Boldit, aki mit csinál? Mint a klasszikus huligán, szándékosan nekimegy egy harmadikosnak. Nóóóóóóórmális?

Este persze kibeszélés:
- Boldi, miért lökdösöd a gyerekeket az oviban?
- A sajt egy olyan dolog, ami ennivaló. - elterelés, egyszersmind készülés az összintézményi SAJT projektre, melyről Herr Lakos szokott levelet küldeni.
- Na, de Boldi, miért lökdösődsz?

Erre ez a kis fingilingi odaböki elém a mutatóujját, és tekergeti, mintha csavarhúzózna és azt mondja:
- Csak a rossz gyerekeket lököm fel!
- És kik a rosszak?
- A Lóri, az Iván, a Samu, a Fülöp- meg persze gondolom az összes többi, akiről az ovónénik beszámoltak.

Alvásig folytatódott a meggyőzés.
- Ne lökdösődj!
- De igggen!
Reggel anya az ajtóban Boldit jógyerekké varázsolta, amit aztán Bobek be is jelentett az oviban Gyöngyösnek:
- Anya elvarázsolt jó gyereknek. Ma nem lökdösöm a többi gyerekeket.- és láss csodát, ma nem is lökdösődött.

Viszont sikerült labdával fejbetalálni Félixet, aztán kiakadt, hogy bocsánatot kell kérni. Legalább este lesz mit nevelni...

Ízeltlábúak

Imádott lakásunk egyetlen hátulütője, hogy kissé bogaras. Mikor ideköltöztünk, 3 hónapon keresztül ádáz küzdelmet folytattunk a hangyákkal, akik mindig máshol rágták ki magukat a fúgából, parkettából. Én a fenenagy koncentrációjú domestosos vízre (vizes domestosra) esküszöm, VP pedig az alaposan megrágott rágóval lyuktömecelésre, ami nemcsak kiváló hatékonyságával, hanem esztétikai eleganciájával is hamar az ötletgazdáné egyik kedvence lett. Miután a hangyák kis időre továbbálltak, darázslyukakat fedeztünk fel a tető faszerkezetében. Juhé! Ennek ellenszere a Kemotox, ami kicsit belélegezve fél napi köhögésrohammal társul, akkor meg már inkább egy csípés.

Jelenleg 3 frontos csatát vívunk:

1. VAPE spray-vel a kezemben az erkélyen a levéltetveket írtom, akik ép a másodszor virágzó leanderek virágain buliznak.

2. A spejzben élnek a kedvenceim, a molylepkék. Már háromszor rámoltam ki MINDENT, és dobtam ki a fél kamrát, de zseniális, feromon segítségével működő BioStop nevű csapdám még mindig lesújt. A gócpontjuk egy ajándékba kapott mogyorós tábla volt. Ezen felbuzdulva szinte az összes édességtől megszabadultam (utána vagy 3 napig nem aludtam), minden dobozba, zacskóba belenéztem, letöröltem... Úgy érzem magam a kamrában, mint VP a számítógépes lövöldözős játék előtt (ami persze az iskolában szigorúan tilos). Van, hogy éjszaka kikelek az ágyból, és rajtukütök. Beteges, de úgy utálom őket!!! Csokigyilkosok!!!

3.Legújabb "bogarunk" a muslinca, vagy más névvel gyümölcslégy. Áginak hála már tudjuk, hogy valami édes lötyre buknak vagy gyümölcsre, ennek segítségével szaporodnak, már csak azt kéne kitalálni, hogy mindezt hol teszik a mi drága otthonunkban. Esténként hemzsegnek az ablakokon, a vacsi körül. Az össze gyümölcsöt száműztük a teraszra, nincsenek növényeink, semmilyen édes lé nincs elől, sem sehol. Akkor meg honnan???? És még mennyi???

Kifejlesztettem ellenük egy spéci fegyvert: megvárom, míg leszállnak az ablakra, eközben a morzsaporszívóval lesben állok, és felszippantom őket, majd utánuk küldök egy kis Biolit sprayt (a Kemotoxal is próbálkoztam, de az meg sem kottyan nekik- lehet hogy ők veszik át a hatalmat a Föld felett?). Esküszöm, kezdem élvezni.

Ezzel párhuzamosan a pókoknak úri dolguk lett nálunk, olyan szent állatok lettek számomra, mint az indiaiaknak a tehén.

Ha valakinek van valami csodaszere az írjon, mielőtt teljesen bekattanok.

Vallomás

Boldi ma az oviban közölte az egyik dadussal:
-Az én Apám szereti a házi pálinkát.
Persze a dadus ismervén VP-t flegmán csak annyit mondott:
-Tudjuk.
(És tényleg!)

Megérzés

Boldi hosszú idő után ma újra elment oviba. Próbáltuk rábeszélni, hogy aludjon ott, de hajthatatlan. 12 körül szoktak ebédelni, utána pisi, fogmosás, kis öltözködés, és irány a földön lévő szivacs. Minden altatásnál mesét olvas Judit és Szilvia, mostanában a 3 kismalac a sláger, persze némi korrektúrával a "forró" helyeken. Olyan szép idő volt, hogy gondoltam ma is elhozom Bobekot az ebéd után, és inkább játszóterezünk, amíg világos van, amúgy sem szokott du. aludni, csak ha nagyon kiüti magát. 3/4 1-re oda is értem az óvodába, ép levettem a cipőmet, és indultam volna fel Boldiért, mikor a lépocső tetejéről ismerős hangokra lettem figyelmes. Boldi éppen elindult a kijárat felé, mire Gyöngyi utánament és megkérdezte, hogy miért akar lemenni, nincs ott senki. (Én egy szót sem szóltam, csendben hallgatóztam.) Erre Bobek azt mondta Gyöngyinek:

- Azért akarok lemenni, mert ott vár rám az anyám, ő eljön értem.
Szerintetek volt nagy puszizkodás, mikor megláttuk egymást????

Kihelyezett lakógyűlés

A házban éppen három emelettel alattunk lakik Nóri, Péter, Réka és Orsi. Boldi és Réka már korábban barátságot kötöttek, csakúgy, mint Nóri és Dóri, így aztán lehetőséget biztosítottunk az összes többi családtagok számára az ismerkedésre. Áron és Orsi kevésbé éltek az alkalommal, de mi, Péterek jól elbeszélgettünk a a kaja készítése, majd elpusztítása közben.

Nóri remekbeszabott almatortát készített az alkalomra, melyet még időben sikerült lencsevégre kapni. A grillezés eredményéről lemaradt fotósunk, így arról csak szóbeli feljegyzések maradtak fent, miszerint a salátákkal együtt finom volt. (Saláta nélkül is az lett volna, de így azért más.)

A kajálás után óriáskígyó-üzemmódba kapcsoltunk, és a teraszról figyeltük, ahogy idősebb gyermekeinknél felütötte fejét a Torschlusspánik. Szerencsére hamar úrrá lettek a helyzeten.
A fiatalabb csemetéink szolídabban ismerkedtek egymással.
Később némi kávé hatására javult a vérnyomás-helyzet, így késő délután elszántuk magunkat egy kis sétára. A helyet, ahol sétáltunk, természetesen autóval közelítettük meg. Az úton Réka és Boldi kézen fogva vigyáztak egymásra.

Az Áprily-völgy túloldaláról milyen a kilátás? (megfejtés: szép)

A Mócs(a)i tanyán megnéztük az állatokat, aztán kipróbáltuk az összes játékot.

Réka a szárnyas krokodilon.

Itt végre sikerült egyben lekapni a társaságot.

Visszafelé Boldi egyedül tolta Oborzilt, de az irányításhoz néha szükség volt egy kis segítségre, mert a periszkóp otthonmaradt...
A kocsinál lefotóztuk az inkognitóban itt tartózkodó ifjú Harry Pottert, a homlokán a jellegzetes sebhellyel. Megígértük neki, hogy nem leplezzük le, de hazudtunk.
Késő este, immár vendégeink nélkül, gyertyafényes-romantikus vacsorát rendeztünk Boldinak, aki ezt éjszaka gyakori felébredéssel nem hálálta meg. De ettől függetlenül jó kis nap volt ez.

A hard night's day

Meglátogatott minket KereJudit, aki a Dóri keresztmamája. A nap nem indult a legsimábban, mert Oborzil 4-5 éjjeli ébredés után hajnalban felüvöltötte az egész családot, majd miután mindenkinek kiment a szeméből az utolsó álommanó is, rajtaütésszerűen visszaaludt. Boldi, szegény, miután este későn került ágyba, reggel meg korán kelt, ezért a sokéves átlagon felül teljesített hisztiben.

Az első összeveszést a felöltözéskor provokálta ki. Hisztizett mikor hazajöttünk a játszótérről, és végül hisztizett mikor ágyba parancsoltam ebéd után. Ez utóbbi csak öt percig tartott, mert aztán mély álomba zuhant, és felkeléskor már megint igazi kisangyal volt.

Közben Oborzil is örült az ajándékoknak, alig bírt lekattanni a zörgős zacsikról,

Nagy siker volt még, mikor almát evett, persze csak nyálazta azt, ami a képen van, de aztán reszelve benyomott egy másikat, majd kisvártatva egy fél körtét is.

Boldi meg kapott pólót, síanorákot, pizsamát. (ezúton is!)

Két hiszti között azért voltunk a játszón, ahol a fáramászást gyakoroltuk,

aztán az említett nehézségek után megebédeltünk. (Tökfőzelék a nagyoknak, hekk Boldinak.)

Aztán KereJudit fél négykor elment, mi meg fociztunk egyet Boldival a kertben, este meg Vukot néztünk a "redőny", azaz diafilmen.

Pricc, pracc, prucc

Boldi mióta megtanult varázsolni rendszeresen gyakorol. Leginkább páros számú varázslásban erős: pl. elvarázsolja Namut békává, aztán visszavarázsolja. Ha minden rendben megy, akkor Namu a második varázslás után ismét a maga teljes valójában bukkan elő.

A szokásos varázslatok közé tartozik apa elvarázsolása cápává, majd vissza rendes apává, Dóri elvarázsolása, hogy ne tudjon beszélni, majd vissza.

A varázslás módja: Vérfagyasztó kézmuzdulatok tétele és varázsige:
-Abrakadabra! Apa legyen páca, pricc,pracc, prucc! - és aztán:
- Sikerült a varázslat!

Ma megpróbáltuk néhány varázsolása után saját fegyverével legyőzni. Ebéd után még az asztalnál én is megpróbáltam:

-Abrakadabra, Boldi menjen a csúszdás ágy tetejére aludni, pricc, pracc, prucc!
Mire Bobek kis hatásszünet után:
-Nem sikerült a varázslat!- és aztán jól kinevetett minket.

Minden jó, ha a vége jó

Szerda délután redőnyszerelőknek álcázott terroristakülönítmény szállta meg a lakást. Először ártatlan pofával kértek egy rongyot, mert az övék a kocsiban maradt, majd a Dóri által odaadott rongyszőnyeg segítségével az egész lakást elborították fémforgáccsal.Merhogy hiába volt kint egy emberük egy collstokkal és vett méretet, az nem akadályozta meg őket a helyszíni fűrészelésben. Ez sem baj persze, ha használják az előteret vagy az erkélyt, pláne, ha tudják, hogy a végén azt fogják mondani biztatásul Dórinak, mikor látták, hogy takarítani kezd:

- Hát igen-igen, ezt alaposan többször is fel kell porszívózni, mert nagyon makacs ám az alumíniumforgács! Még tűvel se jön ki. Nem is ajánlatos mezítláb közlekedni.

Tehát megvan a megoldás, mostantol Áron majd cipővel a kezén-lábán fog kúszni a lakásban, a nyelvére, amivel a padlót szokta nyalogatni, majd sálat tekerünk. Mivel Dórinak ez a frappáns ötlet nem jutott eszébe azonnal, ezért csúnyákat gondolt a redőnyösök szüleiről, és ideges lett.

Az idegösszeroppanástól csak Cili és Pivi érkezése mentette meg, akik a redőnyösökkel már nem, de a takarítással még találkoztak, mikor Dóri egyik kezében Áronnal, másikban felmosófával hadonászott. Időközben én is hazakeveredtem az iskolai értekezlet, bevásárlá és Boldi összeszedés után, és végül azért jókat röhögtünk az este folyamán. A beígért tócsni helyett sajttállal laktunk jól, de ezen senki nem bánkódott. Desszertnek meg kuszkuszt ettünk.

A hős persze István volt, mert rajta kívül senki másnak nem volt másnap hat órája, a többiek ráértek másnap másnapot tartani.

Orsi és Bori

Hosszú tervező-szervező szakasz után végre újra láthatta egymást Bori és Áron, akik életük első napjaiban szobatársak voltak. Nézzük csak a március 23-dikai eresztést! Bori szépen ül, de nem kúszik, míg Áron ép fordítva birtokolja ezeket a bravúrokat. Volt együttjátszás,közös barackevés, szopizás, sőt Bori el is szundított a vendégeskedés közepette, de aztán hamar magához tért, és folytatódhatott a fényképezkedés. Kiélveztük a digitális fotózás adta előnyöket, villogtak a vakuk gazdagon.