Kettő az nem három

Ez főleg akkor igaz, amikor egy "háromgyerek egyszerre beteg" hetet tud a háta mögött az ember. Miközben Boldi a Nagyszülőket és Ilit szórakoztatta Törökországban, én itthon dáridóztam a két kisebbel, és annyival könnyebbnek tűnt minden. Sosem éreztem magam igazán fáradtnak, nem volt olyan nagy ricsaj (a háromtagú zenekarhoz képest volt halkabb az élet...), kevesebbet kellett fegyelmezni, gyorsabban ment az etetés-altatás, korábban ért véget a nap. Mindennek ellenére nagyon vártam haza a kis világutazót! Örök hála Mária dédinek, aki a héten többször is még inkább megkönnyítette az életünket!

KO

Bercussal mostanában azon ügyködöm, hogy kihagyja a délelőtti alvást, és 12-fél egy fele aludjon Áronnal együtt egy jó nagyot, ill. este fél nyolckor már szintén csend legyen. Nagy menet!

Bercus, bár nyűgösebb dél fele, viszonylag jól veszi az akadályokat, bezzeg Áron, ha módja van rá (pl. autóban zötyögve) simán elszundít délelőtt is.

"Hamma"

Családilag "hammának" hívjuk azt a reggeli-esti tápszert, amit Áron a szopizás mellett iszogat. Nyáron megpróbáltunk Árcsinak tejet adni, de azonnal bepöttyösödött, érzékeny rá. Bár már 2 és fél éves nagylegény és remekül iszik pohárból, az ágyközeli hammaivászatnak nem akar búcsút inteni, és kizárólag cumisüvegből fogadja el, abból a bizonyos egyből, már másfél éve.

Altató 2.

Visszatérve az altatódalokhoz, nekem az egyik nagy kedvencem Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Nemessányi Éva, Sebestyén Márta, Sárközi Gergely: Esti csendben c. CD-je. Szenzációs! Egy éven keresztül mindes este a Csija csija, aludj penja c. dalt énekeltük, Áron másfél évesen ismerte a szöveget, és gyönyörű dallamot. VP szintén erről az albumról a Nyári este c. verset favorizálja.

Weöres Sándor: Nyári este

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sűrű raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.
Rezgő-fű a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! torony üregében
érc-hang pihen el az éjben.


Ez itt pedig talán az újabb kedvenc? Most találtam rá a http://www.egyszervolt.hu/ oldalon, és nagyon megtetszett (Ha az oldal keresőjébe beírjuk a címet, kidobja a dalt.):

Döbrentey Ildikó - Levente Péter: Aludni kéne már most

Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost:
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.

A ricsajt zsákba rakják,
az utcát összehajtják,
S míg csillagfényt szitálnak,
csöndesként citeráznak,

Hogy álmotokban szépen
táncoljatok az réten,
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten!

Más helyen a második versszaknak kicsit eltérő a szövege:

Az utcát összehajtják,
a zsivajt zsákba rakják,
s míg csillagfényt szitálnak,
csendes éjt muzsikálnak.

Az Égből pottyant meséknek volt a záródala. Szépséges!

Utoljára leírok egy rövid altatót, szintén a http://www.egyszervolt.hu/ olalon lehet meghallgatni:

Palya Bea: Nem félek

Nem félek, nem félek,
angyalok repülnek,
a vállamra ülnek,
hej szép szemű kis Áronka
álom száll a szempilládra,
ájnánánáná....

Nem tudom, hogy a szöveg is az övé-e, gondolom nem, de fogalmam sincs kinek a tollából való???

Megyek aludni!

Mit szabad és mit nem?!

A nagy piknik

Másnap megérkeztek a várva várt vendégek. Pillanatok alatt föloldódott mindenki, és nagyon kellemesen elbeszélgettünk, mialatt megsült, aminek kellett.

Sylvia és Zoltán érkezett meg először és azonnal leültek Bobekkal unózni, ami azért nagy szó, mert Sylvia óvodán kívül nem nagyon szokott ovisjátékokat játszani, ami azért eléggé érthető. (A benzinkutas se szokott otthon tankolni a nagyszobában.)

Gyöngyi Sándor mögött ülve motoron érkezett, és mivel Bobek eddig csak a Nagyvadit látta motoron, így nem is volt kérdéses nála, hogy ki lett a nap sztárja. Sándor Árcsit is levette a lábáról, miután hosszú félórákon át játszotta a két naggyal a sót vegyenek játékot.

A nagy kajálás után felkaptattunk a Kutyahegyre. Áron útközben minden egyes bogárral percekig matatott, és Zoltán, aki biológus, hosszasan és elképesztő türelemmel beszélgetett Áronnal.

Felfelé menet a leégett szederbokornál ismertettem az egybegyűltekkel a helyi közgyűlés programpontjait, különös tekintettel az 5-re, azaz Cseh Attila természet és útkárosító tevékenysége, Az Egyesület reagálása címűre.

Lefelé jövet a társaság másik Sándora, aki tűzszerész, mesélte el, hogy mit is csinál, mikor dolgozik, és hogy tényleg az az öröm neki, ha esethez hívják, bár leggyakrabban sajnos a kézigránátnak kinéző Citroen fékhengert jelentik föl a zemberek.

Összességében szuperül sikerült kertiparti volt, legalábbis mi nagyon jól éreztük magunkat!

Előkészületek

Múlt hétvégén kilátogattak hozzánk Bogdányba Boldi óvónénijei, mind a hárman, díszkísérettel! Boldi középső csoportos pályafutásának a finisében megleptük Silvyát, Sacit és Gyöngyit egy-egy pikniktakaróval. A dolog személyes jellegét egy nyár végére beígért kerti meghívás adta.

Délután Bobek vezetésével a fiúk rendbehozták a kertet, aztán nem volt mese, Bobek főzött!!! A lelkes zebracsikó fél10ig serénykedett egy széken állva a konyhapulton. Először egy juhtúrós szószt készítettünk el. Egy nagy pohár tejfölben elkevertünk 25 dkg juhtúrót, megborsoztuk, tettünk bele bazsalikomot, fokhagymát. Másnap jól megmostuk az újkrumplit, és vékony héjával együtt egy mély tálba tettük, megsóztuk, borsoztuk, bazsalikomoztuk, fokhagymáztuk, löttyintettünk hozzá egy kevés vizet, olivaolajat, jól összeráztuk, és lefedve kb. 15 percig pároltuk a mikróban. Ezt a krumplit kell nyakonönteni a tányéron a tejfölös-juhtúrós szósszal.

Boldi aztán kukorica salátát készített (közben megjegyezte, hogy a karkötőm milyen jól illik a lilahagymához), majd végül ubisalit. Saját bevallása szerint az uborka pucolása és gyalulása volt a legnehezebb feladat, no de egy vasfogas nagylegénynek ez sem jelenthet akadályt. Boldi kóstolgatott, és megbeszéltük, miből mennyit kéne még rakni. A "mi hiányzik belőle" kérdésre, általában az "egy kis méz" választ adta. Jó is az! (mondjuk a juhtúrós krumplihoz...)

Boldikám a főzőcske után utolsó erejével felkapaszkodott a nappaliban egy fotelra, ami csak félig sikerült neki, és elaludt.

Másnap kipihenten folytattuk a munkálatokat. Boldi kinyújtotta (Bercus cumisüvegével) a levelestésztát, pogácsaszaggatóval korongokat szaggatott, amiket kis segítséggel olvasztott vajas mézzel kent meg, majd ananászkarikákat rakott rájuk, végül megsütötte, és némi fahéjas porcukrozással langyosan tálalta.

2 hete...

...elfelejtettük közzétenni, hogy Boldinak kiesett a második fogacskája. Reggel arra ébredt, hogy a szájában van az elhullajtott jobb egyes... Brrrr....

3 lépés

Bercus, a tesókhoz hasonlóan, most már biztos, hogy későn fog elkezdeni járni. (Bár a szakirodalom a járás kezdeti időpontját átlag 14 hónapos korra teszi. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a mai gyerekek átlagban valamivel korábban kezdenek el járni. Az egyéni különbségek igen nagyok, nem ritka a 9 hónapos totyogó sem. (Ugye Panni???)) Kapaszkodva már nagyon régóta ácsorog és lépeget, sőt segítség nélkül is feláll, megáll egy darabig. 2 napja a gyerekszobában játszottunk a földön, mikor is Bercus egyedül felállt. Megkértem, hogy jöjjön hozzám, mire ő 3 lépéssel el is érte a széttárt karokat. Azóta nem ismételte az új tudományt, marad a jól megszokott négykézlábas technika.

Apjuk fiai

Bercust is próbáltuk beilleszteni a képbe, de azt hiszem most antiszoc korszakát éli....

Jó utat!

Boldi holnap hajnalban Namuval, Nagyvadival és Ilivel elutazik Törökországba. Nekem már most hiányzik, főleg, hogy az utóbbi napok betegeskedései miatt leginkább a kicsikkel voltam. Jó utat Boldikám, tombold ki magad a nagyszülőkkel!

Krupp reloaded - Éjszakai rohanás

Tegap éjjel repülőrajttal jöttem haza a Zöldkőből, csapot-papot-meccset-bort félbehagyva, mikor Dóri telefonált, hogy jöjjek, mert Berci hülyén veszi a levegőt. 5 perc alatt voltam itthon és Dóri nem túlzott: Berci amúgy rendesen húzta a levegőt, és időnként eleresztett egy igazi mélyről jövő száraz kutyaugatós köhögést, olyan igazi krupposat. A múlt héten azért volt korházban mert nem vett levegőt, most vett, de nekünk semmi se jó. Boldi az utóbbi időkben túlontúl elkényeztetett minket azzal, hogy ha volt is kruppos köhögése, az hamar csillapodott az erkélyen ülve, éjszakai beszélgetés közben, és már-már el is felejtettük, hogy mennyire ijesztő volt az első roham, és hogyan aludtunk hetekig félálomból meghallva egy-egy köhögést és hallgatóztunk, hogy kezdődik-e.A régi rossz érzés a gyomorban ismerősként újból befészkelte magát.

Tapasztalt kruppos szülők ide vagy oda, mi bizony átrántottuk Dóri anyósát, hogy őrizze Áront, s miközben Éva nagymama villámsebesen átrobogott, addigra Dóri kétnapos kórháztúlélő szettet rakott össze két személyre. Nagyi be, mi meg kocsival irány a János kórház. Bobekkal még a Lászlóba mentünk, de az ügyelet telefonon felvilágosított bennünket, hogy azóta más idők járnak: János területileg ügyel ránk Budán, vagy mehetünk a Bethesdába, de van rá esély, hogy onnan átküdenek a Jánosba. Akkor inkább rögtön a János.

Kocsival megkerültük a tömböt és odagurultunk a kocsibejáróhoz. Sorompó fönt, de sehol egy lélek, sehol egy tábla hogy merre menjünk, csak a barátságosnak még nappal sem nevezhető épületek tornyosultak előttünk. "Szerencsére" már többször voltunk nappal itt, így azért nagyjából tudtuk, hogy merre lehet menni, pl. a taruma ambulanciát simán megtaláltuk, ott felvertünk egy hangot az üvegfal mögül, aki kisvártatva kislattyogott és megmutatta, hogy hova kell menni.

Azt hiszem kevésbé tudtam volna kedves lenni, ha pl. konkrétan fuldokló Bercivel kellett volna keresgélni a megfelelő helyet. A fiatal dokinéni aztán nagyon helyes volt, megállapította, hogy a roham közepes erősségű, mi meg régi motorosok vagyunk a kruppszakmában, félszavakból is értünk, hidegpára, Rectodent, de a 30-as, köptetőt még ne, de aztán igen, és mehettünk is. Kaptunk recipét is, örültünk. Nekem azon mindig nagyon kell nevetnem, hogy ha gyerekkel megyünk orvoshoz, akkor úgy szólítanak ott minket, hogy Apa, meg Anya.

- Apa, adtak már be kúpot?

- Anya, szeretgesse meg!

- Apa, taj kártya itt van?

Szóval végül hazajöttünk, közben elmulattunk még 2300-at az ügyeletes patikában, mert ugye a fuldoklás elleni kúpot nem támogatja a tb, plusz még az ügyeleti díj.

Anya fölment Bercit altatni, Apa beüzemelte a párát, Anya egész éjjel fönt volt a hörgő-zörgő gyerekkel, Apa meg lent aludt Áronnal.

Jó kis este volt. Ja, a luzitánok megverték a hunokat, de ezt leszartuk.

Kicsit nehéz eset

Mostanában kicsit nehéz Bercivel, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy írjak erről. Inkább feltöltök egy-két friss cukibogyó képet. Mint a ma született bárány???

Altató

A fiúk jelenlegi kedvence Radnóti Miklós: Éjszaka c. verse, a Kaláka együttes gyönyörű dallamával párosítva. Boldi ott strázsál az ajtó előtt, mikor Bercust altatom ezzel a dallal, csak mert úgy szereti. Nincs egyedül vele!

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Egyedül

Bercit mostanában nagyon nehéz etetni, mivel mindent egyedül akar belapátolni. Villával szúr és szájhoz emel, kisebb-nagyobb sikerrel kanalazni próbál, még a túró-rudit is magának adagolja.

Én meg csak törlöm, felmosom, söpröm, felveszem, kidobom...
Kölesgolyó rulez!

Szobatisztulunk

A nagy nyári lemaradás pótlása közepette el is felejtettem a leglényegesebb híreket, mint pl. azt, hogy megcsillant a remény, hogy megtakarított pénzünk java részét ne pelenkára költsük, mivel Áron nap közben (a délutáni alvást is beleértve) alsógatyát hord már! Kakihoz visszakívánkozik még a pelushoz, de wc-be is sikeredett már. Ügyesen és időben szól! Nyáron fák tövére céloztunk, mostanában a klotyómanót itatjuk, és tegnap először bilibe is sikeredett.

Affektív apnoe

Mielőtt elkezdődtek volna Bercussal a "rohamok", nem sokat hallottam az affektív apnoe jelenségéről. Ciki vagy nem ciki, az egyetemen sem került szóba, pedig (ha a gyermekneurológus kizárja az idegrendszeri érintettséget) teljes egészében pszichológus asztalára való.

Utánaolvastam, megpróbálom leírni a lényegét, hiszen egyes források szerint az egy éves csecsemők 5%át érintő problémáról van szó.

Az affektív apnoe többnyire a kisdedkorban, ritkábban már a csecsemőkorban fordul elő, annyit jelent, hogy a kisgyermek érzelmi reakció kapcsán (leggyakrabban erős sírás, ritkábban nevetés vagy ijedtség, fájdalom) nem vesz levegőt, az oxigénhiány okozta változások miatt elkékülhet vagy elvörösödhet, megváltozik az izomtónusa (összecsuklik vagy megfeszül, sőt egy-egy rángás is megjelenhet), végül el is ájulhat. Ezek a változások aztán reflexes belégzést indítanak el, amely áttöri ezt az állapotot, ami addigra bizony megrémíti a szülőket. Akár fájdalominger, akár érzelmi reakció kapcsán jelentkeznek a fenti tünetek, a közös jellemző, hogy ezek a rosszullétek kizárólag külső inger hatására jelennek meg. A szomatikusan egészséges gyermekeknél az ijesztő klinikai tünetek ellenére az állapot ártalmatlan. Okait sokan sokféleképpen magyarázzák, de a legtöbb szakember biztosat mondani nem tud. Amennyiben gyakran ismétlődik, természetesen gyermekgyógyászati, neurológiai kivizsgálás szükséges. Célszerű felkeresni a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika gyermekneurológia osztályát (1094 Budapest, Tűzoltó u. 7/9.,Tel.: 215–1380, 2885 mellék).

A szakemberek nagy többsége az affektív apnoét hisztinek, szándékos, a szülőt zsaroló ijesztgetésként magyarázza, akaratlagos folyamatként értelmezi. A légzés reflexes folyamat. Ahhoz, hogy levegőt vegyünk, nem kell tudatos tevékenység, nincs szükség akaratra. A légzésvisszatartást azonban tanulni kell, ez már akaratlagos tevékenység. Vagyis a kicsi "rátanult" egy feltétlen reflexre. Egyes esetekben kétségtelenül így is van, de szerintem a sírást (ijedtséget, dühöt vagy akár nagy nevetést) követő ájulás nem feltétlenül "hiszti", tudatosan machinált viselkedés.

Azok, akik akaratlagos befolyás alatt álló folyamatnak tartják az affektív apnoet ("zsaroló hiszti", "mindent bevet a szülői figyelemért"...) azt tanácsolják, hogy a szülők lehetőleg ne reagáljanak a zsaroló magatartásformára, csak akkor avatkozzanak közbe, ha feltétlen szükséges. A "beavatkozás" lényege, hogy zökkentsék ki a gyermeket ebből az állapotból, alkalmazzanak valamilyen erős külső ingert, pl. határozottan beszélni a gyerekhez, ráfújunk az arcára, finoman megpacskoljuk az arcát, megmossuk hideg vízzel, felemeljük...

Személy szerint én nem teljesen osztom a fenti nézetet. Természetesen az elképzelhető, hogy a hiszti a gyerek eszköze céljának eléréséhez, de nem gondolom, hogy egy csecsemő (főleg egy éves kor alatt) azért tartja vissza a levegőt, lilul, ájul el, hogy még hatékonyabban manipulálja anyucit... A légzésvisszatartás nem feltétlen történik akarattal. Másik oldalról azonban logikusnak tűnik a feltételezés, hogy sok szülő, akinek gyermekénél valamilyen tiltás kapcsán jelentkezik ez a tünet, inkább mindent ráhagy a gyerkőcre, hogy ezt az életveszélyesnek tűnő állapotot elkerülje. Ezt persze a gyerekek egy idő után ki is használhatják. (Sokat gondolkodtam azon, és tartok tőle, hogy az apnoe elkerülése végett "többet engedek-e majd meg", "kicsúszik-e kezem közül a szükséges irányítás?", félek, nehogy egy rossz nevelési szokás konzerválódjon...)

Szerintem a leghatékonyabb "megelőzni a bajt", elejét venni az esetleges hisztinek, pl. figyelemeltereléssel. Az indulati reakciók figyelemeltereléssel eleve elkerülhetők anélkül, hogy a gyermek minden kívánságát, minden helyzetben teljesíteni kellene. Ha bekövetkezik a légzésszünet, én nem fogadom meg a "lépjünk át rajta" tanácsokat, hanem megpróbálom lerövidíteni, megszüntetni, de persze legfőképpen igyekszem elkerülni a bekövetkeztét, ha mód van rá. A szervezet védekezik a nem légzéssel szemben, vagyis néhány perc után vagy vesz egy mély lélegzetet vagy elveszíti az eszméletét, s akkor megindul a spontán légzés. Ezt persze nem lehet kivárni egy kisgyerek esetében! Bármilyen külső inger (hideg víz, ráfújás, erős taps stb.) kizökkentheti a gyermeket, és így újra vesz levegőt. Meg kell találni az egyensúlyt a "hiszti kiszolgálása" és a gyerekem testi épségének megóvása között! Nehéz...

Több szerző szerint az affektív apnoenak nincs hatásos gyógyszerelése, súlyosabb esetben többen javasolják az atropinterápiát.

Jó hír, hogy a gyermek egy idő után kinövi az affektív apnoét, addig pedig marad a megelőzés és néhány szelíd, egyszerű módszer az ájulások kezelésére.

Jaj, de jó...

A Tűzoltó utcai kalandunk során Bercit elküldték EEG vizsgálatra, amit alvás közben végeznek el a szakavatottak. 2-fél3 tájra ígértek időpontot, és nekem csak annyi volt a feladatom, hogy a vizsgálat kezdete után 5 perccel Bercus aludjon. Mi sem könnyebb ennél....

Éjszaka, a tábori ágyamon forgolódva kigondoltam a taktikát: kiéheztetem egy kis alvásra. A kórházi este és nem túl jó éjszaka után meglepő mód a délelőtti alvás elhagyása nem okozott nagyobb gondot. Viszont déltől pokoli nehéz volt Bercust ébren tartani, ráadásul nem mertem megszoptatni sem, mert akkor rögtön elaludt volna. Szerencsére VP is velünk volt, együtt kínoztuk szerencsétlen gyereket. Az utolsó egy órát, - mikor is a kórteremben csendespihenő volt elrendelve a többieknek, de mi nem a csendes fázisunkban voltunk éppen -, a folyosón töltöttük, sétálgattunk, próbáltuk elterelni Bercus figyelmét, de szegénykém már nagyon nyüglődött.

A neurológiai osztállyal szemben volt az onkológiai részleg. A kettő között félúton álltunk, mikor is odajött hozzánk egy kedves doktornéni, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Mi mondtuk, hogy nem, köszönjük, csak nyűgös a pici. Erre ő kérdezte, hogy hozzájuk tartozunk-e, és intett az onkológiai osztály felé. Mi mondtuk, hogy nem, a neurológián vagyunk. A doktornő ránknézett, nagyot sóhajtott, és ezt mondta:

-Jaj, de jó!


Ettől kezdve már nem csak Bercus sírt a folyosón....

Tűzoltás 2.

Múlt héten pár napot kórházban töltöttünk Bercussal. Hétfő reggel, miközben ágyaztam, kértem VP-t, hogy figyeljen a gyerekekre. Bercus a nappaliban játszott és miután Áron elvett tőle valamit, sírva fakadt. Szokatlan volt, hogy 10 mp alatt megnyugodott, ki is kiabáltam VP-nek, hogy minden rendben van-e, mire ő mondta, hogy igen, Bercus már nyugodtan hever. Nekem fura volt, hogy az én akaratos harmadszülöttem egy ilyen sérelem után pár másodperccel már "nyugodtan hever", és kimentem a nappaliba szemrevételezni a dolgokat. Bercus VPnek háttal feküdt az oldalán, és mikor odamentem hozzá, akkor láttam, hogy a gyerek sötétlila, és ájultan fekszik. Símogatás és beszéd hatására pár másodperc alatt magához tért, bár nagyon bágyadt volt. Az elmúlt hónap során nem írtunk róla, de sajnos többször előfordult már a sírás közbeni ellilulás-szürkülés, tónusvesztés... (Biztos mindenki ismeri, mikor a gyerkőc bömbölni készül, vesz egy mély levegőt, bent tartja, és csak másodpercek után zendít rá. Bercusnál az a probléma, hogy a nagy rákészülési fázist követően nem kezd el sírni, a levegő nem áramlik se ki, se be, míg el nem ájul vagy közbe nem lépünk.) A háziorvosunk azonnal kórházba utalt minket. Jó tapasztalatainknak hála, ismét a SOTE II.es számú Gyermekklinikára mentünk, népszerűbb nevén a "Tűzoltó utcaiba", ahol Kálmánchey Rozália Gyermekneurológiai Osztályára kerültünk. Mivel Sándor dédiék nyaraltak, most hátszelünk sem volt, de ennek ellenére, ismét csak a legjobbakat írhatom a kórházról. Az orvosoknak nem lehet előre köszönni, udvariasak, mindenről informálnak, türelmesek és kedvesek a gyerekekkel. A nővérek szintúgy. A kórterem barátságos, tiszta, a kórház külső-belső játszótérrel felszerelt, színesek a falak, van tornaterem...

A K.R. tankönyvével a szakdolgozatom kapcsán már találkoztam, tudtam, hogy nagyon jó szakember.

Kezdettől fogva sejteni lehetett, hogy affektív apnoéról van szó, de mivel egy hónapon belül 5-6szor fordult elő, ki kellett zárni egy sor más eshetőséget is, pl. epilepsziát. Bercit megvizsgálta neurológus, Schuller professzor, vettek tőle vért, vizeletet, készítettek EEG felvételt, EKG-t, megfigyelték nappal és éjszaka. Természetesen vele voltam, minden vizsgálatra elkísértem, éjszaka az ágya mellett aludhattam. (El sem merem képzelni, mi lett volna velünk, ha 3 napra elválasztanak egymástól... Szerencsére már nem erre tart a világ...)

Minden eredménye negatív, így bár papíron vasárnap, gyakorlatilag csütörtökön hazajöttünk.

A hazajövetelt nagy mértékben katalizálta, hogy a második éjszakára kaptunk egy kezelhetetlen kislány szobatársat, aki többször neki akart esni Bercinek ill. az anyukája (aki küllemre is félelmetes volt) kb. tízszer közölte Berci rácsoságyát nyaldosva (nem félreírás), hogy ő hazaviszi Bercit, mivel úgy sem kell már az anyjának (mit számított a heves tiltakozásom), meg amúgy is van nekem otthon még kettő fiam, neki meg csak Szandra jutott, aki rossz gyerek, és inkább elcserélné egy olyan helyes kisfiúra mint Berci (mindezt az 5 éves kislány füle hallatára közölte). Egy idő után komolyan elkezdtem aggódni, és az sem könnyített a helyzeten, hogy a nővérek a "jaj a múltkori problémás anyuka" néven emlegették őt. Mikor 16 órányi nem pisilés után 2 percre kirohantam, és visszatérve Bercust az anyuka ölében találtam, megvártam a reggeli vizitet, a vizsgálatok eredményeit, búcsút intettem a nővéreknek, orvosoknak és a gyermek megfigyelését otthon folytattam, VP holnap megy a hátrahagyott zárójelentésért.

A bent töltött 3 nap alatt megismerkedtem és jót játszottam Ádámmal és Brigivel, akik nagyon helyes szobatársaink voltak, Mátéval és minden tiszteletet megérdemlő szüleivel, és még sok-sok kis beteggel. Milyen apró is a mi problémánk.....

Divatdiktátorok

Már régóta terveztük, hogy összeeresztjük Magdit a fiúkkal, de sajnos az időjárást nem sikerült befolyásolni, így TündiPetiMagdi a legnagyobb cúgos zimankó közepette látogatott Bogdányba. A gyerekekkel kicsit nehezebb volt, hogy a beígért kerti rohangálás helyett a nappali kövén kellett játszaniuk, bár volt aki ezt is élvezte. Mi azért töretlenül hittünk a jó időben, ezért volt bográcsgulyás, de a végén csak bent kellett enni a zuhogó eső miatt. Áron is segített főzni, addig-addig sertepertélt, míg sikerült egy marék füvet belevágni bográcsba, de aztán gyorsan szaladt is el az apai szigor elől, biztos tudta, hogy kergetni nem fogom, mert el leszek foglalva mással...

Míg főtt a krumpli, sikerült lebonyolítani a szabadstílusú downhill szlalomfutást, ahol a gyorsaság mellett díjaztuk a stílust is, pl. Dóri nem nagyon tudta tartani a kamerát a nevetéstől:

Kaja után Anikó addig szuggerálta, hogy nem esik az eső, míg beadtuk a derekunkat és elmentünk a Kutyahegyre sétálni, de addigra tényleg majdnem elállt. A hideg ellen viszont mindent magunkra kellett aggatni, így került Magdira ponchó, Anikóra és Petire polár, Dórira meg piros felső a narancssárgapoló alá. Rajtam minden harmonizált színben és anyagban egyaránt, így erről nem is készült kép, mert az nem lett volna vicces.Anikónak konkrétan megígértük, hogy nem azt a családi fotót tesszük föl, amin úgy néz ki, mint egy bevetésre készülő sperma (h.á. W.A), de hazudtunk. De azért föltesszük a másikat is.A hegytetőn jött a hidegzuhany, ezúttal átvitt értelemben: a kedvenc kutyahegyi szederbokrunkat valaki, talán a tulaj fölégette. Még ott volt a benzines vagy olajoskanna is. Pedig nem ártott az senkinek. Persze biztos jó oka volt rá, úgyhogy haragudni nem érdemes rá, dögöljön meg.

A szilváslepényt meg kéretik bepótolni. Ha kell fagyasztottból!

PSZL

A nyár végi pótlás utolsó eleme egy pilisszentlászlói kiruccanás, mikor is meglátogattuk Mária és Sándor dédit az erdő közepén található fakunyhóikban. A telek hatalmas és meredek, az alján két kis faház, nyugágyak, kertikonyha, esővízzel működő wc, gázpalackos fridzsider. Nem jár erre senki, max. a lajtoskocsi, ha kiürül a víztároló. Nincs postaláda, villany ill. gázszámla, térerő is csak a fenti almafa tövétől. Mária és Sándor dédi mégis élvezik a nyugalmat, gyönyörű a sziklakert, a rengeteg virág. Gyerekként sokat bóklásztunk a kert végében található árokban, ahol dédiék iható vizű forrásra bukkantak, ha nincs aszály, csobognak az apró vízesések. Káprázatos. Boldiék Mária dédi segítségével beüzemelték a gyermekkori homokozónkat, és egész délután dagonyásztak, Áron pedig fára mászott.

Használati utasítás

Ma kicsit hamarabb végeztünk Bercus megfürdetésével, mint ahogy kezdődött volna az altatás, így Bercit beraktuk az ágyába és Boldi vállalta, hogy szórakoztatja egy kicsit. Ez olyan jól sikerült, hogy közben le tudtuk fürdetni Áront, valamint egyéb teendőket is végezhettünk, mert fentről csak Boldi dicsérő szavai és Berci gurgulázó nevetése hallatszódott, mikor aztán beütött a krach:

- Valaki gyorsan jöjjön játszani Bercivel - kiabált le Boldi - mert nekem nagyon kell kakilnom!

Erre felmentem, hogy váltsam Bobeket, és bár nagyon igyekezett a wc-re, de azért lelkemre kötötte:

- Apa, úgy kell játszani vele, hogy a Berci kidobja a labdát a kiságyból, te megfogod, rámosolyogsz és visszadobod.- és már szaladt is, hogy nehogy késő legyen, de a nyitott ajtó mellett még árgus szemekkel figyelte, hogy jól csinálom-e...

Berci első szavai

Ma elhagyta Bercus ajkait az első nem "papa", "mama" jellegű szó, mikor is az autóban ülve Áron almát rágcsált.
-Én is! - mutatott rá dühösen az almára.
Lehet, hogy ez egy időre egyszeri és megismételhetetlen, de tipikus, hogy a harmadik gyermekem "autó", "labda"... tematikában gondolkodik.

Mint a felnőttek...

Boldi Bogdányból hazafelé megszólalt:
-Olyan vagyok, mint a felnőttek: egy fogam kiesett, egy pedig mozog.

2100720

Mi a teendő, ha az ember fia pl. belekóstol egy sarokvédő krémbe, melyen külön kérlelnek, hogy gyerekeknek NE, és nyálkahártyába SE? Fel kell hívni a fenti számot, ami a Heim Pál Kórkáz központi száma, majd a toxikológiát kell kérni, és beolvasni az összetevőket.
Engem megnyugtattak, hogy kis mennyiségben nem veszélyes. Juhéé!