A Tűzoltó utcai kalandunk során Bercit elküldték EEG vizsgálatra, amit alvás közben végeznek el a szakavatottak. 2-fél3 tájra ígértek időpontot, és nekem csak annyi volt a feladatom, hogy a vizsgálat kezdete után 5 perccel Bercus aludjon. Mi sem könnyebb ennél....
Éjszaka, a tábori ágyamon forgolódva kigondoltam a taktikát: kiéheztetem egy kis alvásra. A kórházi este és nem túl jó éjszaka után meglepő mód a délelőtti alvás elhagyása nem okozott nagyobb gondot. Viszont déltől pokoli nehéz volt Bercust ébren tartani, ráadásul nem mertem megszoptatni sem, mert akkor rögtön elaludt volna. Szerencsére VP is velünk volt, együtt kínoztuk szerencsétlen gyereket. Az utolsó egy órát, - mikor is a kórteremben csendespihenő volt elrendelve a többieknek, de mi nem a csendes fázisunkban voltunk éppen -, a folyosón töltöttük, sétálgattunk, próbáltuk elterelni Bercus figyelmét, de szegénykém már nagyon nyüglődött.
A neurológiai osztállyal szemben volt az onkológiai részleg. A kettő között félúton álltunk, mikor is odajött hozzánk egy kedves doktornéni, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben. Mi mondtuk, hogy nem, köszönjük, csak nyűgös a pici. Erre ő kérdezte, hogy hozzájuk tartozunk-e, és intett az onkológiai osztály felé. Mi mondtuk, hogy nem, a neurológián vagyunk. A doktornő ránknézett, nagyot sóhajtott, és ezt mondta:
-Jaj, de jó!
Ettől kezdve már nem csak Bercus sírt a folyosón....
2 megjegyzés:
nem lehet , hogy a doktornéni ugy értette , hogy jo , hogy ez a pici nem onkologiai eset ?????? mert azért az nem lehet jó amikor egy ilyen picit oda kell vinni sulyos betegség miatt !!!! kere
De igen, a doktornéni pont erre gondolt, és örült, mi pedig meghatódtunk!
Tegnap éjjel a János Kórházban jártunk, Bercusnak krupp-rohama volt! + mind a 3 gyerek beteg. Ránk jár a rúd, kezdek elkenődni....
millió puszi: Dóri
Megjegyzés küldése