Krupp reloaded - Éjszakai rohanás

Tegap éjjel repülőrajttal jöttem haza a Zöldkőből, csapot-papot-meccset-bort félbehagyva, mikor Dóri telefonált, hogy jöjjek, mert Berci hülyén veszi a levegőt. 5 perc alatt voltam itthon és Dóri nem túlzott: Berci amúgy rendesen húzta a levegőt, és időnként eleresztett egy igazi mélyről jövő száraz kutyaugatós köhögést, olyan igazi krupposat. A múlt héten azért volt korházban mert nem vett levegőt, most vett, de nekünk semmi se jó. Boldi az utóbbi időkben túlontúl elkényeztetett minket azzal, hogy ha volt is kruppos köhögése, az hamar csillapodott az erkélyen ülve, éjszakai beszélgetés közben, és már-már el is felejtettük, hogy mennyire ijesztő volt az első roham, és hogyan aludtunk hetekig félálomból meghallva egy-egy köhögést és hallgatóztunk, hogy kezdődik-e.A régi rossz érzés a gyomorban ismerősként újból befészkelte magát.

Tapasztalt kruppos szülők ide vagy oda, mi bizony átrántottuk Dóri anyósát, hogy őrizze Áront, s miközben Éva nagymama villámsebesen átrobogott, addigra Dóri kétnapos kórháztúlélő szettet rakott össze két személyre. Nagyi be, mi meg kocsival irány a János kórház. Bobekkal még a Lászlóba mentünk, de az ügyelet telefonon felvilágosított bennünket, hogy azóta más idők járnak: János területileg ügyel ránk Budán, vagy mehetünk a Bethesdába, de van rá esély, hogy onnan átküdenek a Jánosba. Akkor inkább rögtön a János.

Kocsival megkerültük a tömböt és odagurultunk a kocsibejáróhoz. Sorompó fönt, de sehol egy lélek, sehol egy tábla hogy merre menjünk, csak a barátságosnak még nappal sem nevezhető épületek tornyosultak előttünk. "Szerencsére" már többször voltunk nappal itt, így azért nagyjából tudtuk, hogy merre lehet menni, pl. a taruma ambulanciát simán megtaláltuk, ott felvertünk egy hangot az üvegfal mögül, aki kisvártatva kislattyogott és megmutatta, hogy hova kell menni.

Azt hiszem kevésbé tudtam volna kedves lenni, ha pl. konkrétan fuldokló Bercivel kellett volna keresgélni a megfelelő helyet. A fiatal dokinéni aztán nagyon helyes volt, megállapította, hogy a roham közepes erősségű, mi meg régi motorosok vagyunk a kruppszakmában, félszavakból is értünk, hidegpára, Rectodent, de a 30-as, köptetőt még ne, de aztán igen, és mehettünk is. Kaptunk recipét is, örültünk. Nekem azon mindig nagyon kell nevetnem, hogy ha gyerekkel megyünk orvoshoz, akkor úgy szólítanak ott minket, hogy Apa, meg Anya.

- Apa, adtak már be kúpot?

- Anya, szeretgesse meg!

- Apa, taj kártya itt van?

Szóval végül hazajöttünk, közben elmulattunk még 2300-at az ügyeletes patikában, mert ugye a fuldoklás elleni kúpot nem támogatja a tb, plusz még az ügyeleti díj.

Anya fölment Bercit altatni, Apa beüzemelte a párát, Anya egész éjjel fönt volt a hörgő-zörgő gyerekkel, Apa meg lent aludt Áronnal.

Jó kis este volt. Ja, a luzitánok megverték a hunokat, de ezt leszartuk.