Affektív apnoe

Mielőtt elkezdődtek volna Bercussal a "rohamok", nem sokat hallottam az affektív apnoe jelenségéről. Ciki vagy nem ciki, az egyetemen sem került szóba, pedig (ha a gyermekneurológus kizárja az idegrendszeri érintettséget) teljes egészében pszichológus asztalára való.

Utánaolvastam, megpróbálom leírni a lényegét, hiszen egyes források szerint az egy éves csecsemők 5%át érintő problémáról van szó.

Az affektív apnoe többnyire a kisdedkorban, ritkábban már a csecsemőkorban fordul elő, annyit jelent, hogy a kisgyermek érzelmi reakció kapcsán (leggyakrabban erős sírás, ritkábban nevetés vagy ijedtség, fájdalom) nem vesz levegőt, az oxigénhiány okozta változások miatt elkékülhet vagy elvörösödhet, megváltozik az izomtónusa (összecsuklik vagy megfeszül, sőt egy-egy rángás is megjelenhet), végül el is ájulhat. Ezek a változások aztán reflexes belégzést indítanak el, amely áttöri ezt az állapotot, ami addigra bizony megrémíti a szülőket. Akár fájdalominger, akár érzelmi reakció kapcsán jelentkeznek a fenti tünetek, a közös jellemző, hogy ezek a rosszullétek kizárólag külső inger hatására jelennek meg. A szomatikusan egészséges gyermekeknél az ijesztő klinikai tünetek ellenére az állapot ártalmatlan. Okait sokan sokféleképpen magyarázzák, de a legtöbb szakember biztosat mondani nem tud. Amennyiben gyakran ismétlődik, természetesen gyermekgyógyászati, neurológiai kivizsgálás szükséges. Célszerű felkeresni a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika gyermekneurológia osztályát (1094 Budapest, Tűzoltó u. 7/9.,Tel.: 215–1380, 2885 mellék).

A szakemberek nagy többsége az affektív apnoét hisztinek, szándékos, a szülőt zsaroló ijesztgetésként magyarázza, akaratlagos folyamatként értelmezi. A légzés reflexes folyamat. Ahhoz, hogy levegőt vegyünk, nem kell tudatos tevékenység, nincs szükség akaratra. A légzésvisszatartást azonban tanulni kell, ez már akaratlagos tevékenység. Vagyis a kicsi "rátanult" egy feltétlen reflexre. Egyes esetekben kétségtelenül így is van, de szerintem a sírást (ijedtséget, dühöt vagy akár nagy nevetést) követő ájulás nem feltétlenül "hiszti", tudatosan machinált viselkedés.

Azok, akik akaratlagos befolyás alatt álló folyamatnak tartják az affektív apnoet ("zsaroló hiszti", "mindent bevet a szülői figyelemért"...) azt tanácsolják, hogy a szülők lehetőleg ne reagáljanak a zsaroló magatartásformára, csak akkor avatkozzanak közbe, ha feltétlen szükséges. A "beavatkozás" lényege, hogy zökkentsék ki a gyermeket ebből az állapotból, alkalmazzanak valamilyen erős külső ingert, pl. határozottan beszélni a gyerekhez, ráfújunk az arcára, finoman megpacskoljuk az arcát, megmossuk hideg vízzel, felemeljük...

Személy szerint én nem teljesen osztom a fenti nézetet. Természetesen az elképzelhető, hogy a hiszti a gyerek eszköze céljának eléréséhez, de nem gondolom, hogy egy csecsemő (főleg egy éves kor alatt) azért tartja vissza a levegőt, lilul, ájul el, hogy még hatékonyabban manipulálja anyucit... A légzésvisszatartás nem feltétlen történik akarattal. Másik oldalról azonban logikusnak tűnik a feltételezés, hogy sok szülő, akinek gyermekénél valamilyen tiltás kapcsán jelentkezik ez a tünet, inkább mindent ráhagy a gyerkőcre, hogy ezt az életveszélyesnek tűnő állapotot elkerülje. Ezt persze a gyerekek egy idő után ki is használhatják. (Sokat gondolkodtam azon, és tartok tőle, hogy az apnoe elkerülése végett "többet engedek-e majd meg", "kicsúszik-e kezem közül a szükséges irányítás?", félek, nehogy egy rossz nevelési szokás konzerválódjon...)

Szerintem a leghatékonyabb "megelőzni a bajt", elejét venni az esetleges hisztinek, pl. figyelemeltereléssel. Az indulati reakciók figyelemeltereléssel eleve elkerülhetők anélkül, hogy a gyermek minden kívánságát, minden helyzetben teljesíteni kellene. Ha bekövetkezik a légzésszünet, én nem fogadom meg a "lépjünk át rajta" tanácsokat, hanem megpróbálom lerövidíteni, megszüntetni, de persze legfőképpen igyekszem elkerülni a bekövetkeztét, ha mód van rá. A szervezet védekezik a nem légzéssel szemben, vagyis néhány perc után vagy vesz egy mély lélegzetet vagy elveszíti az eszméletét, s akkor megindul a spontán légzés. Ezt persze nem lehet kivárni egy kisgyerek esetében! Bármilyen külső inger (hideg víz, ráfújás, erős taps stb.) kizökkentheti a gyermeket, és így újra vesz levegőt. Meg kell találni az egyensúlyt a "hiszti kiszolgálása" és a gyerekem testi épségének megóvása között! Nehéz...

Több szerző szerint az affektív apnoenak nincs hatásos gyógyszerelése, súlyosabb esetben többen javasolják az atropinterápiát.

Jó hír, hogy a gyermek egy idő után kinövi az affektív apnoét, addig pedig marad a megelőzés és néhány szelíd, egyszerű módszer az ájulások kezelésére.