Családbarát

Bolditól tegnap megkérdeztem, hogy ki jelenleg a legjobb barátja.

- Nekem a családom a legjobb barátom.- válaszolta.

Mérföldkő

Egész délelőtt Capytaliztunk, igaz közben az ebéd is elkészült. És amiért mindebből bejegyzés születik: Boldi kezdeményezésére ma ő olvasta fel az összes szerencsekártyát. A legtöbb játékunknál sosincs olvasnivalóm, mert Boldi viszonylag gyorsan megjegyzi, hogy hova mi van írva, s elég csak rápillantania, már fújja is a leckét. Ma viszont lassan, tagolva végigküzdötte magát a 2-3 soros utasításokon. Olyan büszke vagyok rá!

Még az alábbi mondat sem hozta zavarba az én első osztályos nagyfiamat:

"Gratulálunk! Keresztrejtvény-pályázaton nyert, kap 10 pengőt!"

Újabb kényszerpihenő

Múlt hét végén Bercus elkezdett köhögni, és egy köztünk alvós, hajnali, jól irányozott pofánköhögésnek hála, mi is lerobbantunk VP-vel a hét elejére. Hétfőn már Áron is nyűglődött némiképp, így jobbnak láttam, ha itthon marad, s bár szerda reggel tünetek és panasz híján elengedtem oviba, délben jött a telefon, hogy Árcsi kesereg, hogy nincs túl jól, így VP hazahozta, igaz a honvágy nevű kórt leszámítva, szerintem kutya baja sincs. Boldi 2 napja lázas, 39 körül forrong, taknyos, köhög.

Minidg is tartottam a "3gyerekkel betegen a négy fal között" helyzetektől, de azt kell hogy mondjam, ez az elmúlt 2 nap nem is volt olyan vészes, köhögések közepette kihoztuk belőle a maximumot.

Duálunió

Komolyan mondom, régóta vágytam már erre a napra. Árcsi reggel beteget jelentett, némi torokfájásra és láthatóan megdagadt mandulákra hivatkozva, s mivel Berci is igen taknyos, köhög, a kinti klíma pedig borús, szeles és hideg, előre reszkettem a ránk váró bezártságtól, s a négy fal között felszaporodó konfliktusoktól. Ehhez képest Berci és Áron összhangban, cuki csipogással körítve játszottak egész nap a szobájukban, leginkább papás-mamást autókkal, plüss állatokkal. Vannak még csodák!

Csak lazán

A minap meglátogatott minket Kriszti, és végre volt időnk megtárgyalni a mexikói kiruccanását ("pedagógiai konferencia" hmmm hmmm), majd fergeteges UNO-partyba fulladt a vizit.

Krisztikém, csak így tovább, annyira jól áll neked ez a lazulás!

Kányádi felnőtteknek

Valamelyik este nem tudtam elaludni, és elkezdtem verseket olvasgatni különféle oldalakon. Belefutottam egy-két Kányádi remekműbe, rövid, ütős, dallamos...

Álom

Furcsát álmodtam az éjjel:

két csikót fogtam kötéllel,

két gyönyörű pejcsikót.

Szárközépig érő fűben

nyargalásztam velük, mígnem

egyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,

azon nyomban, mint egy isten

olyan lánnyá változott.

De otthagytam - most sem értem -,

és kergettem egész éjjel

azt, amelyik elfutott.

1962

Ballada

Guggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. - Jaj, a korsó!

Koccan a korsó, csobban a

víz, - azon mereng a lepke:

a gyűrűző vízre szálljon-e,

vagy a cserepekre.

1961

Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam;

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

1959

Kaland

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki előtt megilletődve
és botladozó nyelvvel
hajthatná meg magát az ember
s lódítaná: régóta várja már

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki szemérmesen földre
sütött szemmel belém karolna
és vinne - én vinném forogva
átal a táncolók nyüzsgő forgatagán

ha valami gyönyörű nőnemű halál
s mire
észrevennétek már jó messzire
járnánk jótékony harmat
lepné be örökre nyomunkat
ha valami gyönyörű nőnemű halál

na nézd csak mondanák egymás között

azzal a kis
valakivel a vén hamis
ki hitte volna - megszökött

1975

Isten sírján

Ültem az Isten sírján,

megkönnyebbülten:

enyém a lelkem s irhám,

megmenekültem.

Fölálltam, s visszarogytam,

nem volt ahová mennem,

erőm se volt, a harcban

megöregedtem.

1967

Barátosdi

Múlt hét szombaton összegyűlt nálunk két családnyi Varga meg egy fél családnyi Gál. Hiányoltuk a lányszakaszt! Ettünk-ittunk, és az X-box nevű bébicsőszünknek hála, beszélgetnünk is sikerült.

Kányádi Sándor: Hallgat az erdő

Minden este olvasok a gyerekeknek, szeretik a kuckózós félhomályos meséket. Szeptemberben a "80 nap alatt a föld körül" gyerekváltozatát vettük végig, aztán Benedek Elek meséi következtek, majd Nils Holgerson kalandjai...
Mindig is problémát jelentett, hogy Boldi és Áron "más szinten ért", ill. Áron türelme csekély Boldiéhoz képest. Két hete a mesék helyett egy enciklopédiát lapozgatunk és olvasgatunk, egész egyszerűen habzsolják belőle az információkat: Első Larousse állatos atlaszom. Én nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, mégis a gyerekeknek érdekes, hívogató, remek támpont, s hogy mennyit mesélünk még pluszban, csak rajtunk múlik. Sorra veszi a kontinenseket, mindegyik fejezet elején kihajtható domborzati térkép, tele az ott honos állatokkal.


Pár napja beszélgettünk arról, hogy mi is az az "Egyenlítő", s Boldi rögtön észrevette, hogy van ott még Rák- ill. Baktérítő is. Árcsi tudományos pofázmánnyal megszólalt:
- A Baktérítő az hely, ahol a baktériumok kergetik egymást.
Földrajzi kirándulásaink után általában már nem marad idő hosszabb mesére, így verseket olvasunk, mostanában legtöbbször Kányádit, s a gyerekek kérésére olyat keresek, amit a Kaláka jóvoltából el is tudunk énekelni a felolvasást követően.

A fiúk legújabb kedvence, ami minden este kétszer elhangzik, egy szarvasról és egy farkasról szól, téli hangulattal vegyítve. Dallamot tudtommal még nem írtak hozzá, de Boldi kezdeményezésére Áron a farkas, Boldi a szarvas szereposztásban el is játsszák a történetet.


Kányádi Sándor:Hallgat az erdő

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.

Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:

ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Alfahím

Áron Ödipális-korszakának csak egyik oldala a felém áradó túlfűtött szeretete, másrészről viszont napi szinten megéljük a VP-vel való rivalizálását, hiszen már a mondás szerint sem fér el két dudás egy csárdában. Árcsi gyakran kérdezgeti, hogy majd ha megnő, elvehet-e feleségül, ill. kérdőre von, hogy miért VP-Apát választottam helyette. Gyorsan tisztázom vele a helyzetet, megnyugtatom, hogy én a gyerekeimet szeretem a legjobban a világon, és ez örökké így lesz, ez fontosabb számomra, mint a szerelem.

Árcsi tudomásul veszi, dob egy bókot, az élet megy tovább.

Tegnap reggel VP elment bevásárolni, szerette volna, ha Áron elkíséri, de Árcsi hajthatatlan volt, és végül itthon maradt. VP elköszönt tőlünk, becsapódott mögötte az ajtó, mire Áron:

- Elment az apánk, mert megijedt tőlünk. Így már nem zavar a királyságomban valaki!

Rákóczi túrós

Régen írtam már receptet, pedig konyhámban a lábosok, tepsik szinte minden nap bevetésen vannak. Következzen most egy süti, amit mindenki ismer, és majdnem mindenki szeret. Igaz, nem tartozik a legegyszerűbbek közé, de azt hiszem, megéri a fáradtságot.

Szombat délelőtt készítettem el, mikor már lassan 24 órája egy gyermekes anyukaként tengtem-lengtem a lakásban, és úgy éreztem, végre újra eljött a Rákóczi túrós ideje.
Többször sütöttem már ezt a finomságot, még a gyerekek születése előtt, két szabad kezes korszakomban.

3 fázisban készül:

(1)

24 dkg finomlisztet összegyúrok 14 dkg margarinnal, 8 dkg cukorral, 2 tojás sárgájával. Egy-egy deka ide vagy oda sosem hoz zavarba, azért írok ilyen szőrszálhasogatóan precíz értékeket, mert hátha valaki szereti betartani a receptek betűjét. Bizony ez, az akár linzer-tésztának is nevezhető réteg nehezen áll össze, de nem szabad az elején feladni! Nyújtsuk ki a tepsink méretének megfelelő nagyságúra, majd óvatosan (sodrófánk segítségével) emeljük át a kivajazott, kilisztezett tepsinkbe. Szurkáljuk meg a tetejét egy villával és süssük kb. 170 fokon félkészre. S hogy sütés közben se unatkozzunk, elkészítjük a sütink következő rétegét! (Mentőötletek: lehet finom félkész linzertésztát vásárolni a boltokban, a legtöbb már ki is van nyújtva, és sütőpapírra feltekerve, így ha valaki időt és energiát akar spórolni, szerintem elcsábulhat. Másik ötlet: a nyújtás és átemelés nehézségeit megspórolhatjuk, ha a begyúrt tésztánkat rövid ideig a mélyhűtőbe tesszük, és mikor megkeményedett, egy nagy lyukú reszelőn belereszeljük a tepsinkbe, majd a kezünkkel elegyengetjük a "morzsákat", jól összenyomkodjuk őket, végül így is tökéletes tésztát kapunk.) Ha kivettük a sütőből a tésztát, hagyjuk egy kicsit kihűlni, majd kenjük meg a tetejét baracklekvárral.

(2)

70 dkg túrót kikeverünk 6 tojás sárgájával, 8 púpos evőkanál porcukorral, citrom reszelt héjával, 10 dkg mazsolával (érdemes előtte forró vízben áztatni, hogy megszívja magát, majd lecsepegtetni). Ezt a túrós krémet a linzertésztánk tetejébe kanalazzuk, majd vissza a sütőbe, és kb. 150 fokon süssük majdnem készre.

(3)

Utolsó lépésként 8-9 tojás fehérjéből 24 dkg krisztálycukorral és néhány csepp citromlével kemény habot verünk, a túrós réteg tetejére kanalazva, alacsony hőfokon sütjük (én kb. 100-120 fokon sütöttem/szárítottam). Ha elkezd barnulni a teteje, kivehetjük. Ha ügyesen dolgoztunk, egy kis hűlést követően gyönyörű karamell cseppek díszítik majd a süti tetejét. Miután kihűlt, vizes késsel szeleteljük!

(Látszik, hogy nem vagyok vérbeli gasztroblogger, mert bár lépésenként lefotóztam a süti születését, elfelejtettem kiemelni egy szeletet és oldalról is megörökíteni, pedig a nagyok mindig úgy szokták, elég logikusnak tűnt volna. Legközelebb pótolom!)

Holter

Péntek reggel rászerelték Bercusra a holtert, ami tappancsokból, sok-sok zsinórból és egy övtáskányi készülékből áll, 24 órán keresztül Bercire aggatva. Namuék átvállalták a két nagyobbat, így VP-vel "csak" az volt a feladatunk, hogy Bercus figyelmét eltereljük a testére aggatott lekaparandó, nyomogatandó érdekességekről. Először egy komótos másfél órás bevásárlással sürgettük a délelőtt múlását, majd a délutáni alvást követően Bercivel estig főzőcskéztünk, ez az egyetlen tevékenység, ami órákra képes lekötni, elképesztő kitartással kavar, önt, kóstol.

Másnap reggel megszabadítottuk a készüléktől, s rájöttünk, hogy Berci allergiás a leokoplasztra.... A héten egyeztetünk időpontot a kardiológusunkkal, aztán remélem pont kerül a történet végére.

Egy kis tavasz

Mára kinyílt Boldi névnapi virága, az egész lakás illatozik tőle.

Hányattatásaink

Tegnap délután hívott az oviból Saci, hogy Áron rosszul van, lázas és hányt. 2 napot bírt a közösségben, harmadnapra kidőlt. Nem tudom, mit csinálunk rosszul. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, vitamint eszünk, "zöldebb" helyen lakunk, télen az ovin/sulin kívül nem járunk "forgalmasabb helyeken", nem küldöm betegen a gyerekeket sehova, hetekig ápolom, többször megmutatom orvosnak, takarítok, fertőtlenítek...

Hétfőn azt éreztem, hogy kimerült aksimat újból rákapcsoltam a töltőre, Berci hisztijeivel együtt is olyan laza volt a hét eleje, vidám és könnyed.

Zsuzsival hónapok óta tervezzük a találkozást, ami már nagyon járna nekünk, de a szumma 5 gyerek közül egy mindig keresztbe húzza a számításainkat, jelen esetben Áronom. Így Zsuzsival újból elhalasztottuk a mára tervezett közös ebédet, megcéloztuk a jövő csütörtököt, hátha.

Tegnap 6-ra testületileg hivatalosak voltunk Ili szülinapjára, ahova így csak egy küldöttséget tudtunk delegálni(, de legalább azt sikerült). Olyan kiszámíthatatlan mindig minden, vagy csak én vagyok telhetetlen, hogy délelőtt szeretném már előre látni a délutáni programomat???

Árcsi tegnap elég ramatyul volt, sokat hányt, hőemelkedése volt/van.

Elviekben (már nem merek másként fogalmazni) holnap visszük Bercit a Kardiológiai Intézetbe, remélem addig nem kapja meg Árontól az újabb kórt.

Esküszöm, már nagyon várom a tél zordabbik arcát, sok hóval és jéggel, mert ahogy a hírekben is hallható, még az őszi vírusok sem fagytak ki a levegőből, együtt, egymást erősítve támadnak a téli baktériumokkal, és akkor az influenzaszezon még el sem kezdődött.

ui.: Az óvónénik ismét nagyot alkottak kedvességükkel, szeretetükkel, odafigyelésükkel, örök hálánk érte!

Végem...

Árcsi tegnap este feltette a koronát eddigi bókjaira. Olyat mondott, hogy még ma reggel is könnyeztem:

-Ha veszekedsz velem, én akkor megölellek és szeretlek. Meg hogyha ideges vagy, és nem akarsz senkihez sem hozzábújni, én akkor is szeretlek. Én addig szeretlek, ameddig meg nem halok.... meg te se.

Boldizsár, jan.06.

Pénteken volt Boldizsár névnapja. Tisztán emlékszem, mikor 8 évvel ezelőtt, egy angol óra után ballagtam hazafelé az egyetemről, pocakomban Boldival, akiről akkor még nem is tudtuk, hogy nem Janka lesz. A lánynévben biztosak voltunk VP-vel, míg a fiúnevekkel kapcsolatban sokat vaciláltunk, nem találtunk közös nevezőt.... ... és akkor ott a belvárosban bandukolva, eszembe jutott a név, "Boldizsár", "Boldizsár-Boldizsár-Boldizsár", de szerettem, s szeretem azóta is kimondani ezt a nevet.

Boldi névnapjára szerettem volna összerántani a családot egy koccintásra, de mivel 2/3-os többséggel nem értek rá, ejtettem a kezdeményezést.

A hétvégén VP Siófokon wellness-elt, bocsánat "csapatépített" a meleg vizes medencében, de Namu bevállalta Bercust, így nem maradtam egyedül Hárommal. Boldinak és Árcsinak megígértem egy ünnepi társasjáték-éjszakát, kifulladásig. Boldi fél kettőkor hazajött a suliból, és gyakorlatilag egy pizza-szünetet leszámítva este 9-ig társasoztunk, mindennel játszottunk, amire az ünnepelt vágyott: UNO, Cosari, Catan, Kuala, Kincsbúvár, Inkák kincse, csocsó, rugós foci, lézer tenisz...

Végül hullafáradtan megnéztük a "Cin-cin lovagot", ami bár gyönyörű és bölcs mese, nem vagyok meggyőződve arról, hogy 8 éves kor alatt "emészthető".

Boldizsár ki van fordulva magából mostanában, szerintem elfáradt az ünnepek alatt, újból tikkel, rengeteget hisztizik, ellenkezik, pedig ez nem volt rá jellemző, látom, hogy szenved valamitől. Tényleg egész másként viselkedik, mint amúgy általában. A névnapi társasozást végigpityeregte, képtelen volt veszteni, dührohamot kapott, ha más adott körben szerencsésebb volt nála, mindent feladott már az elején, nem lehetett vele szót érteni. Annyira sajnáltam. Ez nem ő, ill. ez is ő, de valami baja van. Mondtam is neki este az ágyban, hogy olyanok voltunk, mint egy nyári vihar: Boldi a zápor, Árcsi a villám, én meg a mennydörgés. Ezen jót nevettek, és még elalvás előtt sikerült mosolyogva túllépnünk az egyébként ünnepinek tervezett délutánon.

A tikkelés tapasztalataink szerint akkor szokott felerősödni, ha szorong vagy ha fáradt. Most igyekszünk mindkét lehetőséget minimalizálni. VP ma beszél Boldi tanítóival, hogy mit látnak az iskolában. Azon is elgondolkodtunk, hogy a heti egy úszás, két judo, egy sakk, két foci különórákból lejjebb veszünk a második félévben, nem hiába figyelmeztettek minket az első szülőin, hogy kezdetben nuku különóra, elég megterhelő egy elsősnek pusztán a suli (főleg, hogy 4-ig tart)! Ezeket a + elfoglaltságokat Boldi választotta, de ma is mondta, hogy nem akar judora menni, inkább játszana itthon, így valószínűleg a több nyugis és otthon töltött szabadidő lesz a kulcs a kiegyensúlyozott gyermeklét felé.

Nagyon szeretgetem és odafigyelek rá, igyekszem a legnagyobb türelemmel terelgetni, és hiszem, hogy együtt újra megtaláljuk majd a harmóniát.

Vallomás

Árcsi az Ödipális-konfliktus közepén tart, s ennek megfelelően elképesztő erőbedobással szeret, sőt a maga módján szerelmes belém, s ontja a bókokat.

-Annyira imádlak, hogy nem tudok leszokni rólad!- ölelt meg tegnap.

Minden a régi

4 hetes kényszerpihenő után, ma Árcsi újból elment oviba. Leírhatatlanul könnyebb az élet egy egészséges gyerekkel (s nem két beteggel), süt a nap, mindenre van időm és szabad kezem, nem rekedek be délelőtt, nem vagyok hullafáradt délután. Fölös energiáimat egy kis spejztakarítással fogom levezetni.

2012-re hangolva

2011-et a szokásos, jól bejáratott baráti körben búcsúztattuk, pohár nem maradt szárazon!

BUÉK!

S bár 2012-re nem sok jót jósolnak az "okosok", állunk elibe.

Boldi

Ki az?

32es a lába, 128as ruhákat hord, 26 kiló (pedig látszatra nagyon vézna), 5-6 almát eszik uzsonnára (nem elírás), 3/4 pizzát vacsira.

Már sajnálom rá a karaktert.....

Miről másról lenne szó, mint az állandó betegeskedésünkről...

A karácsonyt 3 beteg gyerekkel vártuk, Szilveszterkor már csak Áronnak volt 39 fokos láza....

Árcsi 4 hete nem volt oviban, és elképzelni sem tudom, honnan ez a sok takony (a porszívónk motorja felmondta a szolgálatot, mikor Árcsi orrát szívtuk)...

Berci kicsit taknyos, de egész szalonképes lett az Újévre, Boldi csak fáradt, de más baja nincs.

+Jövő pénteken szerelik fel Bercire a 24 órás szívvizsgáló kütyüt, lehet drukkolni, mert nem mindegy a végeredmény...

Emariék

A két ünnep között több vendégségben is jártunk, de nem mindenhova sikerült magunkkal vinnünk a kis canont...

Emariéknál 30-án voltunk hivatalosak, mi Vargák meg a Gálok. Magdi fergeteges dalbetétekkel tűzdelt balett előadást táncolt a közönség lábai elé, nem sajnálva tőlünk a többszöri ráadást sem. Misi a nyári pólyás mivoltát kisember fizimiskára cserélte, én teljesen elolvadtam Tőle, és igen, Magdi jelenléte is újra abba az irányba mozdított, hogy talán lesz itt még egy negyedik is (hátha lány, hátha...).

A házigazda Domi és Flóri egyre bővülő fiús gépparkjukba kalauzoltak bennünket, és hősiesen viselték a másik játszanak az enyémmel örök kicseszést. Nagyon jó volt Emariéknál, Jenő az óvóbácsi szerepből csak annyi időre billent ki, míg újra töltötte a kiürült poharakat. Jövő hétvégén revansot veszünk, csak az egészség meglegyen!

B-terv

Egy karácsonyi vendégeskedés után, este 9kor autókáztunk hazafelé családilag. Csillagos égbolt, a város fényei, karácsonyi hangulat....
Áronom álmosan merengett kifelé az ablakon, majd megszólalt:

-Ha nem talál meg a szerelmével senki, tűzoltó leszek!

Love

-Úgy szeretlek, hogy majd megáll a szívem. - udvarolgatott ma Árcsi.

Dec. 25. du.

Hosszú évek szokását folytattuk idén is, mikor 25-én délután összegyűlt a tágabb család keménymagja Hidegkúton, Gáboréknál. 4 generáció egy helyen, ez sosem rossz buli!