Kányádi Sándor: Hallgat az erdő

Minden este olvasok a gyerekeknek, szeretik a kuckózós félhomályos meséket. Szeptemberben a "80 nap alatt a föld körül" gyerekváltozatát vettük végig, aztán Benedek Elek meséi következtek, majd Nils Holgerson kalandjai...
Mindig is problémát jelentett, hogy Boldi és Áron "más szinten ért", ill. Áron türelme csekély Boldiéhoz képest. Két hete a mesék helyett egy enciklopédiát lapozgatunk és olvasgatunk, egész egyszerűen habzsolják belőle az információkat: Első Larousse állatos atlaszom. Én nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, mégis a gyerekeknek érdekes, hívogató, remek támpont, s hogy mennyit mesélünk még pluszban, csak rajtunk múlik. Sorra veszi a kontinenseket, mindegyik fejezet elején kihajtható domborzati térkép, tele az ott honos állatokkal.


Pár napja beszélgettünk arról, hogy mi is az az "Egyenlítő", s Boldi rögtön észrevette, hogy van ott még Rák- ill. Baktérítő is. Árcsi tudományos pofázmánnyal megszólalt:
- A Baktérítő az hely, ahol a baktériumok kergetik egymást.
Földrajzi kirándulásaink után általában már nem marad idő hosszabb mesére, így verseket olvasunk, mostanában legtöbbször Kányádit, s a gyerekek kérésére olyat keresek, amit a Kaláka jóvoltából el is tudunk énekelni a felolvasást követően.

A fiúk legújabb kedvence, ami minden este kétszer elhangzik, egy szarvasról és egy farkasról szól, téli hangulattal vegyítve. Dallamot tudtommal még nem írtak hozzá, de Boldi kezdeményezésére Áron a farkas, Boldi a szarvas szereposztásban el is játsszák a történetet.


Kányádi Sándor:Hallgat az erdő

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.

Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.

Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.

Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.

Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!

Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.

Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:

ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.

Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.

Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.

Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.

Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.

Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.