Boldizsár, jan.06.

Pénteken volt Boldizsár névnapja. Tisztán emlékszem, mikor 8 évvel ezelőtt, egy angol óra után ballagtam hazafelé az egyetemről, pocakomban Boldival, akiről akkor még nem is tudtuk, hogy nem Janka lesz. A lánynévben biztosak voltunk VP-vel, míg a fiúnevekkel kapcsolatban sokat vaciláltunk, nem találtunk közös nevezőt.... ... és akkor ott a belvárosban bandukolva, eszembe jutott a név, "Boldizsár", "Boldizsár-Boldizsár-Boldizsár", de szerettem, s szeretem azóta is kimondani ezt a nevet.

Boldi névnapjára szerettem volna összerántani a családot egy koccintásra, de mivel 2/3-os többséggel nem értek rá, ejtettem a kezdeményezést.

A hétvégén VP Siófokon wellness-elt, bocsánat "csapatépített" a meleg vizes medencében, de Namu bevállalta Bercust, így nem maradtam egyedül Hárommal. Boldinak és Árcsinak megígértem egy ünnepi társasjáték-éjszakát, kifulladásig. Boldi fél kettőkor hazajött a suliból, és gyakorlatilag egy pizza-szünetet leszámítva este 9-ig társasoztunk, mindennel játszottunk, amire az ünnepelt vágyott: UNO, Cosari, Catan, Kuala, Kincsbúvár, Inkák kincse, csocsó, rugós foci, lézer tenisz...

Végül hullafáradtan megnéztük a "Cin-cin lovagot", ami bár gyönyörű és bölcs mese, nem vagyok meggyőződve arról, hogy 8 éves kor alatt "emészthető".

Boldizsár ki van fordulva magából mostanában, szerintem elfáradt az ünnepek alatt, újból tikkel, rengeteget hisztizik, ellenkezik, pedig ez nem volt rá jellemző, látom, hogy szenved valamitől. Tényleg egész másként viselkedik, mint amúgy általában. A névnapi társasozást végigpityeregte, képtelen volt veszteni, dührohamot kapott, ha más adott körben szerencsésebb volt nála, mindent feladott már az elején, nem lehetett vele szót érteni. Annyira sajnáltam. Ez nem ő, ill. ez is ő, de valami baja van. Mondtam is neki este az ágyban, hogy olyanok voltunk, mint egy nyári vihar: Boldi a zápor, Árcsi a villám, én meg a mennydörgés. Ezen jót nevettek, és még elalvás előtt sikerült mosolyogva túllépnünk az egyébként ünnepinek tervezett délutánon.

A tikkelés tapasztalataink szerint akkor szokott felerősödni, ha szorong vagy ha fáradt. Most igyekszünk mindkét lehetőséget minimalizálni. VP ma beszél Boldi tanítóival, hogy mit látnak az iskolában. Azon is elgondolkodtunk, hogy a heti egy úszás, két judo, egy sakk, két foci különórákból lejjebb veszünk a második félévben, nem hiába figyelmeztettek minket az első szülőin, hogy kezdetben nuku különóra, elég megterhelő egy elsősnek pusztán a suli (főleg, hogy 4-ig tart)! Ezeket a + elfoglaltságokat Boldi választotta, de ma is mondta, hogy nem akar judora menni, inkább játszana itthon, így valószínűleg a több nyugis és otthon töltött szabadidő lesz a kulcs a kiegyensúlyozott gyermeklét felé.

Nagyon szeretgetem és odafigyelek rá, igyekszem a legnagyobb türelemmel terelgetni, és hiszem, hogy együtt újra megtaláljuk majd a harmóniát.