Alfahím

Áron Ödipális-korszakának csak egyik oldala a felém áradó túlfűtött szeretete, másrészről viszont napi szinten megéljük a VP-vel való rivalizálását, hiszen már a mondás szerint sem fér el két dudás egy csárdában. Árcsi gyakran kérdezgeti, hogy majd ha megnő, elvehet-e feleségül, ill. kérdőre von, hogy miért VP-Apát választottam helyette. Gyorsan tisztázom vele a helyzetet, megnyugtatom, hogy én a gyerekeimet szeretem a legjobban a világon, és ez örökké így lesz, ez fontosabb számomra, mint a szerelem.

Árcsi tudomásul veszi, dob egy bókot, az élet megy tovább.

Tegnap reggel VP elment bevásárolni, szerette volna, ha Áron elkíséri, de Árcsi hajthatatlan volt, és végül itthon maradt. VP elköszönt tőlünk, becsapódott mögötte az ajtó, mire Áron:

- Elment az apánk, mert megijedt tőlünk. Így már nem zavar a királyságomban valaki!