Hányattatásaink

Tegnap délután hívott az oviból Saci, hogy Áron rosszul van, lázas és hányt. 2 napot bírt a közösségben, harmadnapra kidőlt. Nem tudom, mit csinálunk rosszul. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, vitamint eszünk, "zöldebb" helyen lakunk, télen az ovin/sulin kívül nem járunk "forgalmasabb helyeken", nem küldöm betegen a gyerekeket sehova, hetekig ápolom, többször megmutatom orvosnak, takarítok, fertőtlenítek...

Hétfőn azt éreztem, hogy kimerült aksimat újból rákapcsoltam a töltőre, Berci hisztijeivel együtt is olyan laza volt a hét eleje, vidám és könnyed.

Zsuzsival hónapok óta tervezzük a találkozást, ami már nagyon járna nekünk, de a szumma 5 gyerek közül egy mindig keresztbe húzza a számításainkat, jelen esetben Áronom. Így Zsuzsival újból elhalasztottuk a mára tervezett közös ebédet, megcéloztuk a jövő csütörtököt, hátha.

Tegnap 6-ra testületileg hivatalosak voltunk Ili szülinapjára, ahova így csak egy küldöttséget tudtunk delegálni(, de legalább azt sikerült). Olyan kiszámíthatatlan mindig minden, vagy csak én vagyok telhetetlen, hogy délelőtt szeretném már előre látni a délutáni programomat???

Árcsi tegnap elég ramatyul volt, sokat hányt, hőemelkedése volt/van.

Elviekben (már nem merek másként fogalmazni) holnap visszük Bercit a Kardiológiai Intézetbe, remélem addig nem kapja meg Árontól az újabb kórt.

Esküszöm, már nagyon várom a tél zordabbik arcát, sok hóval és jéggel, mert ahogy a hírekben is hallható, még az őszi vírusok sem fagytak ki a levegőből, együtt, egymást erősítve támadnak a téli baktériumokkal, és akkor az influenzaszezon még el sem kezdődött.

ui.: Az óvónénik ismét nagyot alkottak kedvességükkel, szeretetükkel, odafigyelésükkel, örök hálánk érte!