szombat, április 24

Megint csúszik

Kicsalt minket a jó idő a Hajógyári sziget csúszdaparkjába. Szerencsére jó korán mentünk, de ezt igazán becsülni csak később tudtuk, m ire a benépesült az egész terep kis és közepesgyerekes családokkal.

A fiúk meglepően jól alkalmazkodtak a viszonyokhoz: se esés, se sírás-rívás nem volt. Boldi tündérien kalauzolta és támogatta a két kisebbet a csúszdán:

- Gyere Árcsi, nem kell félni. Na gyere ülj mögém, majd együtt lecsúszunk. Ne félj, foglak végig! - és tényleg terelte maga előtt Áront a létrán, és lehozat a a hosszú csőcsúszdán. Igazán nem rajta múlt, hogy Áron végül is inkább a kicsin próbálkozott, és csak a második félidőben csúszott le a hosszú nyitotton.


Boldi is újabb csúcsot hódított meg: lecsúszott a nagy piramisból mind a két félelmetes csúszdán. Ezt korábban még sosem merte bevállalni.



Bercus pedig egy teve elszántságával ment föl a meredek dombon és jött le hason a legrövidebb huplison, szinte pihenőt sem tartva.



Mire megtelt a placc, addigra mi nagyjából meg is éheztünk, el is fáradtunk, így aztán mentünk a kötelező ebéd után, a Nagy Délutáni Szunyálásba. (Kivéve Dórit, aki biciklit adott kölcsön az alváaideje alatt, hihihi)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Micsoda építmények! A botosra ráismerek, de ki az a tarka szoknyás kisleány a fiúk között, gyermeklány vigyáz a gyermekekre? További jó szórakozást, engem a frász kerülgetne. Ez az igazi szórakoztató ipar. Micsoda szülők, ezeknek a gyerekeknek aztán nincsen sanyarú gyermekkora. További jó szórakozást, sok puszival, Mária N.D.