Tanyasi vasárnap

Még mindig a hétvége hatása alatt vagyunk!

Eszterék meghívtak minket vasárnapra a tanyára. Tanya alatt persze sokmindenre gondolhat az ember, de erre azért mégse gondoltunk.

Távol mindentől, a puszta közepén van egy tanyakomplexum, de abból az egyetlen magyarországi ötcsillagos, a Varga tanya, és ettől 3 percre gyalog van Eszterék hétvégi háza. Kerítés sehol, meszes gödör, mély kút, kiálló szögvas nyista, autók egy se, néha egy szekér, de házigazdáink szerint ennél egy kicsit gyakrabban vetődik arra egy-egy elkóborolt szürkemarha, amit aztán a helyi kovboj hazaterelget.

A gyerekeket reggel kitettük a kocsiból és aztán nem kellett folyton a nyomukba járni, mert nem tudtak elveszni. Mi nagyok meg végre pletyózhattunk.

A környék tényleg szép, főleg a távolba nézést lehet gyakorolni, szóval van egy hangulata.

Ebéd előtt még elugrottunk megnézni az Echte Tchikosh-Gulash Kunstgabent.

Volt itt minden, ostorpattogtatás lóháton állva, csacsifogat, lovasverseny, és a pusztatízes (nóóóóórmális?), tehát minden olyan műkutya jellegű betyárromantika, amitől az ember alapértelmezésben ódzkodik, de legnagyobb meglepetésre 1,5 m távolságról működik a dolog és nem csak 6 év alatt...

Miután Pannus és Boldi is ment egy kört a főbetyár előtt ülve, visszamentünk flekkenezni. Eszter jól pácol, Attila jól süt. Erre több szót nem is érdemes vesztegetni. Na jó, vesztegetek. (Én is finomat sütök, először ezt rögzítsük.) A pácolás jól átjárta mind a csirke, mind a tarjaszeleteket. A sütés során Atti remekül kihasználta a rostély adottságait: míg a hús kívülről szép színt kapott, addig a belseje puha volt és jól rágható, ráadásul a zamatos szaftot a külső réteg magába zárta, így az ízek remekül tudtak érvényesülni.

Délután a törpök alvás helyett másfél órát etették a pónikat, majd megkóstoltuk a helyi tanyasi sült pudingot(??) baracklekvárral és döbbenten vettük észre, hogy este 6 óra van, ami az egyórás autóutat számolva jelentős kicsúszást jelent a szoros napirendtől, de a fene bánta.

Rég éreztük már ilyen jól magunkat, köszönjük! (Dóri szerint életünk egyik legjobb napja volt, de ez azért túlzás, hiszen ott van a megismerkedésünk napja, aztán annak a másnapja, aztán az a hét, amikor megkértem a kezét, aztán amikor mégis igent mondott, meg az első közös pacalra nézésünk, szóval ne túlozzunk!)

ui: most szólt Dóri, hogy ne felejtsek el írni a tanyasi csattogóról, íme és a helyi úszómesterről, aki a tanya nagymedencéjénél dolgozik, és tavaly tanult meg úszni...

és itt a bónuszfilm: