Gangesz

Tegnap Ágiék meghívására átlátogattunk a szomszédos szállodába, ahol a kötelező fürdőzés mellett Eszter és a Háromgyerek + egyéb gyerekek a Balaton vízét és a szálloda homokozójának tartalmát elegyítve, létrehozták a magyar Gangeszt.

Szívtipró???

Ha lányom lenne, nem engedném Áron közelébe! Korra való tekintet nélkül ölelgeti a kislányokat/nőket/néniket, függetlenül, hogy családtag, ismerős vagy csak egy Áron közelébe tévedt ismeretlen, és közben löki a sódert, a közönség pedig tapsol, pirul, olvadozik.....

Árcsi elég szókimondó, és nehéz meghúzni a határt, hogy meddig aranyos, és mikortól kínos a gyerekszáj. Tegnap a parton ülve, kijött a vízből egy kb. 200 kilós fickó, én sem tudtam nem oda nézni. A Háromgyerek 3 mutatóujjal bökdösött, és Áron ordítva közölte:

-Nézzétek milyen dagadt hasas pasas!

Ma Árcsit kedvesen kiengedte a vízből egy középkorú néni, Áron elment a néni mellett, illedelmesen megköszönte a szabad utat, majd miután a néni megfordult, Árcsi utána szólt:

-Milyen öreg feneked van!

Még szerencse, hogy azonnal elmerülhettünk a habokban.

Könnyű megszokni

Bár a feladat nem volt túl nehéz, nyaralásunk első hetének végére teljesen belerázódtunk az nyári menetrendbe, rutinosan mozgunk a házban, tudjuk, hogy melyik a legárnyékosabb hely a strandon, melyik a legjobb közért a közelben..., és a Balaton is melegszik, a kezdeti 5-10 perces átfagyási limit után a Háromgyerek lubickol, akár 20 percet is.

Vasgyurma

Régi kedves szokásunk, hogy a gyermekeinknek nagy nehezen kiválasztott keresztnév, sőt keresztnevek helyett hülyébbnél hülyébb átmeneti beceneveket adunk. Így lett Boldiból hosszú időre Cérna Géza, utalva itt a nyak méretére, vagy Áronból Oborzil. (Ez utóbbi eredete teljesen a homályba vész. Dóri szerint pont úgy nézett ki, mint oborzil, vagy egy oborzil, de ilyen szó nincs is. Nekem a régi gombfocipartikból rémlett föl a kifejezés, mint vezetéknév, Oborzil Satya elhúz a szélen, de lehet, hogy ez nem is volt.)

Sokáig halogattuk, hogy a legkisebbet is átnevezzük, de most végre sikerült: Vasgyurma. Találó, pontos, és még értelme is van. Berci annyira sűrű, hogy azt szoktuk mondani, hogy 18 éves koráig már csak vizezni kell, mert minden anyag benne van, emelésre inkább vasbeton jellegű, széles a háta, vastag a nyaka és egész lényében van valami ellentmondást nem tűrő durungság.

Persze rákaptak a nagyok is, azóta Berci kénytelen kelletlen hallgat a gyurmára is.

Jaj a gyerekeinknek!

update: Igazából Bercinek is volt már újneve, a hangutánzó Intye, vagy még inkább Ntye, mert ez volt (és van) az egyetlen értelmes??!-nek tűnő, vagy legalábbis Berci által konzekvensen használt kifejezés arra a körülményre, hogy

"A dolgok a jelenlegi formájukban megfelelőnek tűnnek, és amennyiben a környezet nem változik nagyot, úgy várhatóan a közeljövőben is megfelelőek lesznek", azaz Ntye.

Javaslom, hogy míg Berci nem tanul meg beszélni, addig igyekezzünk minél szélesebb körben használni az Ntye kifejezést, mert lehet, hogy ez lesz az első lökés Berci kommunikációjának robbanásszerű fejlődéséhez.

Reggeli kakaó

Nevek

Van még egy érdekes dolog a gyerekekkel kapcsolatban: amíg kettő volt, addig 1 valószínűséggel találtam el a nevüket. Mióta három van, azóta gyakorlatilag véletlenszerű találataim vannak arra, hogy az adott gyereket a saját nevén nevezem. Gondoltam rá, hogy ez már az időskori elhülyülés első jele, de biztos nem, mert már korábban több jelet is beszámoztam. Ugyanakkor érdekelne mások tapasztalata is ezügyben.

Mindenesetre a megoldás kézenfekvő: minden gyerekem a hallgat a Béla-Géza-Jenő hármas megszólításra. Ezúton kérek elnézést minden Béla, Géza és Jenő ismerősömtől, barátomtól és rokonomtól. Nem ők tehetnek róla.

Billiárd

Változás tavalyhoz képest, hogy már Berci is föléri az asztalt, így most már ketten matatnak bele a profik küzdelmébe.

Újra itt van

Jelentem belerázódtunk. Bár az első strandolós nap 12. percében Berci belelépett egy méhecskébe és visított mint a kismalac, de a lilahagyma csodát tett: fél óra múlva már nyomát sem találtuk a talpán. (Magam szedtem ki a konkrét fullánkot, ami tényleg ott volt.)

Napi kétszer megyünk strandra, közben egy itthoni ebéddel és alvással törjük meg az egyhangúságot. Ebéd után becsúsz egy jégkrém is, képek mellékelve... A strandon a hosszúlépés még mindig 120 (, az 1bor2szódát én tanítottam meg a kezdő büfésnek), a billiárd még mindig 250, szóval itt Megáll az idő van, csak Szukics Magda nélkül.

Ma már Áron sem üvöltött a vízben a félelemtől, miután ő is kapott egy kedvére való úszógumit, így aztán már körbe tudott nézni a Balcsiban, és imígyen szólt:

- Ott egy lábfej!

és tényleg. Csak pár másodpercet kellett várni, hogy a hozzátartozó ember ismét normális pózban álljon a vízben, de addig mi röhögtünk.

Berci bírja legtovább a hideg Balatonban, köszönhetően a vastag zsírrétegének, és élvezi a vízben levés minden pillanatát. Nála jobban csak én bírom.

A parton a két kicsi kommandózik együtt, Boldi különutas politikát folytat.

Esténként borozgatánk a konyhában, sok spriccel, mert kell a folyadék, és főzőcskézünk derekasan. Nem cserélnénk senkivel ám!

Almádiból jelentjük

Elég tréül indult a szezon, tegnap este a fiúkkal csavarogtunk egyet, míg Dóri pakolt, és valahogy menet közben kirántottam a zsebemből egy bankót, ami aztán később sem lett meg. Na ez elrontotta a következő húsz órát. Ma délelőtt a vásárlásé volt a főszerep, feltöltöttük a spájzot, közben Boldi, Áron és Dóri Capitalyzott. A déli szundikálást kicsúsztattuk ötig, aztán irány a játszó, ahol a fiúk bogarakat nézegettek, és idén

is megtanítottuk a játszótéri gyerekeknek a perdületmegmaradást, megetettük a hattyúkat, kacsákat és abban a reményben küldtük aludni a gyerekeket, hogy holnap már strandolunk.

Áron a szép lelkével egész nap hurcolt az uzsisdobozában egy döglött bodobácsot, név szerint Bodót, de nem derült ki, hogy mik vele a távlatos tervei. Berci szépen eszi a barackot, reggel meg kiosont a konyhába és utánozhatatlan grimasszal és némi potyadékkal jött vissza a szobába. Boldi meg egyszerűen szuper: délelőtt összeszedte az összes almát a fa alól.

Szóval kezdünk belerázódni a nyaralásba, és úgy tűnik, fog ez menni!

VAKÁCIÓ

De előtte: csomagolás-csomagolás...........brrrrrrrr.............

Ma felújítási munkálatok kezdődnek a szomszédunkban, és előreláthatólag 7 hétig fognak fúrni-faragni a mesteremberek.

Becsomagolok, és nekivágunk a nyárnak, talán ez az enyhe téli időjárás is átadja a helyét a 30 foknak. Júliust a Balatonnál töltjük, augusztust Bogdányban, s közben megyünk, ahova visz az utunk. 7 hét távol Kacsaréttől, nehéz elindulni, de tudom, hogy nagyon élvezzük majd, jó kis csapatépítés következik.

VP egy hátizsákkal nekivágna a nyárnak, én bezzeg mindent viszek, ami mozdítható, hisz sosem lehet tudni.... Valahol kettőnk között van az optimum, de most is roskadásig lesz az autónk...., te jó ég, csak már ott tartanánk....

Az is lehet, hogy hazalátogatunk, ha elfogynak a tiszta ruhák (egyik telken sincs mosógép, és kézzel mosva még sosem lett tiszta), vagy beköszönt az újabb zimankó, ki tudja ezt előre.

Nekilátok, s közben pörög az agyam, hogy gyümölcs pucoló kés, kullancsriasztó, lázcsillapító, körömvágó olló, ágynemű, palacsintasütő, kedvenc recepjeim, úszópelus, társasok, pirospaprika, fűszernövényeket leszüretelni a teraszon, konyharuha....... áááááááááááá, hol áll a fejem???????

Mobilinternetünk lesz, így remélem sikerül néha életjelet adnunk!

Spontaneous inventions

A pénteki zimankó és a másnapra várható változékony idő hatására úgy döntöttünk, hogy kimegyünk Bogdányba. Miért? Csak. Nem vittünk cuccot, csak a gyerekeknek esőkabátot, gondoltuk hazajövünk, ha rossz idő lesz. Aztán lett is. Ötpercenként zuhogott, sütött a nap, esett a jégeső, megint nap, kicsi szemerkélés, megint nap. Ennek megfelelően feltettük a hintát, függőágyat, leszereltük, a fiúk kimentek ugrálni, aztán bejöttek.

Az egészséges és jól tervezett étkezések során előbb megettünk 3 zacskó pattogatott kukoricát, aztán ebédre zöldborsófőzeléket (mirelit petrezyelyemmel, mert fő az egészség!), meg halrudat, azaz pont azt, amit az Aldiban lehetett kapni.

Ebéd után a kint lévő 1 db lepedővel bekuckóztunk fönt három fiúk, lent meg Dóri hevert a pamlagon, Boldi meg pókerezett.

Alvás utánra viszont olyan szép idő lett (, pl nem esett), hogy elmentünk Visegrádra, ahol nemrég nyílt egy jó kis játszótér, labirintussal. Itt eltöltöttünk két órát, a fiúk hancúroztak megállás (pardon, azért volt egy-egy ülés...) nélkül, és így lett este. Ekkor spontánul úgy döntöttünk, hogy kint is alszunk, tus után vicces pizsamapótlékokat húztunk a gyerekekre és bekuckóztunk négyen két paplan alá egy ágyba. (Bercit kihücskiztük a rácsosba.) Este azért még főztünk egy óriás lecsót, de a fiúkat addigra jóllakattuk szendviccsel, meg kakaóscsigával és igen, popcornnal. Mikor Dórival ketten maradtunk, ittunk egy vöröset, bedurrantottunk a kandallóba és csak aztán mentünk aludni a fiúkhoz.

Szóval ilyen volt ez a nap. Nem terveztük, de becsúszott. Van ez így néha, háromévenként... :-)

Kontroll

Nem kell mindenről tudni, nem kell mindig ott lenni, nem kell mindent irányítani...., hagyni kell őket, és bízni, hogy képesek rá!!!!

Hú, ezt olyan sokszor mondogatom magamban, van hova fejlődnöm e téren, nem könnyű átadni a kontrollt.

A Háromgyerek magára csukta az ajtót, és csak hatalmas kacagások hallatszanak ki, de mindeközben azt is hallom, hogy az emeletes ágyon mászkálnak... Szeretnék velük lenni, vigyázni rájuk, de érzem, hogy most valami igazán szép alakul odabent, és nem kellek hozzá, elég csak a háttérből hallgatnom és bíznom Mindhármukban, tanulnom, hogy egy jó anyuka néha láthatatlan.......

ui.: Azért sokszor jogos a kétely: Múlt vasárnap hajnali hatkor keltem, hogy egy gyönyörű habos ribizlis süteményt süssek, amit átvihetünk Namuékhoz desszertnek a vasárnapi ebédhez. Boldi könyörgött a lépcsőházban, hogy ő vihesse le a kocsiba a sütit. Először mondtam neki, hogy ezt nagyon óvatosan kéne, jobb lenne, ha én vinném. Aztán eszembe jutott, hogy már megint nem bízom eléggé, miért is nem vihetné ő, ügyes gyerek.... Eredmény: a szomszéd ajtaja előtt fejest ugrott Boldi kezéből a ribizlis csodám......, én meg kanalazhattam a kukába......

Utolsó nap az oviban

3 hete volt Boldi ovis ballagása, azóta már a szamóca-csoport tablója is elkészült. Pénteken ment utoljára oviba, s talán engem jobban megrázott ez a tény, mint őt. Szerettük a Lauder ovit, s szerencsére Áron, majd Berci révén még van lehetőségünk élvezni egy jó darabig. Boldog vagyok, hogy ilyen szerető és hozzáértő óvónénikre bízhatom a számomra legfontosabbakat.

Elrepült, gyorsan és tartalmasan, pedig Boldinak még egy bónusz évet is megszavaztunk tavaly, ami így utólag életünk egyik legjobb döntése volt. Bár már egy évvel ezelőtt is meg volt a kellő értelmi képessége az első osztályhoz, szeptembertől egy szociálisan és érzelmileg is érett Boldi fog beülni a padba. A "Bolygó" osztály kis égitestje lesz, Judit és Gábor vigyáznak majd rá, és én már most tudom és érzem, hogy remek közös évek várnak rájuk.Nagyon büszke vagyok Boldira, életemben nem felejtem el a mögöttünk álló telet, a két hónapnyi ágyhoz kötöttséget, azt,

hogy Boldi milyen fantasztikus türelemmel, kitartással viselte a megpróbáltatásokat, és minden egyes sejtjének akaraterejére szükség volt ahhoz, hogy ilyen gyorsan lábra álljon, hogy egy hónapnyi aktív járás után már fusson, és az ovi végére újból ő irányítsa a focicsapatot. Boldikám, egy nagyon értelmes és érző palánta vagy, öröm veled!

Kinőtted az ovit, irány az iskola!

Pattogatott karfiol

Hétvégén rengeteg pattogatott kukoricát ettünk. Este besameles karfiolt főztem/sütöttem. Az előfőzött karfiolrózsák egymás mellett hevertek egy tűzálló tálban, várták a besameles nyakonöntést, majd a sütő melegét. Áron kiperdült a konyhába, felcsillant a szeme és megkérdezte:

-Anya, te óriás pattogatott kukoricát csináltál nekünk????????

4 x 3 x 2

Míg a kicsik aludtak, tegnap délután elővettünk Boldival egy új kártyajátékot, Corsari a neve. Aki ismeri tudja, hogy viszonylag bonyolultabb játék, igaz hamar bele lehet lendülni. 2 oldalnyi szabály hangos felolvasása és értelmezése után elkezdtünk játszani, s Boldi rögtön értette, hogy mikor mit miért és hova. Ma is ezt a játékot választotta ebéd után. Mindenkinek 12 lapot kell osztani az elején. Egy kicsit elgondolkodtam osztás közben és megakadtam, nem tudtam hol tartok. Elkezdtem számolgatni a kezemben lévő lapokat, mire Boldi:

- Anya, ez egyszerű, négyszer kell osztanod hármat mindkettőnknek.

Iskolatúlérett?????

Reggelente

VP hihetetlen lassan bootol be reggelente. A gyerekek negyed hat - háromnegyed hat között szoktak ébredni, s általában én "pattanok ki az ágyból" hozzájuk, mert VP ilyenkor még azt sem tudja merre induljon, ha a gyerekeszobába szeretne menni, pedig nem olyan nagy a lakásunk. Ébredés után kakaót osztok, és a kellő pillanatban belibbentek VP-nek is egy kávét. Megissza, résnyire kinyílik a szeme, már lehet vele beszélgetni, de csak óvatosan, mert úgysem emlékszik majd a felére sem. Szólok ötször, hogy fel kéne kelnie, mert elkésik, és egy kicsit segíthetne a gyerekek körül is, mert időre kell elkészülni. Még mindig ágymeleg...., ilyenkor szoktam a gyerekeket beterelni VP mellé, és beadom a ruháikat, amit Boldi és Áron legtöbbször VP segítségével vesz fel, Bercus marad nekem, de vele általában nem sietünk sehova. Hurrá-hurrá, 40 perc elteltével VP feltűnik a hálószobaajtóban, de még mindig nagyon kómás, jön a második kávé, és egy újabb fohász, hogy induljanak már el.... Fürdőszoba, majd téblábolás a szekrény előtt (de legalább már megtalálja, hogy melyik az övé), kérlelő tekintetek, hogy adjak neki is ruhát. Ilyenkor általában már nagy fordulatszámon pörög a Háromgyerek, a lakás romokban, pedig még csak reggel, próbálom összeszedni a gondolataimat, növeszteni még egy pár kezet....
Tegnap már kellően ideges voltam, mikor eljutottunk VP ingválasztásához, amit egy felső szekrényből kell levadászni, az elviekben lehajtható ingtárolóból, ami úgy tele van zsúfolva (leginkább az én ruháimmal), hogy ha lehajtanánk, a fejünkre szakadna az egész, az meg kinek hiányzik kora reggel, így marad a pipiskedés egy szék tetejéről. Végre lehorgásztam egyet, szerintem nagyon jó választás. VP kimondja az első reggeli mondatát:
-Ez kicsi, Szívem!
Szúrós tekintettel nézek rá, mire helyesbít:
-Akarom mondani, Kicsi Szívem, ez pont jó lesz!
Na azért....

Bojka

Hétvégén hivatalosak voltunk Bojláékhoz ebédre (felnőttek) és nagy játékra (gyerekek). Rosszul indult a dolog, mert odafelémenet az előttem beforduló Mercis úgy gondolta, hogy inkább mégsem arra, és aztán csukott szemmel tolatni kezdett, én meg hiába feküdtem a dudán, oda se bagózott, csak az állította meg és késztette körülnézésre, mikor észrevette, hogy hiába maximális a tolóerő, csak egyhelyben áll. A kötelező rövid káromkodás után egyórás Baleseti jelentő (kék-sárga) kajtatás kezdődött, de szerencsére Laca lejött a családért. Egy óra múltán én is csatlakoztam.

Trixi fajitast csinált, aminek köszönhetően azóta minden közértben kötelező házi feladatom a római kömény keresése, ebből is kikövetkeztethető, hogy sikeresen fogyasztottunk. A legjobb a buliban az volt, hogy mi lent teljes nyugalomban tudtunk beszélgetni, míg fönt Bojka és a fiúk rendőröset játszottak.

Sajnos Bojka újabban az oviban a Varga fiúkon kívül mással is szóba áll, de innen üzenem, hogy most már Áront is csatasorba állítottuk. :-)

Aki meg igazán SZÉP játékokat akar látni és venni, az kattanjon ide: www.marbushka.com

Nagyon köszönjük ezt a remek vasárnapot!!!!!!!

Állatkert

Kicsi a világ. Boldi egyik óvónénijének a férje, Endre, aki felettem járt a Móriczba és a kosárcsapat oszlopos tagja volt bedobó poszton, mostanság az állatkert főállatorvosa. Az ő jóvoltából - Gyuri zoológus szakértő vezetésével - jutottunk el hétvégén az állatkertbe, sőt nem csak hogy eljutottunk, de megnyílt előttünk néhány ketrec is (konkrétan egy, de az az óriáskígyóé volt), és ennek köszönhetően rendhagyó felvételekkel, valamint egy kacifántos körmondattal gazdagodik a blogunk. Immáron.

Volt fókasó és pelikánetetés is, de legnagyobb bánatunkra a fiúk teljesen kinyiffantak délre, így hazamenekítettük őket. Áron még a kocsiban beájult, de aztán sorban követte őt a család minden tagja. Jó kis nap volt. Ja, és senki ne keressen minket, szülőket a kígyó alatt..