Kontroll

Nem kell mindenről tudni, nem kell mindig ott lenni, nem kell mindent irányítani...., hagyni kell őket, és bízni, hogy képesek rá!!!!

Hú, ezt olyan sokszor mondogatom magamban, van hova fejlődnöm e téren, nem könnyű átadni a kontrollt.

A Háromgyerek magára csukta az ajtót, és csak hatalmas kacagások hallatszanak ki, de mindeközben azt is hallom, hogy az emeletes ágyon mászkálnak... Szeretnék velük lenni, vigyázni rájuk, de érzem, hogy most valami igazán szép alakul odabent, és nem kellek hozzá, elég csak a háttérből hallgatnom és bíznom Mindhármukban, tanulnom, hogy egy jó anyuka néha láthatatlan.......

ui.: Azért sokszor jogos a kétely: Múlt vasárnap hajnali hatkor keltem, hogy egy gyönyörű habos ribizlis süteményt süssek, amit átvihetünk Namuékhoz desszertnek a vasárnapi ebédhez. Boldi könyörgött a lépcsőházban, hogy ő vihesse le a kocsiba a sütit. Először mondtam neki, hogy ezt nagyon óvatosan kéne, jobb lenne, ha én vinném. Aztán eszembe jutott, hogy már megint nem bízom eléggé, miért is nem vihetné ő, ügyes gyerek.... Eredmény: a szomszéd ajtaja előtt fejest ugrott Boldi kezéből a ribizlis csodám......, én meg kanalazhattam a kukába......