Zsuzsi Bercije

Számomra nagyon fontos, hogy azokkal, akiket különösen szeretek, találkozzam az ünnepek alatt. Zsuzsival, bár a legjobb barátnőm, év közben ritkán jön össze a találkozó, nehezen tudjuk áthidalni a Solymár-Pasarét távolságot, pedig igazán nem bonyolult a feladat. Mégis, hol az ő Bercije miatt hiúsul meg a látogatás, hol nálunk beteg a háromból legalább egy...
Elhatároztam, hogy ha a hátamon is kell kivinnem kis családomat, 24-én adok két puszit Zsuzsinak. Kimentünk, és olyan jó volt, az egyik legszebb ajándék, de tényleg!

Azt pedig meg kell állapítanom, hogy ezek a Bercik napról napra szebbek, nem tudom meddig lehet ezt még fokozni???

Boldog karácsonyt!

Idén nálunk egy nappal előbb jött a Jézuska, mivel csak így lehetett megoldani, hogy együtt ünnepelhessen a család. Kacsaréten ágakat díszítettünk egy nagy vázába, amit arany kaspóba állítottunk, nagyon szép végeredménnyel. Egész nap a gyertyák fényénél énekeltünk a gyerekekkel, beszélgettünk, no meg öltöztünk, hogy szépek legyünk este, és alig bírtuk kivárni, hogy besötétedjen, és elindulhassunk a Zöldkőbe, ahol gyönyörű fa és a család várt minket. Egy kis képes beszámoló:

Mit ünnepelünk?

A vacsoránál megkérdeztem Bobekot és Áront, hogy mit is ünneplünk karácsonykor.
Válaszaik:
-A Jézuska születését. (Bobek)
-Boldogságos ünnepet. (Áron)

Ne aggódj!

Ma reggel a nappaliban játszott Boldi és Áron, s közben Bercit is szórakoztatták, szó mi szó, elragadó látvány volt, képzeletben be is teszem majd a fa alá. Áronom egy kedves hátbaveregetéssel törte meg az idillt. Boldi szólt, hogy "mama Áron megütött, de én nem adtam vissza"! Megdicsértem, hogy okos és kedves, biztos akad majd ajándék a fa alatt, aztán Árcsi felé fordultam és megemlítettem, hogy az angyalkák mindent látnak. Kimentem, folytatták a játékot!
A másik szobából hallom, amint Boldi nyugtatja Áront:
-Ne aggódj, amikor jött az a nagy, kövér Mikulás, én is nagyon rossz voltam, mégis rengeteg csokit hozott!

KöltŐ

Áron a kis karácsony- nagy karácsony dalt az alábbi szöveggel énekli. (Csak az izgalmas részt emelem ki.)

"Itt egy szép könyv, ott egy Boldi!"

Többé már nem fruska...

Múlt vasárnap, 4 hónap után először gyerekek nélkül töltöttünk 2 teljes órát. A program felejthető volt, egy Tescoban próbáltuk beszerezni azokat az ünnepi kellékeket, melyeket nem lehet megrendelni (csomagolópapír és tsa-i...). Az ajándékok 99%át az internetről horgásztam a vatera, bookline, casio webshop oldalairól, így folytatva a tavaly megkezdett hagyományunkat, csak egyszer kellett belevetni magunkat a sűrűjébe, azt is este 10kor intéztük, ami kedvezett a gyors bevásárlás esélyeinek.
Szombaton ismét kettesben vágtunk neki az éjszakának, mivel Zsuzsi szülinapi meglepetésbulijára voltunk hivatalosak. Az ünnepelt jól láthatóan vette a 30as akadályt, és meglepetés ide vagy oda, örült az egyébként szerteágazó baráti egyvelegnek.
Nekem végre testetöltöttek hosszú évek mondabéli alakjai, a barátok is összebarátkoztak.
Az est mottója:
"Többé már nem fruska, 30 lett a Zsuzska!"
Nagyon boldog szülinapot!!!!! 24-én folyt.köv.!

Hurrá!

Ez a nap is eljött! Mivel ilyen trutyis időben nem tudok két picivel buszozni, idén utoljára kihívtam a gyerekorvost, hogy hallgassa meg a gyerekeket. 5 hét után végre egészségesnek nyilvánított mindenkit, se zörej, se sípolás....

Amint búcsút intettünk kedves doktornéninknek, és túl voltam az első "körbeugrálom a lakást nagy juhééézások közepette" örömködésen, azonnal benépesítettük Kacsarétet. Örök hála Nórinak, aki a porszívó gégecsövét elhajítva loholt fel Orsival feloldozni minket ideiglenes remete életünk alól. Olyan jó volt egy kis "más gyerekének a zsivaja", ill. beszélgetés.

Agresszív szívtipró

Reggel, mikor Apa és Boldi útrakeltek, és egyedül maradtunk, leültem a gyerekszobában és megetettem Bercust. Áron odakuporodott mellénk, és hála a legújabb légifolyósónak, lélegzetvisszafojtva hallgattuk, hogy száll-e a ház felett repülő. Áron suttogva közölte, hogy "nincs repülő, elbújtak", majd hozzámbújt, és azt mondta:

-Mama! Nagyon szeretlek.
A hatás nem maradt el... De Áronom kb. 2 mp múlva bevallotta, hogy osztoznom kell a szívén:
-Mama! A markolómat is nagyon szeretem.

Namu, ha van tíz perce, és felénk jár, biztos felugrik, hogy láthassa a fiúkat (nem VP-re a legkíváncsibb). Vajon miért? Talán azért, mert Áron 5 perc alatt tízszer mondta Neki:

-Namu, okos vagy, aranyos vagy, kedves vagy, meg szép is!
Egy kis önbizalomnövelő tréning sosem árt, főleg ha ilyen édes a terapeuta...

Ebéd után Áront altatom, ő pedig boci szemekkel rámnéz, és kérlel, hogy "Cicijót!Szopizni szeretnék!". Mondom neki, hogy ma már négyszer kapott, ráadásul teleette magát krumplilevessel, most inkább hagyjuk a tejet Bercusnak, aki nem ehet még mást... Erre Árcsikám belémrúg egyet, és dühösen ezt mondja:

-Na, ezt kapd ki!
Kemény világ...

Kobaktanács

Elhúzódó

Olyan régen írtam kis családom egészségi állapotáról. (Jó sokáig nem is szeretnék írni.) A mai vizit eredménye: Boldi egészséges (hétfő óta ovizik), Berci még hörög egy kicsit, VP köhög, de javul (már jár dolgozni), Áron pedig ma volt kontrollon az orvosnál, aki megállapította, hogy még mindig sípol és zörög a tüdeje, nem gyógyult meg, max. 10 percig lehet levegőn, ha nincs túl hideg. Én eddig olyan türelmes voltam, de kezdek besokallni.....

Adventi este lépésről lépésre

Sokat gondolkodtam azon, hogy-hogy lehet egy gyerek számára igazán jelentéstelivé tenni egy ünnepet. Az elmúlt időszakban nem volt igazán időm az előkészületekre, némi teraszdíszítést és gyerekszobadekorációt leszámítva. A karácsonyi kellékek lent várják mennybemenetelüket, jelen esetben felkerülésüket a harmadik emeletre, de ezidáig nem volt érkezésünk erre. Adventi koszorút sem tudtam készíteni, mivel az elmúlt hónapban minden percet a fiúkkal töltöttem, és hála a fránya tüdőgyulladásuknak, nem mozdulhattunk ki a lakásból. Elkeseredésemben volt egy olyan ötletem, mely szerint 4 üveg antibiotikum és gyertya segítségével eszkábálok egy koszorút, de szerencsére ez csak terv maradt.
Mégis minden este alkotunk valami közöset, igazi dísz, anyag nélkül. Vacsi után eltakarítjuk a romok nagyját az asztalról, és következik egy olyan húsz perc, amit nagyon-nagyon szeretek. Az asztal közepére helyezzük az adventi (kölcsön)koszorúnkat, meggyújtjuk a gyertyákat, és beszélgetünk. Első körben mindenki elmondja, hogy mi volt a legjobb azon a napon. Türelmesen végighallgatjuk a másikat, ahol kell, ott kitotózzuk, hogy mire is gondolt,

vagy elmeséljük helyette.

Nézzük csak a mai eresztést: Boldi számára a legnagyobb élmény egy hatalmas golyópálya megépítése volt,

apa arra volt büszke, hogy jól kezelt egy helyzetet a suliban, Áron a tortának örült a legjobban (azaz az adventi gyertyák hozták lázba),

Bercit valószínűleg a délelőtti megaszopi ejthette transzba, számomra a nap fénypontja egy hosszú játék volt Árcsival. Ezután, ha valakivel történt valami rossz, akkor azt is átbeszéljük, de ilyen ma nem volt!
Boldinak ekkor eszébe jutott, hogy a kezéről még nem is született fénykép, így gyorsan orvosoltuk a problémát!

Aztán éneklünk vagy 5 percet, "kis karácsony-nagy karácsony", "szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok", "három királyok" stb...
Ezt követően elővesszük az adventi naptárunkat, és itt most méltán csinálok egy kis reklámot a Kossuth Kiadónak, akik idén egy szenzációs kis könyvecskékből, mesékből álló adventi naptárral rukkoltak elő, igazi örök darab, és a könyvecskék szép díszei lesz a fánknak is!

Boldi kikeresi az aktuális számot, majd apa olvas. (Először az aznapi leckét, majd ismétlünk.)

Áron is kér magának egy könyvet, aztán az egész naptárat, és sorba egymás után kijelenti, hogy "fuss el véle".

Apa után Boldi is olvas egy mesét, ma épp egy sünről, aki golfversenyt rendezett a barátainak, igazi adventi történet...

A ceremónia záróakkordjaként a gyerekek legnagyobb örömére (és édességellenes szülők legnagyobb bánatára) elővesszük a másik adventi naptárunkat, amelyről kis zsákok lógnak, minden zsákban 2 csokival. Boldi bont, oszt, apának is jut kötelező kóstoló, nem is kis falat.

Jószívűek a gyerekeink. Bercinek csak a nyála csordul el a nasi láttán, jövőre majd szerzek nagyobb zsákokat...

Végül elfújjuk a gyertyákat, és megállapítjuk VP-vel, hogy minden nap ünnep ezekkel a kis vackokkal!

Különbségek

Az ünnepi készülődés közepette eszembe jutott, mikor Boldi pont Áron korú volt, és vártuk a karácsonyt. Neki is tanítottam a kötelező dalocskákat, és rendkívül boldog és büszke voltam, mikor a "jaj, de szép a karácsonyfa" sornál velem mondta, hogy "fa", ill. az "itt egy szép könyv, ott egy labda" résznél a "labdát". Áronom ehhez képest szaval, sőt költ. Szerinte a könyv mellett "kisvadász" áll a fa alatt...
Árcsi hihetetlen sebességgel tanulja meg a mondókákat, ma egész nap az "ec-pec-kimehetsz" címűt skandálta a lakásban, valamint a "körköröset, böködőset, simítósat, csattanósat" rövid kis szösszenetet ismételte, hol az asztal lapján, hol a tenyeremben, hol Berci kakis pelusán mutatva a hozzá illő kézimunkát.

Denisz

-Bobek mi volt ma a dzsúdón?
- A Bandi behozta a deniszlabdákat és deniszeztünk.

Komisz

Mostanában gyakrabban osztja egymást a két "nagyobb", mint korábban. Ha az ember csak a visításra ér be, akkor hajlamos az éppen eléje táruló képből messzemenő következtetést levonni, pl emígyen:
-Boldi, ereszd el!
- Boldi, ne gáncsold ki!
vagy
- Boldi, ezt most miért csináltad?
Így aztán Boldi abbahagyja az éppen aktuális Áron-büntető expedíciót és megmondja, hogy:
-Áron földöntötte.
-Áron elvette.
- Áron kiborította.

Áron mindeközben ártatlanul odébbvonul, és tanulmányoz valami fontos dolgot, nem éppen úgy, mint aki két másodperccel azelőtt úgy visított, mintha nyúznák.

Ha viszont az ember az ebédlőasztalnál ülve elfoglaltságot mímel, de közben azért odasandít a gyerekszobai események alakulására, akkor azt látja, hogy Áron földönti, elveszi és kiborítja, Boldi ezt angyali türelemmel viseli, de amikor Árcsi a golyós építőpálya leghosszabb műanyagelemét furkosbotként lengetve püföli a neki háttal molyoló Bobek fejét, akkor azért már Boldi is visszacsap.

De Áron a korábbi bevatkozásokból egyvalamit eltanult. Ma mikor szintén kialakulóban volt a bunyó, és éppen ott tartottak, hogy Áron genyózására Boldi nekiindult, akkor a provokátor flegmán odavetette a cumi alól Boldinak, egészen apai hangsúllyal, hogy:
- Nem ütjük Áront!
És láss csodát Boldi tényleg nem bántotta, pedig lehet, hogy ráfért volna...

Leghosszabb

Reggel, mikor viziteltem a gyerekszobában (mi már csak így hívjuk...), Áron megállt előttem és malacka tekintettel (felhúzza a nóziját, ráncolja a homlokát) mondta, hogy "mama kérek cicijót". Én épp Boldihoz beszéltem, hogy így meg úgy kéne megépíteni a golyópályát. Áron dühösen toppantott, és elhagyta ajkait életének eddigi leghosszabb mondata:

-Mama! Ülj le már gyorsan a fenekedre!

(Ugyanis mi a földön, törökülésben szoktunk szopizni, így közben irányíthatom Bobek építkezéseit, és gügyöghetek Bercihez, aki a játszószőnyegén várakozik a sorára.)

Korrekció

Mielőtt a következő bejegyzés olvasása nyomán minden kedves női házasfél agyon irigykedné magát, leleplezem azt az apró galibát, hogy VP neve alatt írtam az előző postot + ezt is.
Nem ő mos!!!! (Bár a remény hal meg utoljára...)

Sármőr

Ma reggel a fürdőszobábaajtóban összefutottam Áronnal, aki jött, hogy segítsen a mosásban, azaz "megnyomázza" a mosógépet, valamint bedobálja a piszkos ruhákat a gépbe. Ez a jól nevelt kölök megállt a fürdő ajtajában, és:
-Parancsoljon uram! Fáradjon be!- mondta nekem.
Életem legjobb kedvű mosása következett ezután...

Délben feljöttek Namuék, mivel Nagyvadász délután elrepül Indonéziába és csak karácsonyra ér haza. Namu régen látta már a fiúkat, mivel mindenki, köztük ő is betegeskedik. Épp indultam elaltatni Áront, akit odavittem egy búcsúpuszira a nagyszülőkhöz. Namu megpuszilta Árcsi buksiját és azt mondta neki, hogy "hiányzol, szívem!". Erre Áronom:
-Kösz! - majd megsimogatta Namu fejét és hozzátette - Édes vagy!

Bunyók

Bizony véget ért az eddigi "legjobb tesók a világon idill", és megkezdődött a közelharc. Áronom ártatlan pofikával közelít a Boldi által védett objektumok felé, majd lecsap, elvesz, ledönt..., mire Bobek agyvérzés közeli állapotba kerül és torol, vagy nyel, és sipítozza, hogy "ugye most kedves tőlem, hogy nem ütöttem vissza...". Van, hogy Bobek kezdeményez, enyhén lendülő lábbal, szolidan kint felejtett könyökkel, laza ütközéssel... ekkor Áron visít és válaszcsapása nem várat sokat magára. Sokszor hagyom, hogy meccseljék csak le egymás között a dolgot, de van, hogy elfogy a türelmem, és ráripakodok általában szegény Boldikámra, hogy ne üss rá, mert rácsapok a kezedre... Elmés és következetes szavak ezek....

A bunyók ellenére minden a legnagyobb rendben, nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt, jószívűek, és alvás előtt mindkettő vágyik a másik puszijára...

Eset

Ma Áronom két vérfagysztó köhögés között leesett az emeletes ágy tetejéről. Volt nagy riadalom itt is ott is, aztán megbeszéltük, hogy soha többet nem hajol ki CD-ket rámolni... Áron kb. 10 percig volt megszeppenve, majd újra páros lábbal ugrált az ágy tetején. Hihetetlen fickó!

Boldi meggyógyult

Kijelenthetem, hogy 29 napnyi ádáz küzdelem után Boldi diadalmas győzelmet aratott az őt megtámadó víruscsapatok felett!!!! Köhögés nélkül abszolváltuk a napot! Hurrrráááá!!! A többieknek pedig hajrá!!!!!