Reggel, mikor viziteltem a gyerekszobában (mi már csak így hívjuk...), Áron megállt előttem és malacka tekintettel (felhúzza a nóziját, ráncolja a homlokát) mondta, hogy "mama kérek cicijót". Én épp Boldihoz beszéltem, hogy így meg úgy kéne megépíteni a golyópályát. Áron dühösen toppantott, és elhagyta ajkait életének eddigi leghosszabb mondata:
-Mama! Ülj le már gyorsan a fenekedre!(Ugyanis mi a földön, törökülésben szoktunk szopizni, így közben irányíthatom Bobek építkezéseit, és gügyöghetek Bercihez, aki a játszószőnyegén várakozik a sorára.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése