Agresszív szívtipró

Reggel, mikor Apa és Boldi útrakeltek, és egyedül maradtunk, leültem a gyerekszobában és megetettem Bercust. Áron odakuporodott mellénk, és hála a legújabb légifolyósónak, lélegzetvisszafojtva hallgattuk, hogy száll-e a ház felett repülő. Áron suttogva közölte, hogy "nincs repülő, elbújtak", majd hozzámbújt, és azt mondta:

-Mama! Nagyon szeretlek.
A hatás nem maradt el... De Áronom kb. 2 mp múlva bevallotta, hogy osztoznom kell a szívén:
-Mama! A markolómat is nagyon szeretem.

Namu, ha van tíz perce, és felénk jár, biztos felugrik, hogy láthassa a fiúkat (nem VP-re a legkíváncsibb). Vajon miért? Talán azért, mert Áron 5 perc alatt tízszer mondta Neki:

-Namu, okos vagy, aranyos vagy, kedves vagy, meg szép is!
Egy kis önbizalomnövelő tréning sosem árt, főleg ha ilyen édes a terapeuta...

Ebéd után Áront altatom, ő pedig boci szemekkel rámnéz, és kérlel, hogy "Cicijót!Szopizni szeretnék!". Mondom neki, hogy ma már négyszer kapott, ráadásul teleette magát krumplilevessel, most inkább hagyjuk a tejet Bercusnak, aki nem ehet még mást... Erre Árcsikám belémrúg egyet, és dühösen ezt mondja:

-Na, ezt kapd ki!
Kemény világ...