Bunyók

Bizony véget ért az eddigi "legjobb tesók a világon idill", és megkezdődött a közelharc. Áronom ártatlan pofikával közelít a Boldi által védett objektumok felé, majd lecsap, elvesz, ledönt..., mire Bobek agyvérzés közeli állapotba kerül és torol, vagy nyel, és sipítozza, hogy "ugye most kedves tőlem, hogy nem ütöttem vissza...". Van, hogy Bobek kezdeményez, enyhén lendülő lábbal, szolidan kint felejtett könyökkel, laza ütközéssel... ekkor Áron visít és válaszcsapása nem várat sokat magára. Sokszor hagyom, hogy meccseljék csak le egymás között a dolgot, de van, hogy elfogy a türelmem, és ráripakodok általában szegény Boldikámra, hogy ne üss rá, mert rácsapok a kezedre... Elmés és következetes szavak ezek....

A bunyók ellenére minden a legnagyobb rendben, nagyon szeretik egymást, sokat játszanak együtt, jószívűek, és alvás előtt mindkettő vágyik a másik puszijára...