Adventi este lépésről lépésre

Sokat gondolkodtam azon, hogy-hogy lehet egy gyerek számára igazán jelentéstelivé tenni egy ünnepet. Az elmúlt időszakban nem volt igazán időm az előkészületekre, némi teraszdíszítést és gyerekszobadekorációt leszámítva. A karácsonyi kellékek lent várják mennybemenetelüket, jelen esetben felkerülésüket a harmadik emeletre, de ezidáig nem volt érkezésünk erre. Adventi koszorút sem tudtam készíteni, mivel az elmúlt hónapban minden percet a fiúkkal töltöttem, és hála a fránya tüdőgyulladásuknak, nem mozdulhattunk ki a lakásból. Elkeseredésemben volt egy olyan ötletem, mely szerint 4 üveg antibiotikum és gyertya segítségével eszkábálok egy koszorút, de szerencsére ez csak terv maradt.
Mégis minden este alkotunk valami közöset, igazi dísz, anyag nélkül. Vacsi után eltakarítjuk a romok nagyját az asztalról, és következik egy olyan húsz perc, amit nagyon-nagyon szeretek. Az asztal közepére helyezzük az adventi (kölcsön)koszorúnkat, meggyújtjuk a gyertyákat, és beszélgetünk. Első körben mindenki elmondja, hogy mi volt a legjobb azon a napon. Türelmesen végighallgatjuk a másikat, ahol kell, ott kitotózzuk, hogy mire is gondolt,

vagy elmeséljük helyette.

Nézzük csak a mai eresztést: Boldi számára a legnagyobb élmény egy hatalmas golyópálya megépítése volt,

apa arra volt büszke, hogy jól kezelt egy helyzetet a suliban, Áron a tortának örült a legjobban (azaz az adventi gyertyák hozták lázba),

Bercit valószínűleg a délelőtti megaszopi ejthette transzba, számomra a nap fénypontja egy hosszú játék volt Árcsival. Ezután, ha valakivel történt valami rossz, akkor azt is átbeszéljük, de ilyen ma nem volt!
Boldinak ekkor eszébe jutott, hogy a kezéről még nem is született fénykép, így gyorsan orvosoltuk a problémát!

Aztán éneklünk vagy 5 percet, "kis karácsony-nagy karácsony", "szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok", "három királyok" stb...
Ezt követően elővesszük az adventi naptárunkat, és itt most méltán csinálok egy kis reklámot a Kossuth Kiadónak, akik idén egy szenzációs kis könyvecskékből, mesékből álló adventi naptárral rukkoltak elő, igazi örök darab, és a könyvecskék szép díszei lesz a fánknak is!

Boldi kikeresi az aktuális számot, majd apa olvas. (Először az aznapi leckét, majd ismétlünk.)

Áron is kér magának egy könyvet, aztán az egész naptárat, és sorba egymás után kijelenti, hogy "fuss el véle".

Apa után Boldi is olvas egy mesét, ma épp egy sünről, aki golfversenyt rendezett a barátainak, igazi adventi történet...

A ceremónia záróakkordjaként a gyerekek legnagyobb örömére (és édességellenes szülők legnagyobb bánatára) elővesszük a másik adventi naptárunkat, amelyről kis zsákok lógnak, minden zsákban 2 csokival. Boldi bont, oszt, apának is jut kötelező kóstoló, nem is kis falat.

Jószívűek a gyerekeink. Bercinek csak a nyála csordul el a nasi láttán, jövőre majd szerzek nagyobb zsákokat...

Végül elfújjuk a gyertyákat, és megállapítjuk VP-vel, hogy minden nap ünnep ezekkel a kis vackokkal!