Boldog negyedik szülinapot Berci!

Augusztus 14-én Bercus 4 éves lett. Aznap is csaptunk némi ünneplést, és a szülinapos forgatókönyve szerint    cselekedtünk, így jutottunk el újra a labirintusos játszótérre, a Dunapartra, egy fagyizóba, ugráltunk trambulinon, ettünk gumicukrot, meg csokit és még egy kis gumicukrot. 

4 éves nagyfiú, nekünk mégis a legkisebb, a "töki", igaz akaraterőből (meg fizikaiból is) világbajnok, korát megelőzve manipulálja a közvetlen környezetét, leginkább anyafronton. A Háromgyerek közül számomra Berci első négy éve jelentette a legnagyobb kihívást, általa formálódtam, csiszolódtam a legtöbbet. Negyedik életévének legnagyobb fejleménye, hogy elkezdett beszélni, és ezáltal vagy emelett igazi "társas lénnyé" cseperedett. Választékosan fejezi ki magát, igaz a szinkrontolmácsolás még elkél a szakavatatlan füleknek, de ezen majd dolgozunk még az ötödik szülinapig (s talán azon túl). Olyan nehezen indult a változás, olyan sok volt egy éve az elutasítás, a kérdés és kétely. Aztán télen átbillent a kapcsoló, és a rengeteg munka, figyelem, törődés és szeretet találkozott a Berciben lakozó tartalmakkal, és a felszínen is megindult valami, hihetetlen új energiákat adva az anya-gyerek kapcsolatnak. Szárnyaltunk, felhőtlen boldogság volt az együttlét, egyre többet tudtunk egymásnak adni, egymásból építeni, s ez a jelenre is igaz. Berci képes már egy kortárs-közösség részeként viselkedni, egy lenni a sok közül, megérett (megértünk) arra, hogy már ne csak én fogjam a kezét, ne akarja mindig a kezemet fogni. Sokat jelentett ez a szülinap. 

Bercus a család bohóca, elképesztő humorérzéke van, kifinomult mimikája, az egész testével kommunikál (ez az egyik előnye annak, ha valaki 3,5 évig nem szólal meg). Gyönyörűen játszik, már több mint egy éve látok nála "mintha-játékokat" , hihetetlen mögöttes fantáziával, átéléssel, elmélyüléssel. Szeret kirakózni, és mindamellett, hogy egy impulzív szélvész, tiszteletreméltó türelemmel ül le a a 40-60 darabos puzzle mellé, nem adja fel. Imád autózni és vonatozni, de megtanult UNO-zni is, elkezdtünk ismerkedni a társasjátékokkal. A mozgása nagyon érett, ügyesen fut, ugrál, egyensúlyoz, hajtja magát a hintán, biztonsággal és bátran közlekedik a nyakig érő vízben. Gurgulázva nevet, de nem riad vissza a 30 perces hisztiktől sem. Szeret enni,  ebédet leginkább, azon belül brokkolikrémlevest, bár a krumplileves is nyerő, meg a főtt kukorica. Áronnal teljesen össeznőttek, idén nyáron többször ikreknek nézték őket, elválaszthatatlan páros, az ezzel együttjáró csörtékkel együtt.

Hétvégén Bercus tiszteletére összegyűlt a család Bogdányban, és elénekeltük a "boldog-boldog-boldog...." c. idevágó dallamot.         

Szilvás süti

A legújabb kedvenc. A receptet a bogdányi szomszédtól, Judittól kaptuk, ill. kértük el, miután megkóstoltuk az általa sütött szilvás csodát. A dolog rendkívül egyszerű, semmi hókuszpókusz: 2 egész tojást kikeverünk 15 dkg porcukorral, egy zacskó vaníliáscukorral, ízlés szerinti fahéjjal. Ehhez hozzákeverünk 25 dkg lisztet, egy zacskó sütőport, 2 dl tejfölt és egy csipet sót. Kivajazott+ kilisztezett tepsibe öntjük a tésztát, és negyedelt/felezett szilvákat teszünk a tetejére, kicsit belenyomjuk a gyümölcsöket a masszába. Ha a család nem allergiás, dióval is megszórhatjuk. (Szilva helyett bármilyen idénygyümölcs megteszi, alma, körte, barack, meggy.....) 175 fokos sütőben kb. 35 perc.   

Reptéri randi

Vasárnap délelőtt Bojkáékkal csavarogtunk a Hidegkúti reptéren. Az idő szuper volt, de a vitorlázórepülők nem jöttek el. Volt viszont a Bojka-család két kutyája, Emma és Janka, akik a fiúkat megszégyenítő módon szófogadóak voltak. Dóri hajnali háromkor még összerittyentett egy szilvás sütit, meg egy padlizsánkrémet, vágott répát, szeletelt almát, vett pogácsát és kipihenten érkezett a kirándulásra. 

Először ettünk, aztán volt sziklamászás, ezalatt mi Lacival a pokrócot őriztük, és aggódtunk néha a gyerekek miatt, akik gatyafékkel csúsztak a meredek, murvás domboldalon, és aggódtunk a kutyák miatt, akik teljesen összevissza ugráltak a sziklákon.

Miután mindenki épen leért, kihasználtuk, hogy a térségben nem volt reptevékenység és átvágtunk keresztben a füves placcon, és nagy kerülővel értünk vissza, amit Berci mintegy 35 perces visítása tett a kelleténél kevésbé élvezetessé.

Menet közben Laca valami telefonnal matatott, és ilyen képeket csinált, miközben engem esz a sárga irigység... 

Kusziék

Mivel a bogdányi 4 hetes telkezésből 3 hét csatornatörésünk javításával telt (erről majd később, elég "szar" a téma), úgy döntöttünk, hogy adunk magunknak még egy hetet, és amíg nem kezdődik el az ovi/suli + 40 fokot mutat a hőmérő, maradunk. Bár VP 21-dikétől már dolgozott, és a Dunabogdány-Budapest közti ingázás hajnali fél7es startot jelentett, cserében viszont 5kor már a Dunában fürdőzött a család.
Mivel Kusziék is igyekeztek kihasználni a nyár sarkait, és mindezt nagyon közel hozzánk, Visegrádon, s ráadásul mind a gyerekek mind a nagykorúak igen jól kijönnek egymással, csaptunk egy görbe estébe nyúló délutánt.
Míg a gyerekek ugrálóztak, legóztak, fociztak, addig a női szakasz intenzív információcserével, míg a férfiszakasz a különböző helyi specialitások (alma- és ribizlipálinka) hatásainak felmérésével volt elfoglalva.
Volt még bográcsban főtt kukorica és padlizsánkrém is, meg egy jó kis este.

3:4

 Múlt héten meglátogatott minket Judit néni és Kata, és a segítségükkel pár óra erejéig majdnem helyrebillent a nemek aránya. Bár Kata kezdetben nem igazán hitt abban, hogy 3 kisfiúval is eltelik a délelőtt, némi párhuzamos dunaparti homokozást követően egész jól emolyoltak egy 6 nm-es szobában egy vödör lego fölött. VP a bográcsot szugerálva kikeverte 2012 legjobb gulyáslevesét, de a daubneres málnás túrótorta sem ütközött nagyobb ellenállásba.

A Dunánál

Bogdányban eddig Visegrád közelségét, a pilisi erdőt, forrásokat, erdei tavakat, réteket, a kertkapcsolatot élveztük a leginkább, de idén rájöttünk (jobb később, mint soha), hogy a legnagyobb buli (minden előítéletet félretéve) mégiscsak a Dunapart, a hatalmas homokos szabadstrandjával, kiváló minőségű (bevizsgálták ezt a szakaszt), hűs vizével. Bár a sodrás nagy, és nagyon gyorsan mélyül a folyó, az órákig tartó dagonyának nem akadt vetélytársa a forró nyári délutánokon. 

DávidBoldi

Dávid egy nyári reggelen szomorúan ébredt, hiányolta az iskolát, leginkább azért, mert ott végre találkozhatna a cimborákkal. Mivel az iskola még jó két hétnyi nyaralásra volt tőlünk, egy bogdányi kétnapos összeröffenéssel áthidaltuk az áthidalhatatlannak tűnő távolságot, és csak reménykedünk, hogy a fiúk elég muníciót szereztek egymásból a hátralévő 10 napra. Sütögettünk, labirintusoztunk, volt foci a kertben és nagyon-nagyon meleg.     

Békás

Múlt héten tele volt a kert békákkal, és nem apró kis zöldségekkel, hanem hatalmas varangyokkal. Lehet, hogy Ben látogatása ébresztette fel a békák-népét? (A csók elmaradt, maradok VP mellett.)

Rét

Szeretem a Pilist, s bár a gyerekekkel még nem lehet nagyobb kirándulásokat tenni, minden reggel nekivágunk egy rétnek, pokrócon ülve majszolják el a reggelijüket, míg mi VP-vel teleszedünk két nagy dobozt szederrel. Béke van és napsütés, ezernyi új illat és halk zsongás.   

Érme és bankjegy

- A papírpénz az nem zsebpénz, az pénztárcapénz! - fogalmazta meg a különbséget Áron.

Főállásban

Valamelyik este, mikor már mindenki az ágyában molyólt, én még javában porszívóztam, pakoltam a gyerekek ruháit, itt-ott-amott elszórt játékait, elmosogattam, elkezdtem főzni a másnapi ebédet... Általában így van ez... Áron odaperdült mellém, végignézett rajtam, és levonta a következtetést:

- Anya, te nem vagy a szolgánk, csak ez a foglalkozásod!

Igen-igen, valahogy úgy, "főállású anya".

Labirintusos játszó

Pannival és Namuval kiegészülve ellátogattunk Visegrádra, a Mátyás Király Játszótérre, amit a fiúk  csak "labirintusos játszónak" hívnak, mivel a játszótér zömét egy labirintus alkotja, de van itt még megmászható hajó, rengeteg gyönyörű faragott ember és állat, különféle hinták, tiszta wc..., de a legizgalmasabb ténylegesen a labirintusban futkosás, idióta szülők által üldözve, ijesztgetve...

Lóri és Ágica

Helgáék mutattak nekünk Leányfalun egy szuper játszóteret, közel a Dunához, kikötőhöz, strandhoz. Év közben nem jött össze a találkozó, de nyáron a Tahi-Bogdány távolság könnyedén leküzdhető, bár azt nem kalkuláltam bele, hogy Helgáék pont azalatt utaznak a nagyszülőkhöz, míg mi Bogdányozunk. Sajna. Azért az egy délelőtt is több a semminél, igaz a közös vacsinkat halasztanunk kellett.

BB

Benéknek is megmutattuk a szederbokrokat, majd fejet hajtottunk a 40 fok előtt, és abbahagytuk az önsanyargatást, a legrövidebb úton visszatértünk a telkünkhöz. Ebéd után a kicsiket kivontuk a forgalomból (elképesztő iramot diktálnak mostanság, max. volume-s hangeffektekkel spékelve...), mi nagyok pedig beszélgettünk egy felnőtteset (ritka műfaj Kacsaréten), majd a maradék gyerekanyaggal kockáztunk, Ben és Boldi egy csapatban, teljes összhangban. A délutánt egy vízibomba-csatával koronáztuk meg, VP sem maradt szárazon, nem volt sok esélye, mikor 5 gyerek vette összvíz alá. 

Nyerő ez a BB páros!

Apa zoknit szárít

VP zoknija vizes lett a minap. Amolyan férfias szépérzékkel tette ki szárítani a teraszra:

Chef

A fiúk közül Áron szeret a legjobban enni, bár ez rajta látszik a legkevésbé. Nem is a mennyiségről van itt szó, hanem az új ízek szeretetéről, a külcsín fontosságáról, a lassú és nagyon jóízű evészetről. Árcsi szereti a markánsabb ízeket, imádja a "nehézsúlyú" húsokat, szeret magának szendvicset kreálni, salátát keverni.

Tegnap elhatározta, hogy nyit majd egy éttermet, van már egy specialitása is, amit csak ő készíthet el a családnak. Almádiban előkerült a kamra mélyéről egy remoska, aminek nagyon megörültem, mert így ki lehetett iktatni a 60as évekből származó cserépkályhákat lepipáló sütőnket. Nem is sejtettem, hogy milyen szuper dolgokat lehet sütni egy remoskában, és feleannyi idő alatt, mint a sütőben. Úgy megszerettük, hogy átköltöztettük magunkkal Bogdányba.

Áron tuti receptje: csepegtess alulra "oliva-ó-jajt", pucoltass és szeleteltess föl apával krumplit és hagymát, ezeket rétegezd föl, fesd meg a krumplikat kis fűszeres páccal, sózd, borsozd és süsd fél óráig.

Előétel a rétről

Augusztusban érik a szeder a Pilisben, erdőn-mezőn rengeteg bokor, roskadásig gyümölccsel, s bizony nem adják könnyen a bogyóikat, de a tüskék ellenére megéri derékig behajolni...

Minden nap felmegyünk a hegyre, vagy átkocsikázunk a szomszédos tanya előtti rétre, vagy csak szúrópróba szerűen bevetjük magunkat az erdőbe, és fél óra alatt teleszedjük a szájakat és a  tálakat. Már-már minden vendégségünk is egy szederbokor előtt kezdődik, kár lenne kihagyni.

Múlt héten Áron és Zelma látogatott meg minket a telken, kirándultunk egy kicsit (40 fokban nem erőlteti az ember), majd ebédeltünk sokat. Barbiról és Tamásról kiderült, hogy igazi gasztrofenegyerekek, bátran kóstolgatják a nagyvilág ízeit, állatok belső szerveit... Vp könnyes szemmel hallgatta, amint Barbi rajongott egy mirigy-pörköltért, sajnos nálam már a csirkecomb is nagy haladás..., nem vagyok egy hús-imádó, ez van.  /Dóri szemérmesen hallgat arról, hogy ezek mellett még szóba került a marhapofa, a borjúvese és még a kacsanyelv is. Ehhez képest egy kis receptcsere a báránycomb-sütés rejtelmeiről szóra sem érdemes./  

Panír

Almádiban rákaptunk a rántott dolgokra. VP végre ipari mennyiségű rántott padlizsánt ehetett, a fiúk pedig a rántott csirkéért rajongtak. VP abonyi rokonságától kaptunk egy tuti tippet: a liszt-tojás-prézli formáció helyett a prézli-tojás-prézli a nyerő, s lőn ropogós kültakaró. Ráadásul a panírozást kiutaltuk gyerekmunkának, így aztán tényleg semmiség az egész, mégis otthon olyan ritkán állok neki beolajbűzözni a lakást....

Kiskamasz

Boldi egész nyáron gyakorolja a kiskamaszos ellenkezést, ami szó mi szó elég fárasztó néha. Ha ki akarunk menni a mólóra, akkor otthon akar maradni, ha indulnánk be a mólóról vacsizni, akkor miért nem maradhatunk még, ha melegszendvics a vacsora, akkor miért nem mézes kenyér, ha mézes kenyér, akkor hol a melegszendvics.... Gyakran annyira elmélyül a nagyfiús teendőibe, hogy ötször kell szólni ezért-azért-amazért, ráadásul az ötödik után úgy néz az emberre, mint aki még sosem hallotta a kérést. Egyre több a feleselés, s mindez olyan stílusban, hogy már kávéra sincs szükség a magasabb vérnyomáshoz. A tesókkal is egyre gyakoribb a konfliktus (ehhez nem vagyunk hozzászokva). Aztán leül mellém, és olyan bölcsen kérdez a világról, olyan szeretettel ölel át, kitartóan fejti a rejtvényeit, fantasztikus ötletei vannak és érzékeny, hatalmas lelke. 

Elhatározás

Mikor először mentünk strandra, és Namuval felvettük a fürdőruháinkat, Áron igazi pasis tekintettel végigmért minket, és bejelentette:

-Anya, én most elhatároztam, hogy visszaszokom a szopira!