Dávid egy nyári reggelen szomorúan ébredt, hiányolta az iskolát, leginkább azért, mert ott végre találkozhatna a cimborákkal. Mivel az iskola még jó két hétnyi nyaralásra volt tőlünk, egy bogdányi kétnapos összeröffenéssel áthidaltuk az áthidalhatatlannak tűnő távolságot, és csak reménykedünk, hogy a fiúk elég muníciót szereztek egymásból a hátralévő 10 napra. Sütögettünk, labirintusoztunk, volt foci a kertben és nagyon-nagyon meleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése