Balkonyat előtt

Úgy tűnik az idei indián nyár kitart, bár minden reggel félve húzom fel a redőnyt, s már látom lelki szemeim előtt a ködös, esős zimankót. Amíg ilyen enyhe és szép az idő, virágzik a terasz, és törzsvevők vagyunk a közeli kertészetben. Ma Áron beleszeretett egy bordó árvácskába:
-Te vagy a legcsodálatosabb virág, amit valaha láttam! - mondta, és már bent is volt a kosarunkban.
Mire Árcsi felébredt a délutáni alvásból, elültettem az árvácskákat.

Olyan jó kiülni a teraszra, szagolgatni a fűszernövényeket (Boldi és Áron felismeri őket), gyönyörködni a virágokban.

A hálószobánk erkélyén is virágzik még a tavalyi muskátli, egész elképesztő színnel nyomja, és minden reggel kinyílnak a zivatarvirágok.

A gyerekszoba erkélyén még érik a paradicsom:

Kertben vagyunk, Vargáék

Ma délelőtt meglátogattuk az apai ági nagyszülőket. Mivel tűzött a nap, ezért a kertben telepedtünk le, ahol piszkáltunk a fáról gyümölcsöket, miközben a fiúk gyerekméretű kerti szerszámokkal pakolták egyik helyről a másikra a lehullott leveleket.

A kupacokat aztán Bercus is felfedezte magának.

Van a kertben egy óriási diófa, amit még a hidegháború idején nemesíthettek, mert a termése apró és kőkemény, simán lehetne lövedéknek használni. Na ezekkel a diókkal birkóztam Áron felszólítására, mert meg szerette volna kóstolni. Közben a szomszédban persze ott figyel egy szintén nagyméretű, tojás nagyságú, papírhéjú diót termő fa...

Időközben Boldi is elunta a kapirgálást, helyette fára mászott.

Csak Berci tartott ki az eredeti elfoglaltsága mellett.

Dóri és Boldi egy lavórba dobtak célba dióval. Délben korgó gyomorral mentünk be a házba, ahol Éva nagymama már előkészítette az ebédet, amit aztán jó étvággyal pusztítottunk. Árcsi bekanalazott egy adag levest, aztán megkérdezte, hogy ezt ki főzte?

- Én - mondta Éva nagymama
- Ezt te főzted? Ez az én kedvencem, nagyon ügyes vagy. - áradozott Árcsi, a Nagymama alá meg egy kis tepsit kellett rakni, nehogy odaolvadjon a szőnyegre.

Ebéd után Berci a szobában, Áron pedig az erkélyen szundikált, míg mi Boldival megkezdtük a korcsolyaszezont.

Délután Karola néni is átjött, és volt még egy etapunk a kertben.

Fiú vagy...

Ma délután a Gáboráron kertjében who is it-eztünk. (Barkochba kérdésekkel kell kitalálni, hogy melyik emberfejre gondolt az ellenfél a lehetséges 15 közül.) Én Boldival voltam, ellenünk Dóri anya.

Dóri kezdett:
- Fiú?
- Nem! - válaszolt Boldi, én meg hozzátettem - Lány.

Mire Boldi felháborodottan:
- Jaj, apa, miért segítettél neki, miért mondtad el?

Halálos

Boldi mostanában sokat kérdez a halálról. Legelőször a városban sétálgatva kérdezte meg tőlem, hogy mikor fog meghalni. Összeszorult a gyomrom, de 10 percet beszélgettünk erről.
Ma, mikor egy gyönyörű nap után hazaértünk, az ajtóban állva szomorú arccal rámnézett:

-Anya, én nem akarom, hogy a Nagyvadi meghaljon! Én sem akarok meghalni, soha! Mikor fogunk mi meghalni?

Elmondtam neki, hogy addig még rengeteg szép dolog fog velünk történni, nagyon-nagyon messze van az még.
Szívem szerint hazudtam volna a halhatatlanságról. Ennyire sosem fájt még beszélni erről a témáról, de a gyerek nem hülye és nem vak, szeret kérdezni, szeretne érteni, pedig ez még nekünk is sok.
Megbeszéltük hát Boldival, megnyugodtunk, és örültünk annak, ami pillanatnyilag körülvesz minket.
Aztán 5 perc múlva Boldi rávilágított az igazi veszteségre:

- Anya, az nagyon rossz, ha meghalunk, mert ha kupadöntő van, azt nem látjuk!

Nagycsoportos

Október elejére egészen belerázódtunk a "menetrendbe". Nagyon élvezem, hogy Áron és Berci már nagyobbak, így gyakrabban tudok bekapcsolódni Boldi programjába, belekukkantani az ovis lét szépségeibe és feladataiba. Mostanában számomra a legnagyobb fejtörést az "iskolaérett-e" a gyerek kérdéskör jelenti. Kicsit összeszedem magam, és a napokban írok erről részletesebben, mert lenne mit. Jelenlegi álláspontunk szerint Boldi nem megy jövőre iskolába, szerintem nagyon jól fog jönni neki az a plusz egy év. (Ezt látom rajta anyaként, ezt látja a többi szakember is, így tanultam az egyetemen, valamint ezt igazolja a gyakorlat, de erről majd később...) (6 éves kor nem optimális, főleg a kisfiúknál az iskolakezdésre, minden kutatás a 7dik életév betöltését ajánlja.)
Tavaszig, mikor végleg döntenünk kell, még sok minden változhat, meglátjuk.
Boldi be van táblázva, de pillanatnyilag minden "külön elfoglaltságot" élvez, és csak ez a lényeg, ha azt látnám rajta, hogy nyűg neki, nem erőltetném egy percig sem.

Íme egy átlagos hét:
Hétfő: 8-9ig judo
Kedd: 9 tájban logopédia, 3tól-4ig úszás
Szerda: 8-9 judo, 2től- fél4ig Kati Torna
Csütörtök: 9 tájban logopédia, délelőtt zeneovi, 3tól-4ig úszás
Pénteken: 2től-fél4ig KatiTorna
Vasárnap: 2-3ig hoki

+ Gondolkodunk a gyepsíoktatáson, 5 percre tőlünk most nyílt egy új pálya, és az árak sem vészesek.

Azért marad idő játékra is, Sylvia szerint Bobek egyre felszabadultabb a csoportban (itthon is kevesebb a "lázadás", este nyolckor már mindhárman ágyban vannak):

Szombati reptér

Ma kora reggel Bercivel a piacon kezdtünk, aztán gyors családegyesítés után kimentünk a Macis parkolóba és elgyalogoltunk a Hidegkúti reptérre. A reptér szélén leheveredtünk és néztük a felszálló gépeket, amik egy kör után leszálltak.

Aki a repülőben ül, az biztos másként látta, de volt egy-két olyan leszállás, hogy bizony mi a nyakunkat behúzva aggódtunk a reptér előtt játszadozók miatt, mert iszonyú félelmetesen jön lefelé egy ilyen gép, pedig csak kis vitrlázó. Ennél sokkal durvább is volt, de akkor éppen féltünk és nem fotóztunk...

A fiúk a le és felszállások közti holtidőben a reptér sarkát jelölő félhordót próbálták megtölteni murvával és annak porával, amitől úgy néztek ki, mint a malacok.

Volt még szerelem is

Áron pedig beszállt a repülők irányításába.

Hazafele menet meg összeszedett egy féltonnás betondarabot, cipelte 600 m-en keresztül,

majd eldobta egy botért.Ha holnap is szép idő lesz, akkor megint megyünk.

Bemelegítés

Namunak hála, eddig az összes úszóedzést végignézhettem, aminek Boldi igencsak örült. Legutóbb Áron korán felébredt a délutáni szunyókálásból, így őt is magammal vittem. Boldiék bemelegítését az ablak túloldaláról figyeltük. A karkörzésnél Áron teljesen megrökönyödve kérdezte Bobekot:
- Boldi, neked meg mi bajod???

Új játszótér

A Gárdonyi Géza utca Kapy út felőli végénél (2.ker.) augusztusban új játszótér épült. A játszótér Áron korúaknak a legjobb, mivel pici a területe, jól átlátható, kavicsos, 2 babahintával és 2 rendessel felszerelt (bár most nem eladni akarom????), 1 rugós mérleghinta a kicsiknek + egy motor, egy nagyobbaknak való másik mérleghinta, és egy pici homokozó a készlet. Ennyi az egész, mégis elég! A játszótér mellett magas hálóval körbevett focipálya (igaz kapu nélkül) várja a Boldi-féléket! Mászókát kedvelőknek nem a legideálisabb (de nekem pont ettől volt nyugodt a délelőttöm...).

Jó volt nagyon, meg ez a vénasszonyok nyara is szeretnivaló jelenség!

Úszás

Az idei oviszezonban megkezdődött az úszásoktatás. Hetente kétszer egy órára mennek le külön uszodabusszal a zebrák a Csaba utcánál lévő uszodába, hogy három csoportban (vízhez szoktató, kezdő, haladó) megtanuljanak úszni. Mi is nagy izgalommal vártuk a kezdést, mert nyáron Bobek rendes víziszörny lett, alig lehetett kikönyörögni a Balatonból, ahol karján karúszóval hancúrozott és többször is kijelentette, hogy ő már tud úszni. Próbáltuk felhívni a figyelmét arra, hogy a karúszó egy picit torzíthatja az önértékelését, de mivel véget ért a nyár, ezért nem vittük kenyértörésre a dolgot.

Az első úszóleckét együtt követtük végig az üvegfal mögül. A három csoport felosztásával kezdtek, szerencsére a derékig érő vízben, aholis azt láttuk, hogy Boldi a haladó csoportba került. Aztán a foglalkozás huszadik másodpercében a buksiját áttolta az edző a kötél alatt és Bobek végül vízhez szoktató csoportba került. Mint később kiderült, azt állította magáról, hogy tud úszni, de az első gyakorlat (siklás a medencében, fej a víz alatt) kezdetén lebukott...

A második edzésen viszont eggyel feljebb lépett, így most a középsőket erősíti.


Azóta már túlvagyunk négy edzésen, a harmadikon már a mélyben is voltak, persze deszkával, és Boldi koma nagyon élvezi a dolgot.