Ma délelőtt meglátogattuk az apai ági nagyszülőket. Mivel tűzött a nap, ezért a kertben telepedtünk le, ahol piszkáltunk a fáról gyümölcsöket, miközben a fiúk gyerekméretű kerti szerszámokkal pakolták egyik helyről a másikra a lehullott leveleket.
Van a kertben egy óriási diófa, amit még a hidegháború idején nemesíthettek, mert a termése apró és kőkemény, simán lehetne lövedéknek használni. Na ezekkel a diókkal birkóztam Áron felszólítására, mert meg szerette volna kóstolni. Közben a szomszédban persze ott figyel egy szintén nagyméretű, tojás nagyságú, papírhéjú diót termő fa...
Időközben Boldi is elunta a kapirgálást, helyette fára mászott.
Dóri és Boldi egy lavórba dobtak célba dióval. Délben korgó gyomorral mentünk be a házba, ahol Éva nagymama már előkészítette az ebédet, amit aztán jó étvággyal pusztítottunk. Árcsi bekanalazott egy adag levest, aztán megkérdezte, hogy ezt ki főzte?
- Én - mondta Éva nagymama
- Ezt te főzted? Ez az én kedvencem, nagyon ügyes vagy. - áradozott Árcsi, a Nagymama alá meg egy kis tepsit kellett rakni, nehogy odaolvadjon a szőnyegre.
Ebéd után Berci a szobában, Áron pedig az erkélyen szundikált, míg mi Boldival megkezdtük a korcsolyaszezont.
Délután Karola néni is átjött, és volt még egy etapunk a kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése