Halálos

Boldi mostanában sokat kérdez a halálról. Legelőször a városban sétálgatva kérdezte meg tőlem, hogy mikor fog meghalni. Összeszorult a gyomrom, de 10 percet beszélgettünk erről.
Ma, mikor egy gyönyörű nap után hazaértünk, az ajtóban állva szomorú arccal rámnézett:

-Anya, én nem akarom, hogy a Nagyvadi meghaljon! Én sem akarok meghalni, soha! Mikor fogunk mi meghalni?

Elmondtam neki, hogy addig még rengeteg szép dolog fog velünk történni, nagyon-nagyon messze van az még.
Szívem szerint hazudtam volna a halhatatlanságról. Ennyire sosem fájt még beszélni erről a témáról, de a gyerek nem hülye és nem vak, szeret kérdezni, szeretne érteni, pedig ez még nekünk is sok.
Megbeszéltük hát Boldival, megnyugodtunk, és örültünk annak, ami pillanatnyilag körülvesz minket.
Aztán 5 perc múlva Boldi rávilágított az igazi veszteségre:

- Anya, az nagyon rossz, ha meghalunk, mert ha kupadöntő van, azt nem látjuk!