kedd, augusztus 25
Éva Magazin
Aki kiváncsi, vegye meg az Éva Magazin e havi számát, mert szerepel benne egy inerjú VP-vel, akit egy kép erejéig olyan vastagon kisminkeltek, hogy otthon fél órába telt, míg eltávolítottuk a nem kívánatos vakolatot!
hétfő, augusztus 24
Szunya
Először megpróbálom befejezni a balatoni tudosítást. A nagy pancsolások után nem volt ritkaság, hogy mind az 5 gyerek egyszerre aludt délután (a vendéggyerekekkel együtt legtöbbször öten voltak). Ilyenkor a felnőtteket sem kellett kéretni egy kis délutáni szunyókálásra.
Tavaly
Most, hogy VP gépén igyekszem rendezni a nyári képeket, rátaláltam a tavalyi balatoni nyaralásunkra, ami igaz csak 5 napig tartott, de nagyon élveztük minden percét. A Berci formácska fiú Áron, Boldi nem változott olyan sokat, az én pocakomban pedig még majd egy hónapig ott lubickolt Bercus!
Vége van a nyárnak...
Tegnap hazajöttünk, véget ért a majdnem két hónapos láblógatás. VP újra dolgozik, én pedig jobban elkeseredtem, mint mikor iskolásként intettem búcsút a szünidőnek. Olyan jó volt együtt, olyan jó volt távol Budapesttől, olyan jó volt kertes házban a gyerekekkel, olyan jó volt az a fene nagy szabadság!
Az augusztus java részét Bodányban töltöttük, egy tanyasi kiruccanást leszámítva. Mivel Bogdányban sem volt internetünk, csak egy Duna-parti padon tudtuk pár pillanatra befogni a Szúnyog büfé "adását", az meg sajna kevésnek bizonyult a blogírásra, így van lemaradásunk dögivel...
Az elkövetkezendő pár napban igyekszem utolérni magunkat, mégha sokszor csak távirati jelleggel is...
hétfő, augusztus 10
Foci
Sajnos kollégánk lemaradt a délelőtti és délutáni 8-as mérkőzésekről, így csak lefújás utáni interjúkat tudjuk megmutatni:
és a délutáni visszavágó után:
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy imádom Boldiban ezt a fékevesztett győzniakarást. Talán Dórit kéne megkérdezni, hogy hány vesztes focimeccsem után jöttem haza hasonló lelkiállapotban. Mondjuk már nem bőgtem üvöltve, de ez csak a 25 éves rutinomnak köszönhető...
A délelőtti meccs után
és a délutáni visszavágó után:
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy imádom Boldiban ezt a fékevesztett győzniakarást. Talán Dórit kéne megkérdezni, hogy hány vesztes focimeccsem után jöttem haza hasonló lelkiállapotban. Mondjuk már nem bőgtem üvöltve, de ez csak a 25 éves rutinomnak köszönhető...
szombat, augusztus 8
Kesergő
Azért voltak a nyaralásunknak mélypontjai is, amikor úgy tűnt kínzás, hogy elhoztuk Balatonra nyaralni a csemetéket:
A hely szellemének hála, gyorsan rendeződtek a dolgok:
péntek, augusztus 7
Pofonofon
Árcsi végigdalolta a Balcsit! Énekelt nyakban ülve, kézenfogva, kádban, ágyban, homokozóban, vízben... Itt éppen a hintában repkedve harsan fel a Dzsungel könyvéből a Pofonofon c. dal.
Ha valaki nem értette volna kristály tisztán a szöveget, akkor itt egy kis segítség:
Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes,
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.
És laposra ver!
Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!
Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
És gatyába ráz!
Ha beindul a nagy pofonofon...
Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sőt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint a bal, ami sose jobb,
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.
A jobb jobb mint a bal, ami sose jobb.
A bal úgy, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!
Ha beindul a nagy pofonofon...
Ha ütni kell, ne érd be eggyel,
Ha türni kel, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!
Most vettem észre, hogy a youtube az egy percnyi felvétel helyett csak 18 másodpercet töltött fel. ("Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál, Valószínű, hogy valamit elhibáztál, És szól a pofonofon, nem totojáz'".) Két napja kínlódunk ezzel, nem értem mi a baj. Ha hazajövünk a telekről, felteszem a teljes változatot, addig csak egy kis ízelítő.
Ha valaki nem értette volna kristály tisztán a szöveget, akkor itt egy kis segítség:
Először is, elő a régi elvvel!
Először üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes,
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.
És laposra ver!
Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinő egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!
Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
És gatyába ráz!
Ha beindul a nagy pofonofon...
Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sőt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint a bal, ami sose jobb,
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.
A jobb jobb mint a bal, ami sose jobb.
A bal úgy, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!
Ha beindul a nagy pofonofon...
Ha ütni kell, ne érd be eggyel,
Ha türni kel, tűrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!
Most vettem észre, hogy a youtube az egy percnyi felvétel helyett csak 18 másodpercet töltött fel. ("Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál, Valószínű, hogy valamit elhibáztál, És szól a pofonofon, nem totojáz'".) Két napja kínlódunk ezzel, nem értem mi a baj. Ha hazajövünk a telekről, felteszem a teljes változatot, addig csak egy kis ízelítő.
A legkövérebbik
Berci teljesen átállt a felnőtt kajákra a Balatonon töltött egy hónap alatt. Igazából, Áronhoz hasonlóan sosem falta a bébipapikat, annál inkább ízlik neki a felnőtt koszt. Egyik nagy kedvence a krumplileves, de szereti a tésztát, lángost, palacsintát, rántottát, csemege ubit, barackot, sárgadinnyét (nekem ezt 25 évembe telt megszeretni)...., sőt tegnap az Ikeában extázisba jött a homárlevesemtől. Mindemellett természetesen naponta többször szopizik. Végeredményként hízik a harmadszülött, dagad a pocak, gyűlnek a combihurkák, én pedig gyönyörködöm az összképben: 
5 kicsi Varga fiú és 2 nagy
Elviekben 5 napot, a gyakorlatban csak 2 és felet töltöttünk együtt Emariékkal, mivel Áron 39-40 fokos láza a tervezettnél hamarabb bomlasztotta a társaságot, de legalább az a 2 és fél nap összejött... (Sajnos egy balatoni nyaralóban összezárva kivitelezhetetlennek bizonyult, hogy "ne menjetek közel Áronhoz", aki egyébként virgonc beteg volt, csak a szemén és a hőmérőn látszódott, hogy nincs teljesen rendben...)
A két és fél napból egyet én már a házban töltöttem a mandulagyulladásos Árcsival, így túl sok kinti kép nem született, a házban meg minek is fotózna a Balatonnál az ember ugyebár...
Flóri és Domi, a két kis masiniszta beüzemelte a favonatkészletünket, én irigykedve néztem, ahogy órákig tologatták...
szerda, augusztus 5
Affektív apnoé
Az ikrek szülinapjának apropóján (meg a sajátomén) 3 napra megszakítottuk a balatoni nyarat, és visszajöttünk Bp-re. Mielőtt 5 gyerekkel elindultunk Almádiból, Áron egy hiretelen kádból való kivételnek, majd gyors ágyra ledöntésnek és az egész napos 35 foknak köszönhetően beájult. VP tartotta a kezében, szemfönnakadás, lilulás, rázta, de semmi hatás, egyre inkább "húzták lefelé a rolót". Végül Áron egy jól irányzott hátbavágás hatására magához tért. Az este 8 órás tervezett indulásunknak befellegzett, egy órát pátyolgattuk Áront és magunkat. Az úton azon gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy velem még nem történt ilyen, mit csináltam volna egy ilyen szituban, ha tök egyedül vagyok. Másnap elvittük orvoshoz, aki a kötőhártyagyulladáson kívül nem állapított meg semmit, s mivel mi sem ragaszkodtunk neurológushoz, az ájulást betudtuk a 35 foknak és hirtelen mozgatásnak.
A doktornéni után Namuéknál töltöttük a délelőttöt. 11 óra tájban Berci nyűgösködött az étkezőasztal árnyékában, én éppen a konyhában mosogattam. Hirtelen nem hallottam a panaszos nyafizást, és éreztem, hogy nem stimmel valami. Mire beértem a szobába, Berci sötétlila volt, kidülledtek a szemei és nem vett levegőt. Felkaptam, hangosan beszélni kezdtem hozzá, erősen megráztam, de semmi reakció. Ütöttem a hátát, de semmi. Szürke lett a gyerek, én meg teljesen pánikba estem, Namu is odaszaladt, és a legjobb ötletnek a hidegvíz tűnt, így beraktam Bercit a mosogatóba (az volt közel) és folyattam rá a hideg vizet, melynek hatására magához tért. Nem sírt, meglepetten nézelődött. Életem legkeményebb 25 másodperce volt, végig az járt a fejemben, hogyha nem segít a víz, akkor mi lesz? Kiabáltam, hogy hívjon Namu segítséget, meg hogy Bercus mit csinálsz... A csurom vizes gyerekkel átfutottam a sarkon lévő rendelőbe, ahol először is megkérdezték, hogy mit keresek a G. doktorúr rendelésén, mikor Cs. doktornőhöz tartozunk. Én mondtam, hogy nem vett levegőt és elájult a 11 hónapos kisbabám, legyen kedves vizsgálja meg, mert igencsak megijedtem ill. beszéljük át, hogy helyesen cselekedtem-e! Biztos voltam benne, hogy nincs nagy baj, és valószínűleg a 24 óra alatti két beájulás borzolja az idegeimet. A 10 perces vizsgálat első 5 perce arról szólt, hogy miért hoztam el a gyereket TAJ kártya nélkül, így be sem léphettem volna a rendelőbe, nem is tudja, hogy most mi legyen. Én kértem, hogy azért legyen olyan kedves, és vizsgálja meg, a TAJ-számot majd bediktálom telefonon, esetleg keressék ki a kartonját Cs. doktornő rekeszéből. Így is lett, de közben vagy tízszer elmondta, hogy TAJ nélkül nem lehet.... Én meg hajtogattam, hogy megijedtem, és tudtam, hogy csak délig van rendelés, ő volt a legközelebbi orvos....
Pedig kötelessége!!!!!!!!!!!! A TAJ kártyára, vagy Hippokratészre esküdött fel?????? Tudtommal 18 év alatt alanyi jogon jár az orvosi ellátás. Elszomorító ez a hozzáállás! Ha megy az utcán és rosszul lesz valaki, átlép rajta, mert lejárt a munkaideje?
No de elég a püffögésből, vissza az ájulós gyerekekhez!Dr G. azt mondta, hogy nem kell megijedni, affektív apnoéról van szó, ami nyers fordításban annyit jelent, hogy érzelmi behatás következtében nem vesz levegőt, egy éves kor körül nagyon gyakori, leginkább hiszti/ijedtség közepette jelentkezik... Teendő: erős külső ingerlés (anyuka kiabál, ráz, ütöget, locsol...), legjobb a hideg víz, szóval helyesen cselekedtem. Remélem soha többet...
SzidiDani
Hat napot velünk töltött Szidi és Dani Almádiban. Én még nem hallottam Boldit ennyit röhögni, s azt hiszem az ikrek is élvezték a nyaralást, "bár ha apa is itt lenne, az még jobb lenne"!
2 hónapja meghalt az Apukájuk (az én kedvenc Nagybátyjám) tüdőrákban, Pápa kertvárosi részéről, egy gyönyörű, hatalmas villából fel kellett költözniük Pest belvárosába egy albérletbe, az iskolát előbb abbahagyták, szeptembertől Budapesten folytatják, közben a velük élő Nagypapájuk is nagyon beteg lett (szintén rákos).
Régóta próbáltam írni István haláláról, de sosem volt hozzá lelkierőm. Fáj, és tele voltam/vagyok indulattal. Senki ne dőljön be a bagósok "velem úgysem történik meg" szövegének! Pedig mi hányszor kértük... Vele voltunk az utolsó pillanatig. Azt szokták mondani, hogy "az idő segít, végül leginkább a szépre és jóra emlékezünk majd". Én nem tudom feledni az utolsó félév kínjait, a rohamos leépülését, a magatehetetlen testet és ki tudja merre kószáló lelket a büdös kórházi szobában. Ahányszor cigiző embert látok, csak arra gondolok, hogy gyilkolja magát (ráadásul oly sokszor a felhúzott kocsiablak mellett ott ücsörgő egész családját is). Undorodom. Persze leszokni sem lehet olyan könnyű, ezt egy pszichológus pontosan tudja, de orvosi segítséggel és belső elhatározással nem lehetetlen! Kb. tíz dohányzás ellenes kampánybeszéd tervezetet fogalmaztam meg és töröltem ki a blogból. Mindenki gyászol, ki-ki a maga módján. Emlékezünk, elmélkedünk. Szidinek és Daninak megy ez a legnehezebben, ami érthető, nekik meg érthetetlen.
Balatonon nagyon jó volt együtt lenni az ikrekkel, és terveim szerint jövő héten Bogdányban folytatjuk a mosolygást!
Régóta próbáltam írni István haláláról, de sosem volt hozzá lelkierőm. Fáj, és tele voltam/vagyok indulattal. Senki ne dőljön be a bagósok "velem úgysem történik meg" szövegének! Pedig mi hányszor kértük... Vele voltunk az utolsó pillanatig. Azt szokták mondani, hogy "az idő segít, végül leginkább a szépre és jóra emlékezünk majd". Én nem tudom feledni az utolsó félév kínjait, a rohamos leépülését, a magatehetetlen testet és ki tudja merre kószáló lelket a büdös kórházi szobában. Ahányszor cigiző embert látok, csak arra gondolok, hogy gyilkolja magát (ráadásul oly sokszor a felhúzott kocsiablak mellett ott ücsörgő egész családját is). Undorodom. Persze leszokni sem lehet olyan könnyű, ezt egy pszichológus pontosan tudja, de orvosi segítséggel és belső elhatározással nem lehetetlen! Kb. tíz dohányzás ellenes kampánybeszéd tervezetet fogalmaztam meg és töröltem ki a blogból. Mindenki gyászol, ki-ki a maga módján. Emlékezünk, elmélkedünk. Szidinek és Daninak megy ez a legnehezebben, ami érthető, nekik meg érthetetlen.
Balatonon nagyon jó volt együtt lenni az ikrekkel, és terveim szerint jövő héten Bogdányban folytatjuk a mosolygást!
Strandröpi
Boldi még a Balatonnál is jobban élvezte a strand nyújtotta extrákat, mint pl. strandröpi, foci, lengőteke, ping-pong, billiárd. A legnagyobb kedvenc a billiárd volt, de erről majd egy másik bejegyzésben, most lássuk a strandröpit, amit akkor játszották a legtöbbet, mikor az ikrek velünk nyaraltak. Labdajátékokról lévén szó, Apa lelkes partner, jómagam az árnyékból hűsölve gyönyörködtem, s mindenkinek jobb volt ez így. (Sőt VP kapva az alkalmon, többször beállt a húsz évesek meccsébe, és bizony "nem csak a húsz éveseké a világ...", nem maradt szégyenben...)
Billiárd
A napi strandolás közepette a legköltséghatékonyabb Boldilefoglaló a billiárd volt. Egy játék 250 Ft volt, ami még akkor is kitartott egy jó darabig, ha Bobek nem kapkodta ki szemfülesen a golyókat, mielőtt elnyeli a lyuk. (Khm. de kikapkodta...) Áron eleinte kézzel belökött egy-egy színeset, rontva ezzel a bizniszt, de aztán Boldi kitanította, hogy csak a fehéret szabad belökni, mert az úgyis visszajön, és innentől szent volt a béke.
Tehát reggel megjelentünk a strandon, Boldi ment segíteni az asztalról leszedni az éjszakai paplant, és már indult is a délelőtti műszak. Azt kell mondjam - és ez persze nem esik nehezemre -, hogy Boldi elég jó érzékkel lökögette a golyókat.
Nem csak a könnyű állásokat (pl színes közel a lukhoz, velük egyvonalban közel a fehér), hanem kifejezetten nehéz lökéseket is jól csinált, pl hosszú átló, vagy mikor derékszögben kell a színeset a lukba tenni. Bátran és ügyesen lök falról is, egy pattanással. Mindezeket folyamatos kommentálással látja el, pl.- Ezt most azért rontottad el, mert itt a szélén kellett volna eltalálni.- ami akkor is zavaró, ha ő játszik, de Boldi szívesen adott tanácsokat kéretlenül gyerekeknek és felnőtteknek akkor is, ha éppen kibicelt.
A környékbeli gyerekek viszont "az ügyesen billiárdozó fiú" néven emlegették Boldit, aki gyorsan a büfésnéni kedvence is lett, szoros összefüggésben az ott vásárolt zsetonok és a hozzá(m)kapcsolódó kisfröccs forgalom miatt.
Pótlás
36 nap után ma este újra Kacsaréten a család, igaz pénteken a tervek szerint ismét útrakelünk! Internet hiányában hanyagoltuk a blogírást, pedig történés volt dögivel. Most igyekszünk pótolni, beszámolni minden lényegesről, csak a technika lázad (a fél perces filmünket a youtube 1 óra 54 perc alatt tölti fel, hmmm hmmm).
Perdületmegmaradás, bátorugrás
Almádiban a mólónál van egy jó kis játszótér. Van rajta körhinta, ahol már egész pici gyerekkorban meg lehet tanítani a perdületmegmaradást. Kétszer is sikerült a játszótér minden gyerekét összegyűjteni egy kísérleti fizika demonstrációra. (Ez itt csak a kezdet, a végén két körben álltak a gyerekek...)
Induláskor jól kitoltuk a feneküket, a nagyhasú bácsi meghajtotta, aztán mikor felugrott,
akkor meg mindenki behúzódott középre és élveztük, hogy jól begyorsul. Másnap persze menni alig tudtam a farizomláztól, de Boldiék élvezték nagyon.
A másik nagy kedvenc a mászóka volt. Amíg csak felmászkáltak és a csúszdán lejöttek, addig csak Áron esett le kétszer, teljesen ártalmatlan helyzetben, de abszolút megjósolhatóan, így némi atyai segítség mellett nem lett semmi baja.
De aztán felfedezték a tűzoltórudat, ahol kb 2 méteres magasságból lehetett lecsúszni. Mivel Bobek nem olvasta a használati utasítást, ezért elsőre nem lecsúszott, hanem leült a padkára és leugrott. Az ugrás sikerült, de a talajfogásnál előreesett és beverte az állát a rúdba, de úgy, hogy még aznap este jegelni kellett egy kis fagyival. Innentől kezdve két napig az volt a projekt, hogy Bobek félelmét legyőzve le mer-e csúszni a rúdon. Íme a végeredmény, kicsit lassítva, hogy szemmel lehessen követni:
Induláskor jól kitoltuk a feneküket, a nagyhasú bácsi meghajtotta, aztán mikor felugrott,
akkor meg mindenki behúzódott középre és élveztük, hogy jól begyorsul. Másnap persze menni alig tudtam a farizomláztól, de Boldiék élvezték nagyon.A másik nagy kedvenc a mászóka volt. Amíg csak felmászkáltak és a csúszdán lejöttek, addig csak Áron esett le kétszer, teljesen ártalmatlan helyzetben, de abszolút megjósolhatóan, így némi atyai segítség mellett nem lett semmi baja.
De aztán felfedezték a tűzoltórudat, ahol kb 2 méteres magasságból lehetett lecsúszni. Mivel Bobek nem olvasta a használati utasítást, ezért elsőre nem lecsúszott, hanem leült a padkára és leugrott. Az ugrás sikerült, de a talajfogásnál előreesett és beverte az állát a rúdba, de úgy, hogy még aznap este jegelni kellett egy kis fagyival. Innentől kezdve két napig az volt a projekt, hogy Bobek félelmét legyőzve le mer-e csúszni a rúdon. Íme a végeredmény, kicsit lassítva, hogy szemmel lehessen követni:
