A napi strandolás közepette a legköltséghatékonyabb Boldilefoglaló a billiárd volt. Egy játék 250 Ft volt, ami még akkor is kitartott egy jó darabig, ha Bobek nem kapkodta ki szemfülesen a golyókat, mielőtt elnyeli a lyuk. (Khm. de kikapkodta...) Áron eleinte kézzel belökött egy-egy színeset, rontva ezzel a bizniszt, de aztán Boldi kitanította, hogy csak a fehéret szabad belökni, mert az úgyis visszajön, és innentől szent volt a béke.
Tehát reggel megjelentünk a strandon, Boldi ment segíteni az asztalról leszedni az éjszakai paplant, és már indult is a délelőtti műszak. Azt kell mondjam - és ez persze nem esik nehezemre -, hogy Boldi elég jó érzékkel lökögette a golyókat.
Nem csak a könnyű állásokat (pl színes közel a lukhoz, velük egyvonalban közel a fehér), hanem kifejezetten nehéz lökéseket is jól csinált, pl hosszú átló, vagy mikor derékszögben kell a színeset a lukba tenni. Bátran és ügyesen lök falról is, egy pattanással. Mindezeket folyamatos kommentálással látja el, pl.- Ezt most azért rontottad el, mert itt a szélén kellett volna eltalálni.- ami akkor is zavaró, ha ő játszik, de Boldi szívesen adott tanácsokat kéretlenül gyerekeknek és felnőtteknek akkor is, ha éppen kibicelt.
A környékbeli gyerekek viszont "az ügyesen billiárdozó fiú" néven emlegették Boldit, aki gyorsan a büfésnéni kedvence is lett, szoros összefüggésben az ott vásárolt zsetonok és a hozzá(m)kapcsolódó kisfröccs forgalom miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése