Posch Eszti

Lacus idén is megírta köríméljét a vadasparki kirándulásról, és a szokásos csapat most is összeverődött, pláné, miután Aigner Szilárd bácsi is rábólintott a dologra. Mivel más családok is szagot fogtak, hogy jó idő lesz, akkora tömeg volt a parkban, hogy még egy gyereket sem lehetett leejteni.

Ebben a mi csapatunk is ludas volt, nézzük csak a résztvevőket szépen sorban: Anikó, Peti, Magdi, Eszter, Joe, Ági, Emma, Terka, Lacus, Viki, Adél, Áron, Bosi, Gyöngyi, Bálint, Dorka, Hamec, Ildi, Ábel, Anna és két barátnője, valamint a kacsarétiek, Boldit leszámítva. Nem mint ha ez nem lenne elég, de már a bejáratnál újabb ismerősökbe botlottunk, Emariék épp Domonkos óvodai kirándulását asszisztálták végig. Nagyon örültünk Nekik is, gyorsan lefotóztuk Őket, aztán mi a szarvasokat kerestük meg, Domiék pedig az azóta továbbhaladó csoportjukat vették üldözőbe...

Mivel Berci a tegnap esti bőgéséből ma reggelre is tartalékolt egy jókora adaggal, és kicsit kezdtem kimerülni a majd 36 órája tartó sírás-rívástól, örömmel adtam oda legkisebb magzatomat idegen, de nyugodtabb anyai kezekbe. Eszternél Berci megbékélt, elaludt, és ez így is maradt majd háromnegyed órán keresztül, ezért köszönetem jeleként Esztiről nevezném el ezt a postot.

Idén sem születtek sztárfotók a vadállományról, inkább a gyerekekre koncentráltunk! Terka kiválló téma! Amint szagot kapott, hogy fotózzák, azonnal magához tért és pózolt a kamerának:


A társaság fiatalabbik Áronját egy hasonló külsejű férfi társaságában kaptuk lencsevégre, állítólag rokonok.Ez a kisfiú kézről-kézre jár???

Állatokat nem nagyon láttunk -pedig biztos voltak- , mert vagy a babakocsival birkóztunk, vagy Áront kergettük. Áronnal volt nehezebb, mert őt abszolút nem érdekelték az állatok, csak a kerítésremászás, meg a fent zajongó repülők.

Míg a többiek a Gesztenyéskertbe indultak ebédelni, addig mi jöttünk haza, részint Áron alvásigénye, részint Berci orbitális kakija miatt.

Anikónak üzenjük: nálunk is kifolyik. (Vigyázat!!!! Csak erős idegzetűeknek/gyomrúaknak!!! Nagyvadász, te meg ne nézd!!!!!!!!)

Bobektalanság

Bizony nemcsak nekünk hiányzik Boldi, hanem Áronnak is. Tegnap, mikor VP hazajött az iskolából és kopogott az ajtón, Áron szokás szerint rohant, hogy kinyissa, de egy gyors apa felé vetett mosoly után elkezdett téblábolni fel s alá a lépcsőházban, és sírós hangon mondogatta Boldi nevét (akit most nem hozott haza Vp az oviból). Egyet alszunk és újra együtt a család!

Természetesen Boldi mint mindig, most is remekül érzi magát a Nagyszülőkkel, olyan boldogan csipog a telefonba, beszélt fociról, helikopterről, tranbulinról, vendéglőről, 12 ajándékról... Nem lehet rossz dolga az egyszer biztos.

Bábszínház

Áron ma reggel bábelőadást tartott nekünk, egy katicabogár főszereplésével. Bár a darab igen rövidre sikeredett, a hálás közönség vastapssal jutalmazta! S közben csak úgy villogtak a vakuk!

Lóriék és Pangasius

Ma este Berci ürügyén családegyesítő, gyerekmutogató vacsorát rendeztünk, melyre hivatalos volt Helga, a kis Lóri meg a nagy!

Helga olyan ügyesen fogta az kis ünnepeltet, (aki bemutatkozásképp végigüvöltötte az egész estét,) hogy én végre teljesen kiélhetettem a háziasszony énemet.

Csütörtökön VPből főállású apa lett, a délutáni alvás alatt pedig főállású kukta. Olyan jó volt egy kicsit főzőcskézni a saját örömömre (meg remélem Helgáékéra is!). Pangasius halat sütöttem fokhagymás-póréhagymás-bazsalikomos-tejszínes szósszal, jázmin rizzsel. Ezt a halat mindenkinek nagyon melegen ajánlom, hálás egy darab.... Rántani is kiváló, de sütőben 40 perc alatt a fenti szósszal bitang finomra sül (jelezném, hogy pangasius ügyben Kere az ötletgazda, én azóta is csak népszerűsítem ezt a halacskát, aki gondolom nem igazán örül ennek). A jázmin rizs is egy külön történet. Bár elég drága (piacon kell venni, a közértben horror ára van) és büdös (konkrétan lábszagú), az íze és az "állaga" nagyon pöpec!
Node nem is ez a lényeg, hanem hogy jól éreztük magunkat, és bár hiányzott Bobek, néminemű riadalmaktól eltekintve, jól eljátszottak a fiúk egymással.

Szuperdédi

Mária nagyit gyerekkoromban csak "Szupernagyinak" hívtam hihetetlen energiája és szórakoztató természete miatt. Telnek-múlnak az évek, és hála az unokáknak, a Szupernagyikból Szuperdédik cseperednek. Mivel Namu Boldival és Nagyvadásszal elutazott, ma Mária dédi segített minket fel a játszótérről. Hihetetlenül ért a gyerekek nyelvén (ezt a saját bőrömön is tapasztaltam anno...), köszönet érte!

"Pörög a B-oldal"

Ma este megkaptuk Dani és Emese esküvői meghívóját. Innen is jelezném Nekik, hogy hála Kriszti bátorságának, igyekszünk eleget tenni még a vacsimeghívásnak is! Dani legutóbb egy narancssárga volkswagen bogarat hozott Boldinak, amit a "Danitól kapott autóként" emlegetünk azóta is. Dani igyekszik "belehúzni" a dolgokba, mert decembertől kezdve saját bevallása szerint "pörög a B-oldal". (Én csak júliusban leszek 30...)

Aranybetűkkel

Nem tudom, hogy-hogy csinálják azok az anyukák, akik reggel 10kor teljes harci díszben jelennek meg a játszótéren. Én már annak is örülök, ha marad időm megfésülködni. De vannak kivételes napok, amikor a hold állása, vagy csak egy szerenecsillag, esetleg egy meghallgatott fohász...

Megesik, hogy a férj éppen nem dolgozik, hogy a fodrászatban épp ráérnek, hogy a legkisebb pont elaludt, hogy a középsőnek már levágták, hogy a legnagyobb ausztriai jutalomüdülését tölti, szóval az időpont ideálisnak bizonyul egy kis "arculatváltásra". Megtörtént, és leírhatatlan volt a masszírozással egybekötött hajmosás, az a tény, hogy vizes hajjal nem aludni megyek, hanem csak áthuppanok a közeli székbe, ahol fél órát is ücsöröghetek, és közben "szépülök". Berci baba igen rendesen viselkedett, az üzlet másik végében horpasztott egy jó darabig, majd az utolsó tíz percet az ölemben töltötte és "hoc-hoc katonáztunk", vigyorogva, a fodrásznénik csak úgy olvadoztak körülöttünk!

Az eredményről nem tennék fel képet, mert kitartott vagy tíz percig, aztán jött a hajgumi, és a kényelmesebb anyukás copf. Fodrászat után irány a közért, ahol én balga azt hittem, hogy néhányan azért néznek meg, mert jó lett a frizura, valamint öt év alatt először sikerült élére vasalt nacit és inget magamra erőltetnem. Hát tévedés, a szúrós tekintetek annak szóltak, hogy az én gyönyörűséges élére vasalt nadrágomat Berci baba teljes szélességében lekakilta, jutott mindenhova, szép látványosan.

(A sors fintora, hogy a Boldi kiskorában is volt hasonló élményben részem, csak akkor a kabátom háta volt végighányva....)

Hajcihő

Áron nemváltoztató műtéten vett részt ma délelőtt a közeli fodrászatban. Igazából Dóri volt hivatalos egy hajvágásra, de annyira kongott az ürességtől a szalon, hogy Áronnal kezdtünk, aki az idegen helyen először levésre a szokásos 10 perces lefagyással reagált, és mire újra bebootolt volna, addigra a fodrásznéni már meg is kopasztotta. Ránézésre Áron most már inkább fiú.

Nézegessünk kopasz csirkét:
Ártatlan nézés, mint aki nem készül semmire.

Aztán hirtelen fröcskölés
Aztán örülés a gonoszságnak

Blogelőd

Bloggerségem előtt Boldi aranyköpéseit egy aranyos naptárba írtam, ill. videokazettára rögzítettem az aktuális kunsztokat, helyzetjelentést. Tegnap egy doboz mélyéről (még másfél év után is vannak kipakolásra váró dobozaink, hú de mennyi...) előkerült a gyűjtemény papírformában archivált része, azaz a naptár. Ez persze megadta az utolsó döfést a rendrakásomnak, mivel leültem olvasgatni.

Íme néhány:

• Balaton partján Boldi vonatfütyülést hall, majd megszólal: "Mama! Vonatfütyi!"
• A Kacsa utcai lakás eladásánál féltettem Boldit, mert nagyon ragaszkodott a szobájához. Idejében elkezdtük felkészíteni, és gyűjtöttük az érveket. pl.: "Ha eladjuk a lakást, közelebb költözünk Csengéhez. Eladhatjuk Boldi a lakást?" Erre Bobek: "Igen, enyém szobát is." (Nekem ez olyan megható!)
• Valamiért rászóltam Bobekra, aki felháborodottan vágta a fejemhez: "Boldi sinom, Apa sinom, Anya büdös!" (sinom=finom)
• Boldi Namunál vendégeskedett, amíg én tanultam otthon. A búcsúzásnál: "Nem sírni fogok! Mama elment Kacsa, este jön."
• Volt, amikor nehezen engedett suliba. Ilyenkor: "Maradj haza!" (Maradj itthon és gyere haza együttes vágya nyomán....)
• Puli kutya tévedt a játszótéri homokozóba: "Menj haza apádhoz! Homokozó nem kutyáé, enyém, Bodié."

Folyt.köv.

"Basszus"

Gyorsan tanul a gyerek! Ezt is eltanulta, egyszerűen nem tudok leszokni róla...

Namu épp nyitotta a garázsajtót, hogy betolja Árcsit, amikor Áron meglátott egy újságot a földön, és megszólalt:

-Basszus!
Namu elengedte a füle mellett, de Áron nem tágított, és az újságra mutatott:
- Basszus, leesett!

Lecsúsztam róla

Ma délelőtt (is) átjött Namu, és mivel fáj a torkom, valamint felhalmozódott itthon némi tennivaló, egyedül Ő vitte le Árcsit a játszótérre. Hazafelé minden alkalommal nagy kihívást jelent a 3 emelet. Áronnak akkor, ha a saját lábán kell feljönnie, nekünk pedig akkor, ha tehertaxiként felcipeljük. Ma az utóbbi forgatókönyv volt terítéken, azaz Áron Namu karjaiban közelítette meg a lakást. Az egyik lépcsőfordulónál Áron két kézzel megfogta Namu arcát, közelhúzta magához, adott egy hatalmas puszit, és azt mondta, hogy "szeret".
Én tuti hanyatt estem volna..... De Namu kitartott.....

Lubicka

VP az autóból telefonálva diktálta le nekem az alábbi beszélgetését Boldival:

-Amikor Te még meg sem születtél, akkor ugye még én sem születtem meg? - kérdezte Bobek.
-Igen.-válaszolta VP.
-Én nagyon szerettem anya pocakjában ott lenni. (Bobek)
-Amikor még nem születtél meg? (VP)
-Igen. (Bobek)
-Miért? (VP)
-Mert ott van sok víz és én szeretek a vízben lenni. (Bobek)

Combik

Namu ebédre kirántott egy baromfiudvart, mindenkinek majd szét repedt a "gátyója" (ahogy azt Áron mondja), még a délutáni csendespihenő után sem vágyakoztunk újabb kalóriákra. Kivételt képez Áron, aki 40 percnyi non-stop ebédelést követő alvás utáni tejszeletet leküzdve, betolta az utolsó csirkecombit is. Csak az íze kedvéért...

Pannus és Berci

Most már nem is tűnik olyan soknak ez a hat hét korkülönbség! Melyik képet kellett volna kihagynom???!!! Nem tudtam dönteni, és mivel van még 55% tárhelyünk, megkockáztatom az összeset!

Szusszanás

Péntek délután elgondolkodtam, hogy mit csináljunk hétvégén. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek arra, a leghelyesebb válasz "a semmit". A múlt hét óta az "erő nincs velem". Már reggel nagyon fáradt vagyok, mindenre ugrok, sokkal türelmetlenebb vagyok Áronnal, sőt sokszor azt érzem, hogy idegesít. Fáj ezt még leírnom is, de most ez van. Elfáradtam. Nem tudom mosolyogva végignavigálni Áron csetlő-botló napjait, a minden megnyomogatását, kipakkolását, összekenését, lekakiklását, szétcincálását..., az állandó hisztiharcot (sajnos harcnak fogom fel, ami nagyon helytelen, és tudom, hogy másként kell kezelni, de most egyszerűen nem megy).

Szóval ilyen alapokkal elhatároztam, hogy jobb, ha ezen a hétvégén csak kedves kis családom lát (és visel el).

Szombat délelőtt a ramaty idő miatt a nagyfiúk (VP, Boldi) elmentek a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol Sziamarci címmel minden szombat délelőtt kreatív játszóház van ovisoknak-kisiskolásoknak. Összetalálkoztak Panniékkal, így az amúgy is jó délelőtt még jobban telt. A szüreti mulatságok köré építkeztek a szervezők énekkel, tánccal, kézműveskedéssel, nagyon jó kis programokkal. (Most ébredtem rá, hogy milyen jó hely ez a "Marci"! Nóriék segítségével csütörtökönként Áronnal Csiribiri foglalkozáson veszünk részt.) Míg a nagyok mulattak, az aprónéppel itthon halat sütöttem, szépen megterítettem, desszertet készítettünk Áronnal, igazi családi ebédelős terülj-terülj asztalkámmal vártuk haza Apát és Bobekot. Apa díjazta, Bobek viszont csak fújjolt, ami nem esett túl jól, de neki mindent megbocsátok (most legutoljára :-))!

Vasárnap délelőtt átruccantunk Namuékhoz, és míg én autót takarítottam, a fiúk le-föl bicikliztek a járdán, egész délelőtt levegőn voltunk, ami mindenkinek jót tett. Ebédre átjöttek Mária dédiék és Esztiék. Bepótoltuk Mária dédi név- és Zsolti szülinapját. Jó volt a nagycsaládos eszem-iszom-trécselés.

Jó lélek

Nagyvadász horgászni volt a hétvégén. Reggel beszéltek telefonon Bobekkel, akinek elújságolta, hogy épp most fogott egy süllőt, de mivel méreten aluli volt (igencsak sportszerűen), visszadobta. Erre Bobek:

-Azért dobtad vissza, hogy legyen szülinapja?

A legkövérebbik

2 hete kölcsönkaptunk Nóriéktól egy mérleget. Szerettem volna megmérni, hogy mennyit gyarapodott Berci, mert így ránézésre egyetértek Namuval, aki a minap pelenkázás közben egy újabb combihurkával ismerkedve megszólalt:
-Te vagy anyád legkövérebbik fia!

És tényleg. 6 és fél hét alatt Berci 1,7 kg-ot hízott, ami igencsak tetemesnek mondható... (Megjegyezném, hogy a mérlegelésre az apropót egy világbajnok bekakilás utáni pucérra vetkőztetés adta, és teli hassal valószínűleg még megdöbbentőbb számadatokat mutatott volna a mérleg!)

Áron másfél éves

Az én négykézlábas, nyálcsorgató, vigyori csecsmőmből egy járó, 16 foggal rendelkező, imádnivaló erőszakbajnok cseperedett!

Olyan nehezen kezdek bele az ilyen "összefoglaló tanulmányokba". Egyrészről nagyon fáradt vagyok, másrészről pedig VP megállás nélkül beszél hozzám, ami szintén az összeszedett, kerek, egész gondolatmenetek ellen hat. Szóval nézzük csak az elmúlt fél évet Áron szemszögéből, a teljesség igénye nélkül.

Nagymozgások: 10 hónapos kora körül kifejlesztette a két térden járás igen hatékony, gatyát nem kímélő technikáját, melyet 15 hónapos koráig lényegében nem adott fel! Azóta biztonságosan jár, sőt szalad, bár hegynek felfelé-lefelé még mindig instabil a dolog. Áron az extrém sportok közül szeritem falat vagy sziklát fog mászni! Mindent meghódít, bár biztosítókötél híján a csúcsról a "mama egícc!" vészkiáltásokat adja le, mire mama jön és segít, a szokásos "már megint hova másztál föl?" dörgedelmek kíséretében.

Egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn. (Ez a liftnélküli, harmadik emeleti lakásunkat tekintve igen fontos szempont.)

A motorozásra még nem érzett rá, csak csücsül rajta és vágyakozik az elektromos piros autóba...

Finommozgások: nagyon ügyesen fogja a ceruzát, szeret rajzolni, és alkotásai vetekszenek Boldi remekműveivel. (Bár ez utóbbi annak tudható be, hogy Boldi nem szeret ilyen módon nyomot hagyni a világban.) A "Pont-pont vesszőcskével" melegít, majd jöhet a szabad rajz.

Anyukám szerint úgy eszik, mint egy disznó, de szerintem ügyesen kanalaz, persze az étel állagától függően disznócska vagy ügyes nagyfiú. A kicsit sűrűbbre főzött tejbegrízt, krémtúrót, levesből a levesgyöngyöt lényegében egyedül eszi. Ügyesen lapozza a könyveket, 8 kockából tornyot épít.

Játék: Boldi ebben a korban kitartóbban játszott a játékaival, emlékszem a kilométeres autósorokra a terasz párkányán, asztalon, gyerekszobában a földön, Bobek 20 percig is elmolyolt egy könyv fölött és hatalmas vonatsínrendszerek hálózták be a nappalinkat. Áron önmagától nem nyúl az autókhoz, bár Boldi garázsos játékába szívesen becsatlakozik. Vonatozni már jobban szeret, bár ebben sem olyan kitartó, mint a bátyuskája anno. Minden vonat neve Thomas (még a szentendrei HÉV-é is), de a mesében szereplő mozdonyokat feléismeri és nevén nevezi (James, Percy, Gordon, Harold...). Nagyon szeret könyvet nézegetni, de egy könyvvel nem időzik olyan sokat, inkább átlapozza az egész házikönyvtárat. Áron totyogós korszaka alatt sokkal hamarabb amortizálódnak a könyveink (meg nagyjából az összes játék).

Szeret bújócskázni. Rajong a zenéért, egész tisztán dúdol, egy-két ütemből felismeri a gyakran hallgatott nótákat (Kaláka, Szalóki Ági, Gryllus, Palya Bea, Alma, Óvodás dalok...). A zenével szoros összefüggésben szeret táncolni, percekig rugózik a magnó előtt, illeg-billeg. 10 percenként rohan a nappaliba a dvd-lejátszó felé, és kiabálja, hogy "szabó, me-me-me",- azaz tegyem be a Cifra Palota c. dvd-t, és hallgassuk meg a "Három szabó legénykés" dalt. A szabó legények még a kocsmába sem tudnak betérni, máris jön az óhaj, hogy kezdjük előről...

Boldihoz képest talán a legnagyobb kontraszt, hogy nincs labdamánia, se dobni, se gurítani, se rúgni nem szereti.

Sokszor a hátára kéri a kedvenc Thomas-os hátizsákját, és abban járkál fel s alá a lakásban, mint valami turista. Másik kedvenc játékunk a bevásárlósdi: Oborzil kezében egy kis kosárral indul ki a gyerekszobából és mondja, hogy "megy", mire én megkérdem, hogy "hova?", "vásá" -jön a válasz. "Mit veszel?"-kérdezem tőle. "Kifli, husi, sajt, kenye"-feleli.

Szeret mágnes figurákat (vonatok) rakosgatni a fűtőtestre.

Nehéz ez az "Áron és a játék" topic, igazából mindennel játszik, ill. mindenbe belekap, aztán továbbáll. Nincs olyan nagy kedvenc mint Boldinál a labda és az autók. Rámol-rakosgat.

Eszem-iszom: Áron étvágyára az utóbbi fél évben sincs panasz. Szinte mindent megeszik, persze vannak kedvencek, ilyen pl. a "tojássss" meg a "kobász", "udi"=rudi, "ubka"=uborka, "sajt", "szőlő". Mióta Berci megszületett, és az anyatej mennyiség megsokszorozódott, Áron gyakrabban szopizik, úgy négyszer naponta. Ha délelőtt többször szopizik, annak az ebéd látja kárát, de ezen sosem szoktam vitázni. Este és reggel tápszert kap, az esti nem igazán fogy, a reggelit lehúzza 2 perc alatt. Egyre többször iszik pohárból.

Az evéssel szoros összefüggésben: alakul a szobatisztaság. Felismeri, ha pisilnie, kakilnia kell. Néha ráül a bilire, wc-re és próbálkozik. Volt, hogy már jóllakattuk a klotyómanót, van, hogy éhen marad....

Alvás: Áronról elmondható, hogy jól alvó baba. 2 hete kísérletezek a napközbeni kétszeri alatatásról átállni az egyszerire, leginkább egy órától. Áronom ebédnél már hulla fáradt, és ha teheti, délelőtt is alszik pl. babakocsiban vagy autóban. Este 6kor fürdés, aztán vacsi (vagy fordítva), hét- fél nyolc tájban már alszik is.

Mind a délutáni, mind az esti altatásnál altató dalokat énekelünk, ebben Gryllus Vilmos bácsi és Sebestyén Márta néni is segít nekünk. Kedvencünk a "Csija csija aludj penja" kezdetű, gyönyörű román dal. Árcsi velem énekli, egész jól tudja a szövegét. A kedvenc után elénekelünk még 2 dalt, közben a feje a vállamon, vagy a karomban, és együtt táncolunk, forgunk, ringunk szépen-lassan. Az éneklés után beteszem a kiságyába, kap alvópuszi(ka)t, jó éjszakát kívánok, lelkére kötöm, hogy álmodjon szépeket, és elmondom neki, hogy mennyire szeretem. Aztán határozott léptekkel kivonulok, és Áron legtöbbször egy percen belül békésen alszik.
Eddig az éjszkák nyugodtak voltak, de 10 napja minden éjjel három-négyszer felsír, alig lehet megvígasztalni. Foga jön? Náthás? Napközbeni idegbetegebb anyuka az ok?

Kommunikáció: Úgy érzem, ebben Árcsi a korosztálya előtt halad. Szinte minden szót mond, sőt pár napja záporoznak a három szótagúak (pl. teteje), ill. a három szavas mondat-féleségek.

Reggeltől estig csipog, mindent kommentál, leutánoz. Sokszor azon kapom magam, hogy a magunk módján beszélgetünk.

Szociális: Áron nagy csibész, nagyon kedves, közvetlen. Sokat mosolyog, kacag. Ragaszkodik hozzám, de Apát is sokszor hiányolja. Boldinak nagyon megörül, mikor hazaér az oviból. Namu a kedvenc, de a Dédiket is emlegeti, hogy Krisztiről, Ciliről, Nellirő, Ettiről és Sóóótiról ne is beszéljek.

Csak szegény Berci baba van útban. Őt sokszor megpróbálja bántani, hisztizik, ha Bercit szoptatom, közben mutogat a bölcső felé, hogy mindenki kerüljön a helyére.

Apát igen kedves, magas, vékony hangon csalogatja, gyakran hívja "Épé"-nek (vp). Engem mély, csatakiáltás jelleggel szólít maga mellé, és ha nem figyelek, "mama" helyett "dóji"-nak hív. Mindezt olyan határozottan teszi, hogy én azonnal rohanok, és közben kiáltom, hogy "szolgálatra jelentkezem!"

Amióta megjelentek a szótárunkban az "én, enyém" kifejezések, Áron előszeretettel próbálja hisztivel érvényesíteni az akaratát (azt a csöppet...).

Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit

A hiszti sószsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.
Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Valahogy így van ez mostanában nálunk is.....
Mindent egybevetve egy bűbáj, csipogós, totyogós imádnivaló kis csomag!

VP mondogatja is: van egy lányunk!
Én csak hozzátreszem: előbb lesz csellista mint focista (és remélnykedem...)
Hány könyv is szól az önbeteljesítő jóslatokról??????:-)))

Az első fociedzés

Ma volt Boldi élete első kifejezetten focira kihegyezett edzésén. Pedig nem indult könnyen. Nóriék leadták a drótot, hogy a Baár-Madasban valami csaj(?) ovisfocit tart. Dóri telefonon benyomta Bobeket a foglalkozásra, így nekem ma csak annyi dolgom volt, hogy fizikailag is realizáljam ezt. Az oviban viszont azzal fogadtak, hogy Boldi nagyot aludt, most meg betegnek néz ki, és az orra is folyik. Lázat mértünk, de az nem volt, Boldi meg közben egykedvűen rágta a vajas kenyeret. Megkérdeztem, hogy fáj-e valamije, vagy rosszkedvű-e, de mind a kettőre csak szótlanul ingatta a fejét. Már azon voltam, hogy inkább hazahozom és kihagyjuk a focit, de ekkor mentőötletem támadt:

- Boldi! Elmenjünk focira?
Erre az én beteg fiókának kinéző fiam kiegyenesedett, elmosolyodott, föléledt, és azt mondta:
- Ezt már nem kérem, mehetünk!- azzal ideadta a kajamaradékát.

Pontosan érkeztünk a Baár-Madasba, ami nekem a Régi Móricz volt és marad. Most is, ahogy beértünk a suliba, megcsapott az épület igazi iskolahangulata. Minden szöglete ismerősként köszönt vissza, és eszembe jutottak a diákévek, na de nem most nem ezért vagyunk itt..

Megismerkedtünk Éva nénivel, aki nálam kb. egy tízessel fiatalabb, majd megkezdődött az edzés. Ebben a csoportban Bobek a nagyok, és - ahogy teltek a percek kiderült, hogy - az ügyesek közé tartozott. Csupa rövid, de jópofa gyakorlat volt, először labda nélkül, aztán labdával is, és Boldi nagyon élvezte a dolgot. Az első labdával zsámolyrarúgós gyakorlatnál megalapozta a tekintélyét, még a többi bentmaradó szülő is felkapta a fejét. Én meg csak szerényen mosolyogtam, de majd szétvetett a büszkeség.

Hamar eltelt a 45 perc, és míg szállingóztak a nagyobbak, Boldi kiscsikóként rohangált egy labda után. A nagyobbak 5 éves kortól járhatnak, de Éva (néni) megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk maradni, megnézni a nagyok edzését, mert a kiscsoportból Boldi némiképp kilóg. Megkérdeztem őkelmét, hogy van-e kedve maradni, és mivel volt, így maradtunk.

A nagyok edzése már nagyfiúsabb volt. Kezdődött fogócskával, aztán folytatódott kidobóssal és aztán jöttek a labdás gyakorlatok. Labdavezetés lábbal, aztán kézzel pattogtatva, séta közben labadafeldobálás és elkapás, majd jöttek az IGAZI focis feladatok: labdavezetés, majd kapurarúgás üres kapura, aztán kapurarúgás kapusnak, ahol Boldit legelső alkalommal engedték közelről lőni, de aztán soha többet, mert szegény kapus feje mellett úgy megdöngette a falat, hogy utána már alaposan hátrarendelték.

Bobek végig tök fegyelmezett volt és közben ragyogott az arca, mert zsebelte be a legkisebbnek járó figyelmet és az ügyes focistának járó dicséretet egyaránt.

A tűz-víz-levegőben megmutatkozott az egy-két év hátrány, mert az első körben ő volt az első kieső (még rutintalan volt: nem tudta, hogy tűznél nem kell magasra mászni a bordásfalon, mert akkor a víznél nehéz onnan lejönni), de a másodikban már egy nagyot is megelőzött. És ami külön jó volt, hogy mind a kétszer szó nélkül leült a kispadra, mikor a tantónéni mondta, hogy kiesett.

És a végén a kisteremben nyomtak egy focit három a három ellen, ahol Boldi két góljával ők győztek 2-1-re! Az első gólt félteremről lőtte (egy régi tanterem van átalakítva), és olyan erővel rúgta a lecsorgó labdát kapásból a sarokba, hogy az éppen nem odafigyelő Éva néni hitetlenkedve kérdezte tőlem, hogy a te fiad lőtte? Aztán rúgott még egyet, így nagyon boldogan ért véget a foci. Boldinak csak úgy sugárzott az arca, az enyém nemkülönben a büszkeségtől.

Az öltözőben a "nagyok" úgy mesélték a szülőknek, hogy a "nagyon ügyes kisfiú rúgott két gólt a Martinnak", miközben a nevezett sírásra görbülő szájjal szomjan akart halni. Szerencsére hamar hazaértünk, ahol egymás szavába vágva meséltük el a hosszúra nyúlt délutánt anyának.

Szóval úgy néz ki, hogy bérletesek leszünk a focin.