Szusszanás

Péntek délután elgondolkodtam, hogy mit csináljunk hétvégén. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek arra, a leghelyesebb válasz "a semmit". A múlt hét óta az "erő nincs velem". Már reggel nagyon fáradt vagyok, mindenre ugrok, sokkal türelmetlenebb vagyok Áronnal, sőt sokszor azt érzem, hogy idegesít. Fáj ezt még leírnom is, de most ez van. Elfáradtam. Nem tudom mosolyogva végignavigálni Áron csetlő-botló napjait, a minden megnyomogatását, kipakkolását, összekenését, lekakiklását, szétcincálását..., az állandó hisztiharcot (sajnos harcnak fogom fel, ami nagyon helytelen, és tudom, hogy másként kell kezelni, de most egyszerűen nem megy).

Szóval ilyen alapokkal elhatároztam, hogy jobb, ha ezen a hétvégén csak kedves kis családom lát (és visel el).

Szombat délelőtt a ramaty idő miatt a nagyfiúk (VP, Boldi) elmentek a Marczibányi Téri Művelődési Központba, ahol Sziamarci címmel minden szombat délelőtt kreatív játszóház van ovisoknak-kisiskolásoknak. Összetalálkoztak Panniékkal, így az amúgy is jó délelőtt még jobban telt. A szüreti mulatságok köré építkeztek a szervezők énekkel, tánccal, kézműveskedéssel, nagyon jó kis programokkal. (Most ébredtem rá, hogy milyen jó hely ez a "Marci"! Nóriék segítségével csütörtökönként Áronnal Csiribiri foglalkozáson veszünk részt.) Míg a nagyok mulattak, az aprónéppel itthon halat sütöttem, szépen megterítettem, desszertet készítettünk Áronnal, igazi családi ebédelős terülj-terülj asztalkámmal vártuk haza Apát és Bobekot. Apa díjazta, Bobek viszont csak fújjolt, ami nem esett túl jól, de neki mindent megbocsátok (most legutoljára :-))!

Vasárnap délelőtt átruccantunk Namuékhoz, és míg én autót takarítottam, a fiúk le-föl bicikliztek a járdán, egész délelőtt levegőn voltunk, ami mindenkinek jót tett. Ebédre átjöttek Mária dédiék és Esztiék. Bepótoltuk Mária dédi név- és Zsolti szülinapját. Jó volt a nagycsaládos eszem-iszom-trécselés.