Áron másfél éves

Az én négykézlábas, nyálcsorgató, vigyori csecsmőmből egy járó, 16 foggal rendelkező, imádnivaló erőszakbajnok cseperedett!

Olyan nehezen kezdek bele az ilyen "összefoglaló tanulmányokba". Egyrészről nagyon fáradt vagyok, másrészről pedig VP megállás nélkül beszél hozzám, ami szintén az összeszedett, kerek, egész gondolatmenetek ellen hat. Szóval nézzük csak az elmúlt fél évet Áron szemszögéből, a teljesség igénye nélkül.

Nagymozgások: 10 hónapos kora körül kifejlesztette a két térden járás igen hatékony, gatyát nem kímélő technikáját, melyet 15 hónapos koráig lényegében nem adott fel! Azóta biztonságosan jár, sőt szalad, bár hegynek felfelé-lefelé még mindig instabil a dolog. Áron az extrém sportok közül szeritem falat vagy sziklát fog mászni! Mindent meghódít, bár biztosítókötél híján a csúcsról a "mama egícc!" vészkiáltásokat adja le, mire mama jön és segít, a szokásos "már megint hova másztál föl?" dörgedelmek kíséretében.

Egyre ügyesebben közlekedik a lépcsőn. (Ez a liftnélküli, harmadik emeleti lakásunkat tekintve igen fontos szempont.)

A motorozásra még nem érzett rá, csak csücsül rajta és vágyakozik az elektromos piros autóba...

Finommozgások: nagyon ügyesen fogja a ceruzát, szeret rajzolni, és alkotásai vetekszenek Boldi remekműveivel. (Bár ez utóbbi annak tudható be, hogy Boldi nem szeret ilyen módon nyomot hagyni a világban.) A "Pont-pont vesszőcskével" melegít, majd jöhet a szabad rajz.

Anyukám szerint úgy eszik, mint egy disznó, de szerintem ügyesen kanalaz, persze az étel állagától függően disznócska vagy ügyes nagyfiú. A kicsit sűrűbbre főzött tejbegrízt, krémtúrót, levesből a levesgyöngyöt lényegében egyedül eszi. Ügyesen lapozza a könyveket, 8 kockából tornyot épít.

Játék: Boldi ebben a korban kitartóbban játszott a játékaival, emlékszem a kilométeres autósorokra a terasz párkányán, asztalon, gyerekszobában a földön, Bobek 20 percig is elmolyolt egy könyv fölött és hatalmas vonatsínrendszerek hálózták be a nappalinkat. Áron önmagától nem nyúl az autókhoz, bár Boldi garázsos játékába szívesen becsatlakozik. Vonatozni már jobban szeret, bár ebben sem olyan kitartó, mint a bátyuskája anno. Minden vonat neve Thomas (még a szentendrei HÉV-é is), de a mesében szereplő mozdonyokat feléismeri és nevén nevezi (James, Percy, Gordon, Harold...). Nagyon szeret könyvet nézegetni, de egy könyvvel nem időzik olyan sokat, inkább átlapozza az egész házikönyvtárat. Áron totyogós korszaka alatt sokkal hamarabb amortizálódnak a könyveink (meg nagyjából az összes játék).

Szeret bújócskázni. Rajong a zenéért, egész tisztán dúdol, egy-két ütemből felismeri a gyakran hallgatott nótákat (Kaláka, Szalóki Ági, Gryllus, Palya Bea, Alma, Óvodás dalok...). A zenével szoros összefüggésben szeret táncolni, percekig rugózik a magnó előtt, illeg-billeg. 10 percenként rohan a nappaliba a dvd-lejátszó felé, és kiabálja, hogy "szabó, me-me-me",- azaz tegyem be a Cifra Palota c. dvd-t, és hallgassuk meg a "Három szabó legénykés" dalt. A szabó legények még a kocsmába sem tudnak betérni, máris jön az óhaj, hogy kezdjük előről...

Boldihoz képest talán a legnagyobb kontraszt, hogy nincs labdamánia, se dobni, se gurítani, se rúgni nem szereti.

Sokszor a hátára kéri a kedvenc Thomas-os hátizsákját, és abban járkál fel s alá a lakásban, mint valami turista. Másik kedvenc játékunk a bevásárlósdi: Oborzil kezében egy kis kosárral indul ki a gyerekszobából és mondja, hogy "megy", mire én megkérdem, hogy "hova?", "vásá" -jön a válasz. "Mit veszel?"-kérdezem tőle. "Kifli, husi, sajt, kenye"-feleli.

Szeret mágnes figurákat (vonatok) rakosgatni a fűtőtestre.

Nehéz ez az "Áron és a játék" topic, igazából mindennel játszik, ill. mindenbe belekap, aztán továbbáll. Nincs olyan nagy kedvenc mint Boldinál a labda és az autók. Rámol-rakosgat.

Eszem-iszom: Áron étvágyára az utóbbi fél évben sincs panasz. Szinte mindent megeszik, persze vannak kedvencek, ilyen pl. a "tojássss" meg a "kobász", "udi"=rudi, "ubka"=uborka, "sajt", "szőlő". Mióta Berci megszületett, és az anyatej mennyiség megsokszorozódott, Áron gyakrabban szopizik, úgy négyszer naponta. Ha délelőtt többször szopizik, annak az ebéd látja kárát, de ezen sosem szoktam vitázni. Este és reggel tápszert kap, az esti nem igazán fogy, a reggelit lehúzza 2 perc alatt. Egyre többször iszik pohárból.

Az evéssel szoros összefüggésben: alakul a szobatisztaság. Felismeri, ha pisilnie, kakilnia kell. Néha ráül a bilire, wc-re és próbálkozik. Volt, hogy már jóllakattuk a klotyómanót, van, hogy éhen marad....

Alvás: Áronról elmondható, hogy jól alvó baba. 2 hete kísérletezek a napközbeni kétszeri alatatásról átállni az egyszerire, leginkább egy órától. Áronom ebédnél már hulla fáradt, és ha teheti, délelőtt is alszik pl. babakocsiban vagy autóban. Este 6kor fürdés, aztán vacsi (vagy fordítva), hét- fél nyolc tájban már alszik is.

Mind a délutáni, mind az esti altatásnál altató dalokat énekelünk, ebben Gryllus Vilmos bácsi és Sebestyén Márta néni is segít nekünk. Kedvencünk a "Csija csija aludj penja" kezdetű, gyönyörű román dal. Árcsi velem énekli, egész jól tudja a szövegét. A kedvenc után elénekelünk még 2 dalt, közben a feje a vállamon, vagy a karomban, és együtt táncolunk, forgunk, ringunk szépen-lassan. Az éneklés után beteszem a kiságyába, kap alvópuszi(ka)t, jó éjszakát kívánok, lelkére kötöm, hogy álmodjon szépeket, és elmondom neki, hogy mennyire szeretem. Aztán határozott léptekkel kivonulok, és Áron legtöbbször egy percen belül békésen alszik.
Eddig az éjszkák nyugodtak voltak, de 10 napja minden éjjel három-négyszer felsír, alig lehet megvígasztalni. Foga jön? Náthás? Napközbeni idegbetegebb anyuka az ok?

Kommunikáció: Úgy érzem, ebben Árcsi a korosztálya előtt halad. Szinte minden szót mond, sőt pár napja záporoznak a három szótagúak (pl. teteje), ill. a három szavas mondat-féleségek.

Reggeltől estig csipog, mindent kommentál, leutánoz. Sokszor azon kapom magam, hogy a magunk módján beszélgetünk.

Szociális: Áron nagy csibész, nagyon kedves, közvetlen. Sokat mosolyog, kacag. Ragaszkodik hozzám, de Apát is sokszor hiányolja. Boldinak nagyon megörül, mikor hazaér az oviból. Namu a kedvenc, de a Dédiket is emlegeti, hogy Krisztiről, Ciliről, Nellirő, Ettiről és Sóóótiról ne is beszéljek.

Csak szegény Berci baba van útban. Őt sokszor megpróbálja bántani, hisztizik, ha Bercit szoptatom, közben mutogat a bölcső felé, hogy mindenki kerüljön a helyére.

Apát igen kedves, magas, vékony hangon csalogatja, gyakran hívja "Épé"-nek (vp). Engem mély, csatakiáltás jelleggel szólít maga mellé, és ha nem figyelek, "mama" helyett "dóji"-nak hív. Mindezt olyan határozottan teszi, hogy én azonnal rohanok, és közben kiáltom, hogy "szolgálatra jelentkezem!"

Amióta megjelentek a szótárunkban az "én, enyém" kifejezések, Áron előszeretettel próbálja hisztivel érvényesíteni az akaratát (azt a csöppet...).

Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit

A hiszti sószsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.
Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Valahogy így van ez mostanában nálunk is.....
Mindent egybevetve egy bűbáj, csipogós, totyogós imádnivaló kis csomag!

VP mondogatja is: van egy lányunk!
Én csak hozzátreszem: előbb lesz csellista mint focista (és remélnykedem...)
Hány könyv is szól az önbeteljesítő jóslatokról??????:-)))