Boldi iskolába megy

Az iskola szülinapján Boldi nem az oviba ment, hanem egész nap ápával lógott a suliban. Szerencsére az ovisok is a tornateremben kezdtek, így Bobek nem maradt ki a csoportképből, de az ovisok távozása után Boldi tiszteletbeli iskolás lett. Sőt!

A bemelegítés után a tanári floorball csapat egyik kapusa lett, és talán éppen ennek köszönhetően hosszabbításban nyertünk 4-3-ra. A mérkőzés végén Boldi fogadta a rajongók elismerését.

Bébipapi

Áronnal karácsony óta próbálkozunk intenzíven a különféle bébipapikkal. A gyümölcspépek (leginkább a pirosas színűek, pl. szilva, málna) sikert aratnak, de a főzelékekkel sokáig hadilábon álltunk. (Az otthon kotyvasztott kísérleteknek még csak-csak volt némi keletjük, de a bolti üvegesnél kitört a botrány- megjegyzem teljes joggal.) Minden este közelharcot vívtunk Árcsival, hogy "légyszi még 2 falatot, mert különben üvölteni fogsz éjjel az éhségtől".... De ő ellenállt, kiböjtölte a szopit, aztán éjszaka koncertet adott. Egy hete észrevettem, hogy Áron nagyon érdeklődik a felnőttpapik iránt. Gondoltam egy merészet, elraktam a botmixert, és jöhetett darabosan a húsleves, répa. Nyam-nyam, cup-cup, falta. Azóta egyre több dolgot teszek elé pusztán aprítva. Egy hét alatt rá kellett jönnöm, hogy 11 hónapos 7 foggal rendelkező kisfiamnak kedvence az angolszalonna kenyérrel???!!! (ez imponál VP-nek), reggelire (az ébredés utáni és a 9 órai alvás előtti szopik között) szívesen rágcsál vajas kalácsot, majd egy egész banánt (ebből napi 3 elfogy). Ma ebédre benyomott 2 tányér tárkonyos húslevest némi tésztával körítve (ld. kép), vacsira pedig két karéj sonkás kenyeret. Elképesztően ügyesen rág és nyel (az első pillanattól kezdve), ha valami zavarja, azonnal kiköpi.
Üdvözlet a Varga fiúknak! Ha jól sejtem nem sokáig leszek népszerű a csirkemellfilés-zöldséges fittness kajáimmal.....

Nagyfiús nap

Amikor Áron megszületett, megfogadtuk VP-vel, hogy szervezünk olyan napokat is, amikor csak Bobeké a főszerep. Ezek a napok "nagyfiús napok" címszó alatt futottak be a családi köztudatba. A mai nap valami efféle akart lenni. Az apropót az adta, hogy reggel történt némi családegyesítés, amit már minden résztvevő igencsak várt. Miután Apa kialudta a sítábor fáradalmait, és átadta Boldinak a tűzoltóautós meglepit (siker learatva), lepasszoltuk Árcsit Namunak, és VP egész délelőtt elsőszülöttjével játszott (Kinti program kilőve, mert Boldi még tegnap is lázas volt.), miközben én próbáltam úrrá lenni az egy hét alatt felhalmozódott szennyeseken, csomagokon...

A nagy játék után elmentünk ebédelni. Beültünk a kocsiba, és kerestünk valami új helyet. Ennek jegyében jutottunk el a Széna-tér közelében (buszpályaudvar mellett egy ház alagsorában) található Oregano nevű étterembe. Nagyon jó kis hely! Finom volt minden, ilyen kedves pincérrel még sosem találkoztunk, és nem utolsó sorban elég olcsónak mondható. + Nem lehet dohányozni sehol, nincs kaja-szag, jó a kávé (Segafredo), kaptunk ajándékcsokit a végén. www.oreganokifozde.hu

Itatás

Boldi a minap rászolgált az "okos, aranyos báty" jelzős szerkezetre. Áron sírdogált, hogy szomjas, én viszont épp a konyhában mosogattam, és szóltam a fiúknak, hogy mindjárt megyek. Mire beértem, már nem volt szükség rám, ez a kép fogadott:

Sopron 20 percben

Már 2 hónapja elterveztük, hogy amíg VP síel, addig mi (Boldi, Áron, Namu, Nagyvadász, Eszti, Zsolti, "Dóri anya") elutazunk Sopronba, onnan pedig kirándulgatunk Ausztriába és megnézzük a várost, amit gyerekként láttam utoljára.

Boldi ezen a héten nem ment oviba, hogy elébe menjünk a baciknak. Ennek ellenére már a vasárnapunk a köhögéses fuldoklás jegyében telt. Kedden átvittem Boldit a dokinénihez, hogy véleményezze a másnapi utazást. Zöldlámpát kaptunk, és egy megnyugtató szakvéleményt, miszerint még jót is tesz az ottani levegő. Hurrá! Csomagolás ezerrel, korai ébredés és let's go! 2,5 óra utazás után megérkeztünk a szálloda elé, és amikor kinyitottuk Bobek oldalán a kocsiajtót, ő sírós hangon annyit mondott, hogy lázas. És tényleg. Mivel szépen sütött a nap, és Bobek is magához tért, elmentünk sétálni egyet a belvárosba, ami igencsak tetszetős a többszáz éves házacskáival, templomaival, tornyaival, iskoláival. A délutáni sziesztából Bobek vöröslő arccal ébredt. A többit nem részletezném (sopánkodtam és mérgelődtem már rajta eleget......). Az éjszaka elég virrasztósra sikeredett, és mivel reggel is 39 fokkal ébredt (éjjel pedig kifejtette, hogy "ez a szoba nem tetszik nekem"), csomagoltunk és go home. Így Sopronból maradt a 20 percnyi séta emléke, és egy csodálatos panoráma képe a szálloda ablakából.

Elapátlanodva

VP 3 napja elvitt 74 embert sítáborozni Szlovákiába. Ha valakit érdekelnek a jeges-hírek, az elolvashatja az eseményeket a http://www.sitabor.blogspot.com/ címen. Boldinak szombaton elmesélte, hogy most elutazik, és hatot külön kell aludniuk, de aztán visszajön, és együtt is elmegyünk egyet csúszkálni Kokavára. Bobek ezt szokásos közönnyel fogadta, de amint kitette Apa a lábát a szobából, záporoztak a kérdések: "Tényleg emeletes busszal utazik? Rosszcsont gyerekeket visz? Mikor jön vissza? Menjünk utána, most!!!"

Tegnap este már félálomban volt, és kérte, hogy öleljük meg egymást, és azt mondta:

-Anya! Álmodj arról, hogy Apával focizol, meg én is!

Szóval titkon várjuk VP-t, persze amint hazaér, irány a büntisarok, mert nem lehet csak úgy elhagyni a Boldit 6 napra. Végül egy nap büntetőleges "nem szólok hozzád" játék után együtt örvendünk. (Bár én már az első percektől így teszek....)

Nyuszikám

A mai napunk a nyuszizós szerepjáték keretében telt. Szereposztás: Boldi volt a tapsifüles, én pedig a gazda. Egész nap rágtuk a képzeletbeli répákat, ettük a valós szőlőt. (Annyi szemet kellett hoznom, ahányat Boldi makogott. Kb. egy kiló szőlőt ettünk meg így, átlag 4 szemet hoztam a konyhából egy fordulóval, azaz kb. 5 km-t sétáltam délelőtt a lakásban.)

Délután, 4 óra tájban el kellett mennem egy rövid időre otthonról, és addig Namu vigyázott a fiúkra. Aranyosan kérdezte Bolditól:

- Nyuszikám! Nem kérsz egy kis vizet?
Mire a nyuszika:
-Én csak a mama nyuszikája vagyok!!!

Ingben, gatya nélkül

, l

Tiszta ügy

Boldi és VP este fürödtek a kádban, és szóltam nekik, hogy lassan ki kéne jönni. Erre Bobek:
-Mindjárt, csak még meg kell mosnom az egész hónomat.
Mire VP:
- Elég lesz csak az alját.

Az elmaradt vetítés

Ma délután feljöttek Nóriék, hogy vetítsünk egy közöset a gyerekeknek. Boldi csak késve érkezett meg (mivel az ovi helyett sulis napot tartott, egész nap VP-vel volt az iskolában), és meglehetősen fáradtan, úgyhogy Rékáék ma sem úszták meg a durcis duli-fuli figurát. Aztán belerázódtak a játékba, de a vetítés érdeklődés híján elmaradt, illetve elnapoltuk.

Meleg tekintet

Én úgy szeretem ezt a mosolyt és tekintetet!!!!

Fekete Péter

Elképesztő, hogy Boldit mostanában mennyire lekötik a szabályjátékok (pedig ez leginkább a kisiskoláskor sajátja). Mindemellett szerepjátékokat is kiagyal, pl. tegnap ő volt a kutyus, én pedig a gazdája, és így sétáltunk körbe-körbe a lakásban.

Kriszti eljött játszani a fiúkhoz, így nem úszhatta meg a tyúkos-társas rejtelmeinek elsajátítását, de ezután valami új következett. Elővettem egy pakli kártyát, és Boldi 3 perc alatt megtanult Fekete Péterezni. Most ez az új kedvenc, és egyben a legszórakoztatóbb, mivel Boldi (ha nála van a F.P.) igen hatékonyan érzékelteti, hogy melyik kártyalap a "kihúzható", és melyik maradna szívesen Bobek kezében. Ez utóbbit szorítja, előbbi pedig már-már belepottyan a húzó kezébe. Másik csele, hogy a nagy kupac lapjából csinál két kupacot: egy 2 tagból állót, melynek egyik eleme a F.P., és a maradékokból egy nagyobbik másik kupacot. Aztán azt tanácsolja, hogy a kisebbik kupacból húzzunk, majd ezt követi a "pottyantós technika". Jó-jó, azért előfordult már csalás-mentes játszma is.

Locs-pocs

Hálló!

A gyerek azt tanulja, amit maga körül lát. Így hódított teret magának a bébi-mobil piac. Áron nagyon örül, ha hívása van. Titkárnője a hangos "Hálló, Áront keresed? Mindjárt adom."- csatakiáltás mellett nyújtja át a készüléket, melyet Árcsi a megfelelő testrészéhez illeszt, és "ha" hangot hallatva kezdi meg a csevegést. A búcsúzkodáson még csiszolnunk kell, mivel amikor megunja, egyszerűen maga mögé hajítja a kagylót.

RágcsálŐ

Felmerült a gyanu, hogy hörcsögöt, egeret esetleg hódot nevelünk. Áron megállás nélkül rág, mindent ami szembejön. Két kedvence: falpolcok széléből kihasítani egy darabkát, gyerekszoba parkettáján lévő színes habszivacsos szőnyegből szakítani egy keveset. Kenyérhéjjal, rágókával sem csökkenthető ez a rágási étvágy.

Lustaság

Ha két gyerekkel kelünk útra, akkor a garázson keresztül szoktunk kimenni az utcára, mivel a babakocsit is az alagsorban tartjuk, ráadásul így nem kell lépcsőztetni. Boldi, amikor jövünk haza az oviból, és fáradt, mostanában nem lelkesedik a garázsnyitó nyomogatásának lehetőségéért, hanem kér, hogy a lépcsőház bejárati ajtaján menjünk be, mivel úgy csak 3 emelet, a garázsos verzió pedig 4, amihez ő most túl fáradt.

Szó szerint

Ma éjjel Áron 12-től kezdve óránként sírt, tapsikolt, szopizott, dumált. Reggel VP-vel mondtuk neki:
- Áron, az éjszaka miatt még számolunk!!!
Boldi pont reggelizett, és hallgatta az eseményeket, majd megszólalt:
- Igen, számolunk! Egy, kettő, három, négy, öt, hat....

Forma 1

Amikor délután a lépcsőházban megláttam a kis Lórit a téli szerelésében, rájöttem, hogy Helgáék a jövő Schumacher-ét nevelik.

Boldi üzeni:

"Hé, ne szemetelj te városban lakó ember!"

"Szia Barátom!"

Így köszönt el az ajtóban Boldi Csongitól.

Péntek este feljöttünk Nagyvadászékhoz, mert Apa szombat hajnalban elvitte az osztályát síelni Kokavára.

Délelőtt bicikliztünk egy kiadósat a napsütésben, kimentünk Éva dédi elé a buszhoz, aztán közös ebéd, majd ismét séta. Szombatunkat azzal koronáztuk, hogy áthívtuk Csongiékat, akiket Boldi a "legjobban szeretek kategória" tagjaként sorol fel esténként. Boldi megkérdezte Csongitól, hogy hol laknak, mire Csongi elég diplomatikusan azt válaszolta:

- A szomszéd bácsi mellett.

Volt közös eszem-iszom (amiben természetesen Ákos baba jeleskedett leginkább), autózás, meseolvasás, ugra-bugra.

Régóta tervezve,....

ma kivitelezve. Miután győzedelmeskedtünk a vírus felett, és Cervi is hasonlóan cselekedett, végre összehoztunk egy spontán esti csevelyt. Boldi 6 órától kezdve, 5 percenként kérdezte meg, hogy mikor jönnek már a vendégek. Terveink szerint Bobek az ágyban, csukott szemmel fogadta volna Marcit és Cervit, de az izgalom az nem hagy nyugodni, szemeket lecsukni, így velünk várta ki a 8 órát, és még utána sem volt könnyű elaltatni.

Áron sem bírta ki, hogy ne ismerkedjen meg Cervivel, és úgy 11 tájban bemutatkozott, bár a belépője kissé hangosra sikeredett.

Boldi-Dédi 1-0

Mária dédi egy ovisoknak szóló növényenciklopédiával lepte meg nagyobbik dédunokáját, akit teljes transzba ejtettek az oldalak, még a búcsúzkodásnál is dédi után kiabálta a lépcsőházban, hogy vigyázni fog a könyvre. A közös lapozgatás után, Boldi megtanította Mária dédinek a csirkés-társast, aki felhasználva legújabb jártasságát, gurította a tojásokat a csirkék fejére, de így is Boldi győzött. Várjuk a visszavágót!!!

Kórház a város szélén

Az elmúlt 2 napunk a lázcsillapításról szólt, és még mindig 38 fölött van. Tegnap, amikor 2 órán belül két különböző lázcsillapítót adtam Áronnak, és a popsijában ezek után 39.9-et mértem, nagyon megijedtem.

Visszaolvastam a blogot, és az az érzésem, hogy kezd egy kórházi teleregényhez hasonlítani. Sajnos. Ez minden ovis családban törvényszerű??? Kicsit elegem lett a non-stop vírusokból, bezártságból, nyüglődésből. Elhatároztam, hogy Bobekot nem engedem oviba, amíg mindenki meg nem gyógyul, mert félek, hogy bevisz-hazahoz-átad egy újabb kis förmedvényt...

2 nap alatt Áron csupán egyszer kezdett játszani, egyébként meg végig kézben volt (a képen épp Andi kezében, aki tegnap látogatott meg minket), vagy bágyadtan hevert. A legújabb játéka a "dobozba mászós és onnan rámolós":

Boldin pedig eluralkodott az autó-mánia, a konyhát egy perc alatt 4 sávos sztrádává alakította, a négykézlábas gyalogosok közlekedését ellehetetlenítve.

Áron lázas

Ma reggel Áron baba kicsit dagadt szemekkel kelt fel. Nem tetszett a dolog. Ráadásul melegnek éreztem a homlokát, de VP leállított, hogy ne aggódjak feleslegesen....

Azért 8kor megmértem a lázát, és 38 fokos volt. A varázsszirupot szó nélkül benyelte, így most várom, hogy ébredjen fel a délelőtti alvásból, aztán meglátjuk a folytatást. Mindenesetre így utólag mégis jó döntésnek tűnik, hogy nem vágtunk bele a kokavai hétvégébe.

Ébredés utáni helyzetjelentés: 39 fölött........

Családom és egyéb állatfajták

Miután szemlátomást Boldi legyőzte a sígyilkos vírust, elhatároztuk, hogy szabadtérre helyezzük szombati székhelyünket. Boldi állatokat és erdőt akart, így logikusnak tűnt a Budakeszi Vadaspark, ahol a vaddisznókon, őzikéken, farkasokon, gólyákon, bölényeken kívül rokonokkal is találkoztunk. Nagyvadász David Attenborough-nak csapott fel, és halált megvető bátorsággal fotózta a sast szemből meg oldalról, aztán kérésünkre az unokákról is készült egy-két kép. Miután kisétáltuk magunkat és ráadásul a gyönyörű idő is befuccsolt, beültünk Balázsékkal a szomszédos étterembe, ahol megkóstoltuk a vadspecialitásokat (az étlap egyik különlegessége a "titok fogás", amit azért nem mertünk kipróbálni, mert csak a borzt ill. mókust nem találtuk a ketrecükben......). Az étterem jó, a pincérek kedvesek a gyerekekkel, és nem drága a hely!!! Szóval visszatérünk. Áron zokszó nélkül asszisztálta végig az ebédet, amihez innen is gratula és hála!!!!

Dac

Boldi 6kor bejelentette, hogy éhes, vacsizni szeretne. Mondtuk, hogy rendben, de segítsen teríteni. Aztán kicsit összevesztünk Bobekkel, mivel ő a nappaliban szeretett volna vacsizni, és nem a étkezőben. A végére elég durcás lett, és ekkor tettük fel a kérdést:

- Boldikám, mit kérsz vacsorára?
- Nem mondom meg!

Lecsúsztuk

Már egy hete terveztük-szerveztük, hogy ezen a hétvégén elmegyünk Kokavára, részint Boldit megtanítani síelni, részint, hogy csapjunk egy családos görbe hétvégét.

Kokava-linia nevű síközpont Budapesttől 180 km-re található. Van egy dombon 4 db sífelvonó egy 500 méteres kék pályával, a Szamárdomb, megy egy másik lejtő, az egy felvonós, 800 m-es piros pálya, a Háj. A síközpontban kétféle szálláslehetőség van: a két kőház, ahol félpanziós szobák vannak, vagy a helyiek nyaralói, amit a síközpont ad ki a téli szezonban. Az egész nem nagy terület, de nagyon hangulatos. a behavazott tájon a fenyőfák tövében vannak a kis faházak, mindegyik egyedi stílusú, sehol egy kerítés. A helyiek nagyon kedvesek, mindenki beszél magyarul.

2003-ban szerveztem ide egy kezdő sítábort, amire azóta is nosztalgiával gondolok. A szállásunk a faházakban szétszórva volt, öten a Jánosikék házában, a ragasztott üvegmozaikos-kandallós házban, hatan a Marosikék emeletes, TV-s házában, és így tovább. A síközpont vezetője, Auxt Ferenc, és összes munkatársa segítőkész és kedves volt az első telefonos megkereséstől, a szervezés és a helyi problémák megoldása során mindvégig. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, ha hangulatos családi bulit akar rendezni, vagy gyerekekkel akar síelni tanulni. Lehet persze drága helyen tanulni, de nem érdemes, mert az első 1-2 alkalommal a helyi viszonyok bőven elegendőek. Teszek ide egy linket is a részletekért.

Ide indultunk volna pénteken délben, de közbeszólt megint egy vírus csütörtök délben: az oviból telefonáltak, hogy Boldi a délelőtti tornatermezés és a kerti ugrabugra után bejövet szólt, hogy fáj a feje és lázas, ami teljesen meg is felelt a tényeknek. Délutánra 38,8, Nurofen, hajnalban megint 38 fölött voltunk, Nurofen megint, így péntek reggelre hiába múlt el a láz, nem kockáztattunk. Azóta persze Boldi olyan mint az ördög, kutya baja, az erőnléte mint Mike Tysoné, bár a hallása inkább Beethoven...

Szegény Dóri volt a legcsalódottabb, mert ő már volt Kokaván 2003-ban, úgyhogy tudta mire számíthatna, arról nem is beszélve, hogy igazán ráfért volna a változatosság a gyerekek melletti édes robotban. Sebaj, megpróbáljuk három hét múlva megint.

Rovarirtás

Áron baba ma reggel elemében volt, és ami rosszcsontságra teret ad Namuék nappalija, azt mind-mind kipróbálta. Aztán betelepedett a gardróbszobába, és rámolt, rendezkedett... Boldi benézett a gardróbba és megszólalt:

- Anya, gyere valami van a gardróbszobában!
-Mit látsz Boldi?
- Egy legyet, akit úgy hívnak Ácsi. Anya, gyere és csapd le!!!