Sopron 20 percben

Már 2 hónapja elterveztük, hogy amíg VP síel, addig mi (Boldi, Áron, Namu, Nagyvadász, Eszti, Zsolti, "Dóri anya") elutazunk Sopronba, onnan pedig kirándulgatunk Ausztriába és megnézzük a várost, amit gyerekként láttam utoljára.

Boldi ezen a héten nem ment oviba, hogy elébe menjünk a baciknak. Ennek ellenére már a vasárnapunk a köhögéses fuldoklás jegyében telt. Kedden átvittem Boldit a dokinénihez, hogy véleményezze a másnapi utazást. Zöldlámpát kaptunk, és egy megnyugtató szakvéleményt, miszerint még jót is tesz az ottani levegő. Hurrá! Csomagolás ezerrel, korai ébredés és let's go! 2,5 óra utazás után megérkeztünk a szálloda elé, és amikor kinyitottuk Bobek oldalán a kocsiajtót, ő sírós hangon annyit mondott, hogy lázas. És tényleg. Mivel szépen sütött a nap, és Bobek is magához tért, elmentünk sétálni egyet a belvárosba, ami igencsak tetszetős a többszáz éves házacskáival, templomaival, tornyaival, iskoláival. A délutáni sziesztából Bobek vöröslő arccal ébredt. A többit nem részletezném (sopánkodtam és mérgelődtem már rajta eleget......). Az éjszaka elég virrasztósra sikeredett, és mivel reggel is 39 fokkal ébredt (éjjel pedig kifejtette, hogy "ez a szoba nem tetszik nekem"), csomagoltunk és go home. Így Sopronból maradt a 20 percnyi séta emléke, és egy csodálatos panoráma képe a szálloda ablakából.