szombat, február 2

Lecsúsztuk

Már egy hete terveztük-szerveztük, hogy ezen a hétvégén elmegyünk Kokavára, részint Boldit megtanítani síelni, részint, hogy csapjunk egy családos görbe hétvégét.

Kokava-linia nevű síközpont Budapesttől 180 km-re található. Van egy dombon 4 db sífelvonó egy 500 méteres kék pályával, a Szamárdomb, megy egy másik lejtő, az egy felvonós, 800 m-es piros pálya, a Háj. A síközpontban kétféle szálláslehetőség van: a két kőház, ahol félpanziós szobák vannak, vagy a helyiek nyaralói, amit a síközpont ad ki a téli szezonban. Az egész nem nagy terület, de nagyon hangulatos. a behavazott tájon a fenyőfák tövében vannak a kis faházak, mindegyik egyedi stílusú, sehol egy kerítés. A helyiek nagyon kedvesek, mindenki beszél magyarul.
2003-ban szerveztem ide egy kezdő sítábort, amire azóta is nosztalgiával gondolok. A szállásunk a faházakban szétszórva volt, öten a Jánosikék házában, a ragasztott üvegmozaikos-kandallós házban, hatan a Marosikék emeletes, TV-s házában, és így tovább. A síközpont vezetője, Auxt Ferenc, és összes munkatársa segítőkész és kedves volt az első telefonos megkereséstől, a szervezés és a helyi problémák megoldása során mindvégig. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, ha hangulatos családi bulit akar rendezni, vagy gyerekekkel akar síelni tanulni. Lehet persze drága helyen tanulni, de nem érdemes, mert az első 1-2 alkalommal a helyi viszonyok bőven elegendőek. Teszek ide egy linket is a részletekért.
Ide indultunk volna pénteken délben, de közbeszólt megint egy vírus csütörtök délben: az oviból telefonáltak, hogy Boldi a délelőtti tornatermezés és a kerti ugrabugra után bejövet szólt, hogy fáj a feje és lázas, ami teljesen meg is felelt a tényeknek. Délutánra 38,8, Nurofen, hajnalban megint 38 fölött voltunk, Nurofen megint, így péntek reggelre hiába múlt el a láz, nem kockáztattunk. Azóta persze Boldi olyan mint az ördög, kutya baja, az erőnléte mint Mike Tysoné, bár a hallása inkább Beethoven...
Szegény Dóri volt a legcsalódottabb, mert ő már volt Kokaván 2003-ban, úgyhogy tudta mire számíthatna, arról nem is beszélve, hogy igazán ráfért volna a változatosság a gyerekek melletti édes robotban. Sebaj, megpróbáljuk három hét múlva megint.

Nincsenek megjegyzések: