Bébipapi

Áronnal karácsony óta próbálkozunk intenzíven a különféle bébipapikkal. A gyümölcspépek (leginkább a pirosas színűek, pl. szilva, málna) sikert aratnak, de a főzelékekkel sokáig hadilábon álltunk. (Az otthon kotyvasztott kísérleteknek még csak-csak volt némi keletjük, de a bolti üvegesnél kitört a botrány- megjegyzem teljes joggal.) Minden este közelharcot vívtunk Árcsival, hogy "légyszi még 2 falatot, mert különben üvölteni fogsz éjjel az éhségtől".... De ő ellenállt, kiböjtölte a szopit, aztán éjszaka koncertet adott. Egy hete észrevettem, hogy Áron nagyon érdeklődik a felnőttpapik iránt. Gondoltam egy merészet, elraktam a botmixert, és jöhetett darabosan a húsleves, répa. Nyam-nyam, cup-cup, falta. Azóta egyre több dolgot teszek elé pusztán aprítva. Egy hét alatt rá kellett jönnöm, hogy 11 hónapos 7 foggal rendelkező kisfiamnak kedvence az angolszalonna kenyérrel???!!! (ez imponál VP-nek), reggelire (az ébredés utáni és a 9 órai alvás előtti szopik között) szívesen rágcsál vajas kalácsot, majd egy egész banánt (ebből napi 3 elfogy). Ma ebédre benyomott 2 tányér tárkonyos húslevest némi tésztával körítve (ld. kép), vacsira pedig két karéj sonkás kenyeret. Elképesztően ügyesen rág és nyel (az első pillanattól kezdve), ha valami zavarja, azonnal kiköpi.
Üdvözlet a Varga fiúknak! Ha jól sejtem nem sokáig leszek népszerű a csirkemellfilés-zöldséges fittness kajáimmal.....