Ma délelőtt ill. délután svájci barátainkat pátyolgattuk (még az esküvőről maradtak itt). 
Engem hidegzuhanyként ért az a felfedezés, hogy 5 év alatt milyen állati könnyen elfelejt az ember németül. A velük való társalgásomat egy Activity-partyhoz hasonlíthatnám. Na ja! Ich muss üben!
Áron nagy érdeklődéssel figyelte Mamájának nyelvi kínjait (még szerencse, hogy a közelben volt, mert ugyebár egy kisbabához egyformán gügyög németül és magyarul is az ember):
Fél ötkor Áron kapott egy oltást (hősiesen tűrte), és vettek vért az ujjából, mert kaptunk egy levelet a klinikától, hogy az újszülöttkorban levett minta nem volt elégséges, így meg kell ismételni a vizsgálatokat, hogy kizárjanak bizonyos anyagcsere-betegségeket. A gyerekorvos "megnyugtatott", hogy minden esetben ilyen levelet küldenek, akkor is, ha zűrt sejtenek, de ez nagyon ritka. Most aggódom, de bízom benne, hogy csak elkutyultak valamit.
A megpróbáltatásokat este Ciliéknél pihentük ki egy kis pálinka, s némi pezsgő társoságában, és hogy a fejünkbe ne szálljon, Cili nagyon finom vacsit készített.
Engem hidegzuhanyként ért az a felfedezés, hogy 5 év alatt milyen állati könnyen elfelejt az ember németül. A velük való társalgásomat egy Activity-partyhoz hasonlíthatnám. Na ja! Ich muss üben!Áron nagy érdeklődéssel figyelte Mamájának nyelvi kínjait (még szerencse, hogy a közelben volt, mert ugyebár egy kisbabához egyformán gügyög németül és magyarul is az ember):
Fél ötkor Áron kapott egy oltást (hősiesen tűrte), és vettek vért az ujjából, mert kaptunk egy levelet a klinikától, hogy az újszülöttkorban levett minta nem volt elégséges, így meg kell ismételni a vizsgálatokat, hogy kizárjanak bizonyos anyagcsere-betegségeket. A gyerekorvos "megnyugtatott", hogy minden esetben ilyen levelet küldenek, akkor is, ha zűrt sejtenek, de ez nagyon ritka. Most aggódom, de bízom benne, hogy csak elkutyultak valamit.
A megpróbáltatásokat este Ciliéknél pihentük ki egy kis pálinka, s némi pezsgő társoságában, és hogy a fejünkbe ne szálljon, Cili nagyon finom vacsit készített.
Ilyenkor jó etetős, asztalmelletti anyukának lenni, mivel így elsőként lehet lecsapni a gyermek hagyatékára, majd folytatni a gyomortágítást. Szerény vacsoránkat 3 jókora tortával (Daubner-féle) öblítettük le. 
Nem is. Előbb az odaútról. Egy autómániás taxissal mentünk, akinek elég volt egy elismerő pillantás a vadiúj mp4-es autótv-rádiójára, hogy elmesélje összes autóit, és felcsavarja maximumra a volumét, amire Áron megduplázta a cumiszopás sebességét, Boldi meg összevissza dülöngélt az ülésen, és jól bepörgött.
Mikor rövid időre leült a Nagy Vadász mellé, akkor Péter próbálta felkelteni az érdeklődését. Asszem épp a gyűrűáldás(?) folyt, amikor Pitör odasúgta Boldinak:
A második forduló előtt Eszti tanúját le kellett cserélni, vélhetően sérülés miatt, így Réka helyett Mirko tanúskodott a hajón. (szerencsére a sérülés nem akadályozta Rékát a továbbiakban...)
Na, ekkorra ájult be Boldi (Áron már korábban bedobta a törülközőt), így kerestünk valami félreeső kis zúgot, ahol két alvó gyerekkek kivártuk, míg kikössön a hajó, és hazamnetünk. Így csak a hírét hallottuk, hogy 3/4 5-ig tartott a mulatozás. Nem láttuk sem a menyecskeruhát, sem az esküvői tortát, sem az éjféli töltött káposztát, de a gyerekeket sem lehetett a végtelenségig kínozni.
Már két nappal előtte kérdezgetett minket Boldi, hogy mikor jön már a Panni. A találkozót megelőző napon - Boldi hiúságára hatva - még egy fodrászt is fegyelmezetten végigült, csak azért, hogy Panni odalegyen attól, hogy ő milyen szép.
A gödöllői kastély előtt gyülekeztünk. Olyan furcsa volt ennyi lánnyal a játszótéren kívül találkozni, na és sehol egy gyerek... (azért egy akadt, aki kedvére "csajozhatott") 
A csoportról készült egy régiruhás, békebeli kép. A ruhák súrolták a jó ízlés határát, de mindent együttvéve jó kis móka volt. Igazi csajszis program. Aztán irány Eszti anyósjelöltjének otthona, ahol a sógornőm szendvicsekkel várta a csapatot. Onnan egy nyitott városnéző Barbie-busz vitte körbe a hangulatot Eszti életének főbb állomásain. Így érkeztek meg a Zöldkőbe, ahol szolidan (nem ám a mikrofonba kiáltozva) a környék tudtára adták, hogy nem a női a gyengébbik nem. 
Apukám az ajtó előtt sápadozva kémlelte, hogy melyik szomszéd mikor pislant ki az ablakon. Boldi a 10 óra dacára hangoztatta, hogy "várja a lányokat", bár a rózsaszín busz legalább ilyen izgalomba hozta. 
