Leánybúcsú

Jövő pénteken lesz a tesóm esküvője, amire jó szokás szerint egy kis lánybúcsúval alapoztunk. A gödöllői kastély előtt gyülekeztünk. Olyan furcsa volt ennyi lánnyal a játszótéren kívül találkozni, na és sehol egy gyerek... (azért egy akadt, aki kedvére "csajozhatott") A csoportról készült egy régiruhás, békebeli kép. A ruhák súrolták a jó ízlés határát, de mindent együttvéve jó kis móka volt. Igazi csajszis program. Aztán irány Eszti anyósjelöltjének otthona, ahol a sógornőm szendvicsekkel várta a csapatot. Onnan egy nyitott városnéző Barbie-busz vitte körbe a hangulatot Eszti életének főbb állomásain. Így érkeztek meg a Zöldkőbe, ahol szolidan (nem ám a mikrofonba kiáltozva) a környék tudtára adták, hogy nem a női a gyengébbik nem. Apukám az ajtó előtt sápadozva kémlelte, hogy melyik szomszéd mikor pislant ki az ablakon. Boldi a 10 óra dacára hangoztatta, hogy "várja a lányokat", bár a rózsaszín busz legalább ilyen izgalomba hozta.

A busz továbbhaladt, de hogy hova, és hogy mi történt még az éjjel, az már nem publikus.