Dani nálunk töltötte a szünidő utolsó hetét. Boldi ragyogott, és Dani sem panaszkodott, a szokásos összhang az első pillanattól jelen volt, bár az első este nagyon ránk ijesztett egy baleset. Dani és Boldi kergetőztek a nappaliban, Boldi megcsúszott, beesett a karácsonyfa alá. Hatalmasat koppant a feje, és elájult. Mikor egy perc után magához tért, nem tudott felkelni, nagyon fájlalta a fejét, és nem emlékezett arra, hogy mi is történt valójában. Irány a kórház. Kórházban koponya-röntgen, neurológiai vizsgálatok, és egy diagnózis, mely szerint megúszta egy agyrázkódással, de minimum 48 órát bent kell maradnia megfigyelésen. Természetsen maradtam én is vele, kaptam egy széket az ágya mellé (nem olyan rossz egy nap koplalás és nem ivás Szilveszter előtt, gondoltam). A János Kórház dacára, a gyermekosztályra egy rossz szavam sem lehet. Az orvosok nagyon-nagyon jófejek, kedvesek gyerekkel és szülővel egyaránt, és a nővérkék is helyesek voltak. Mivel Boldi másnapra semmi újabb tünetet nem produkált, nagyon aktív volt, evett-ivott, megbeszéltem az orvosával, hogy haza szeretnénk menni aludni (nehéz pihenni egy négyágyas szobában, ahol frissen műtött, síró, vírusos... gyerekek fekszenek együtt), 2 percre lakunk a kórháztól, bármi aggasztót látok Boldin, visszajövünk. Beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy másnap a kórházban kezdjünk, és Boldi lehetőség szerint otthon is feküdjön.
Boldi a téli szünet után nyert még pár sulimentes napot, és a múlt pénteki kontrollon azt mondták, hogy minden rendben vele, jövő héttől kezdve óvatosan sportolhat is. Boldi búcsúzóul mondta a doktorbácsinak, hogy ez volt eddig a legjobb kórház, ide jön majd legközelebb is. Erre a sebész:
- Ha legközelebb találkozunk, levágom a füledet és odavarrom a fenekedhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése