BUÉK 2013

Az idei szilvesztert is a már jól megszokott csapatban búcsúztattuk. Luxi, Cili és Pivi mellett 

az afrikai kiruccanásukból 30-án hazatért Cervi és Marci is eljött,

 igaz Marcit alig lehetett megismerni, mert elhagyott valahol 15 kilót, amitől határozottan visszafejlődött vagy 10 évet. /Cervi is karcsúbb, de ő eddig is bombicsek volt, így aztán kevésbé volt kontrasztos. Itt jelenteném be, hogy testsúly-fronton én is tisztességgel helytálltam az elmúlt fél évben. Hosszas szenvedés és küzdelem után inkább az elfogadás irányába mozdultam./

Na de vissza a jeles eseményhez: Dóri kedves, bohókás szokása, hogy azokat a kajákat főzi meg legjobbra, amiből aztán egy falatot sem eszik, lévén hogy undorodik minden csontos hústól, valamint olyan ételtől, amin LÁTSZIK, hogy állatból van. Van kivétel? Naná! A hal. Hiába nyálkás és undorító halszagú, meg jól láthatóan állat fejestől farkastól, mindenestől, hogy az ikráról és a haltejről ne is beszéljünk, Dóri azért szereti.

De idén sem kivételeztünk: Dóri oldalast sütött. A művelet pácolásból, kétnapi pácban forgatásból és röpke 4 órányi sütésből állt, aminek következtében az oldalas pálcikáiról leomlott a hús, miközben puha és zaftos maradt, bensejét pedig átjárta a babér, a fokhagyma és a rozmaring aromája.

Na ez volt a csúcs.

Meg a báránypörkölt. Azt  nem Dóri főzte, de isteni volt. Mondhatnám, hogy én főztem, de ez csak féligazság. A teljes az az, hogy Nagyvadi kapta az egyik barátjától, aki szakács, és hogy nehogymá' elbarmoljuk, teljesen készre össze volt állítva. Én csak aládurrantottam, nyitottam hozzá vörösbort és félóránként megittam egy decit belőle, este 11 és hajnali fél3 között, míg el nem készült. (Azért csak ilyenkor lehet ilyet főzni, mert a család női tagjai szerint a birkahús, még ha bárány is: büdös.) Most mit mondjak erre én, aki azt tanultam, hogy az Alföldön nem szedik le a birkáról a faggyút, mert az úgy finom, ráadásul ha a forró perkeltre ráküldik a hideg homoki bort, akkor az ember szájpadlásán kicsapódik egy finom vékony rétegben a faggyú és annál nincsen jobb!

Azért volt egy apró gond a báránnyal is: valószínűleg a vágást-darabolást motoros láncfűrésszel abszolválták, így a tele lett apró csontocskákkal a leve, csak hogy a halászlé-fíling is meglegyen. (Marci, itt kérek elnézést, azért, hogy magamban piszmogással vádoltalak, mikor az ötven perce etted az egy tál birkát.)

Szóval éhen nem maradtunk, meg szomjan sem. 

Vacsi után Marciék részletesen elmesélték madagaszkári kalandjaikat, fényképekkel gazdagon illusztrálva, hát szó mi szó, irigykedtünk.

 

Éjfélkor hiába vártuk az imbolygást a tv előtt, nem jött Pali bácsi szemben a képernyőn, ellenben mondott egy jó beszédet egy fiatal csaj, amit a hallók kedvéért szinkrontolmácsolt valami bajszos ember. Ezután köszöntöttük egymást annak alkalmából, hogy felálltak a járások és a tankerületek, nem kell már az iskolaigazgatóknak dönteniük semmiről, hiszen a wc-papír rendelés is Marekné Pintér Aranka hatásköre, de lehet, hogy ezt delegálja a tankerületek vezetőihez.

A gyerekekkel kapcsolatban áttértünk egy sokkal szülőbarátabb verzióra: ahelyett, hogy 10-kor aludni izmoztuk volna őket, orvul hagytuk, hogy ébren maradjanak, ameddig csak tudnak.

Amikor már nagyon aludtak volna, akkor Cili karmai közé dobtuk őket, aki társasjátékozással tartotta bennük az ébrenlét szikráit.

 Másnap reggel aludtak is 9-ig!

Mi nagyon jól éreztük magunkat és jövőre, ahogy megbeszéltük! (Ha itt ott kissé töredékesek az emlékeim a történésekről, az azért van, mert sok pezsgőt ittak a többiek.) 

BÚÉK 2013!