Vége van a nyárnak. Hazajöttünk. 3 napig átmeneti szállásunkról, Namuéktól jártam haza romelhárítani, kicsomagolni a bőröndöket, kitakarítani a lakást, rendszerezni az itthoni gondolatainkat. Szerettem volna, ha a gyerekek az ősrobbanás helyett a jól megszokottba érkeznének haza. 9 hétig voltunk távol, s közben Bercus és Áron többször kérdezték, hogy mikor megyünk már haza az otthonunkba. Hiányzott nekik, pedig azt hittem, hogy a családi házas, kertes, pancsolós nyárnak a nyakunkba szakadt szabadsággal nincs vetélytársa. Pedig van: kicsit melegebb, kicsit szűkösebb és zsúfoltabb, sok a lépcső..., de az otthonunk, és nagyon szeretjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése