Battery low

A Háromgyerek mindig is korán kelt, de ezt az elmúlt hetekben eluralkodó 5 órai ébresztőt kicsit túlzásnak tartom. Bercus kukorékol először, s mivel pelus nélkül alszik, rohanunk, pisilés után fél hatig próbáljuk ágyban tartani (lehozzuk az emeletről és közénk fekszik), összebujizunk, könyörgünk neki, hogy csak suttogva, mert a többiek még alszanak: Áron hatig, Boldi fél hétig, tekintet nélkül arra, hogy hétköznap vagy hétvége van-e.

Este Boldi 8 tájban, Áron és Berci 9 körül alszanak el. Ha mi is kivonhatnánk magunkat a forgalomból 9-kor, azt gondolom, semmi problémát nem okozna a hajnali kelés, de a főzés, mosás... legtöbbször az esti-éjszakai műszakra marad, így a 8 órányi alvásból jó ha sikeredik 5.

Ezt tetézve a gyerekek lassan három hete betegek. Áron kezdte, aztán Boldi folytatta a kruppal, majd újra Árcsi (az oviból kellett hazahozni mert annyira fájt a hasa, hányt), ezen a hétvégén Bercus volt kruppos (éjszakai betegség), és Árcsi is taknyos, köhög, ráadásul én is megkaptam tőlük.

Merülünk.