Jónéhány nyári eseményről még nem emlékeztünk meg (viszont Boldi összes könyvét és füzetét bekötöttem tegnap), pedig sokat jelentettek számunkra.
Edit augsztus 14-én látogatott meg minket Bogdányban. Azért emlékszem ilyen pontosan a dátumra, mert pont aznap lett Bercus 3 éves. Egy elvetemült ötletünk folytán Editnek autóból próbáltuk megmutatni azokat a helyeket, ahova nap mint nap jártunk kirándulni a nyáron, köztük a homokos strandot, pisztrángos tavat, tanyát, Visegrádon a játszóteret.... A gyerekek imádják Editet (és mi is) + ezeket a helyeket is kedvelik, de aznap valahogy mind a háromra rájött a hoppáré, és gyakorlatilag végighisztizték a mi kis idegenvezetésünket, nem számított a kérlelés, lelkifröccs, beígért seggrepacsi.
Így utólag megfelelő taktikai lépésnek bizonyult, hogy némi pogácsát a hasukba tömve, ebéd nélkül tettük le aludni a kicsiket, s mi felnőttek bár kis késéssel, de kényelmesen megebédeltünk, tudtunk beszélgetni, és a gyerekek is kialudták a dilinyót.
Edit elhalmozta őket minden földi jóval, a délután folyamán retiküljéből előkerültek vízbombák, zsákbanfutáshoz zsákok, agyat frissítő logikai játékok (Boldi aláásta az önbizalmunkat), hangulatvilágítás és még sorolhatnám,... Mary Poppinsos érzésem volt.
Editbarát nagy lélek, annyit segít/segített Boldinak (is), minden alkalommal megbabonázza Bercust (akiből egy "Edit"-kezdeményt is kipréseltünk, ami Bercusnál nem semmi ám) , Árcsiról nem is beszélve.
Bercit felköszöntöttük egy epres fagyitortával, a nagy családi buli egy hetet váratott magára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése