Nyári állatok

Ezen a nyáron a Balatonon egészen sok és érdekes állatos kalandunk volt.

Láttunk siklót, szájában snecivel, miközben a hattyúkat etettük, köztük a pelyhes szürke újszülötteket.

Nekem a legnagyobb élményem egy vihar másnapján volt. A víz elég hideg volt, de azért kimentünk strandolni, néztük a Balatont. A parttól nem messze észrevettem egy kb 70 centis nagy döglött halat, amit valószínűleg a vihar nekidobott a partnak és ott sodródott a vízben. Áron persze meg akarta nézni, így aztán a nyakamba vettem, hogy megszemléljük a dögöt. Nem voltunk tőle fél méternyire, mikor kiderült, hogy nemhogy nem dög, de ráadásul semmi baja sincs. Ott volt egy bazi nagy hal, és szinte meg lehetett simogatni a hátát. Ilyenkor persze inkább borzad meg fél az ember, csak nem veszett a hal????

Lényeg az, hogy a hal a strandon úszkált, kifejezetten lassan, időnként lebukott, néhány métert ment a víz alatt, aztán megint feljött. Végül egy srác "mögélopózott", és kiemelte a vízből, de az kicsusszant a kezéből és valószínűleg végleg vérig sértődve eltűnt.

Mondtam is neki, hogy hiba volt így elszúrni az első ember-hal kapcsolatfelvételt. Ebben maradtunk és aztán rendeltünk a büfében egy hekket...

A másik vicces sztori a veszprémi állatkerthez kapcsolódik, ahol láttunk egy vízidisznót, ami a leírás szerint annyira csak növényeket eszik, hogy nem is tekintik a húsát húsnak, így ebben az értelemben akár kósernek is tekinthető. Szóval nem tréfa a kósertés!