péntek, augusztus 27

Berci szülinapi bulija

Bercus (fodrász utáni munkanevén Szergej) két éves lett. Rettenetes előkészületekkel csődítettük ki a rokonságot Bogdányba. Valami különlegeset akartunk főzni, így aztán ment a körtelefon, hogy vajon a birkapörköltet mindenki megeszi-e, mert ha igen, akkor belevágunk. Namu volt az egyetlen, aki kerek-perec kijelentette, hogy ő bizony egy falatot se, hiába volt az ígérgetés, hogy semmi faggyú, Namu nem engedett.
Aztán ahogy jött a nagy nap, egyre másra jöttek az infók, hogy hát lehet, hogy mégse Namu az egyetlen, aki ódzkodik a birkától, így aztán rugalmasan változtattunk: főzünk egy gulyást is a pörkölt mellé.
A birka az abonyiaknak volt köszönhető, a gulyásba a húst a helyi Bordában vettem. Mikor előhozta a hentes hátulról az ötkilós marhafartőt, akkor a mögöttem lévő hölgy spontán felsóhajtott:
- Jaj de gyönyörű!
Ebben egyetértettünk, de a felét azért otthagytam.
Boldival gyakorlatilag délelőtt 10-től délután 5-ig főztünk. Először a gulyást, aztán a birkát. Mivel ez volt az első birkapörköltem, pláne bográcsban, ezért előtte napokig csak recepteket olvastam, amiből aztán annyi derült ki, hogy ez is csak pörkölt. Egy érdekes adat azért volt. Van aki a végletekig leszedegeti a faggyút, a hártyát, hogy ne legyen faggyúízű a hús, míg a Dunántúlan azt vallják, hogy az az igazi birkapörkölt, amiben a faggyú is érződik. Pláne az igazi ínyencek, akik a faggyús pörköltet forrón megeszik, aztán pincehideg bort isznak rá, és arra gerjednek, hogy a szájpadlásukon hirtelen kidermed a faggyú...
Na mi inkább az előbbi változatot főztük.
Tettünk bele mindent, amit kell, gazdagon, a hús fődögélt, eresztette a levet és a végén jól megpuhult és szinte mártásszerű szaftot terített maga köré.
Summa summárum, végül Namun kívül mindenki megkóstolta a leves után a birkát is, és ha lehet hinni a beszámolóknak, akkor legközelebb már a gulyás sem kell, pláne hogy Namu beéri egy jó zsíroskenyérrel is.
Inni Zsolti sógor hozott jobbnál jobb borokat, úgyhogy akár faggyút is csapathattunk volna, ha akarunk.
Na de vissza Bercushoz: a szülinapos jókedélyűen végigvigyorogta a vendégséget, és cukin eljátszott mindenkivel. Kicsit megszeppent a tűzijátéktól, de aztán a tortaevés közben feloldódott. A tortacsodát Namu szállította, a tetején eperdíszítéssel, bár a fiúk szerint inkább eper volt némi torta alátéttel.
Berci az ajándékba kapott autó-utánfutó-motorcsónak szettel konkrétan öt napig folyamatosan játszott, és visított, ha Áron csak hozzáért. De a legnagyobb ajándék mindenképpen az volt, hogy mind a három dédi egészségesen és jókedvűen bulizta végig a délutánt.
És most lássuk a képeket:













3 megjegyzés:

Névtelen írta...

A birkát ugyan én se enném , maradok a zsiroskenyérnel , de akkos is sajnálom , hogy nem lehettem ott !!! cuki ez a fiu is !!! Isten éltesse sokáig ! ( Mindenkit) Kere

Andus írta...

Boldog boldogot édes kicsi fickó!

Névtelen írta...

De jó, hogy ott lehettem. Isteni volt a birka meg a gulyásleves is, köszönet a fáradozásotokért. És a Namu tortája,a külső csín és a belső ízek!!! Nem felejtem el milyen kitörő örömmel fogadta az ajándékokat az ünnepelt. Így szívből örülni jó volt látni. Aranyosak a felvételek. Puszi, M.D.