A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.
A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.
Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.
Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.
Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.
Sorait a tél eképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
1 megjegyzés:
Sziasztok!
Íme, én is küldök nektek téli verset.Lackfi Jánostól való, aki nálunk járt a Könyvünnepen, s így köszönte meg , hogy elhívtuk:
Szeretettel, ĂźdvĂśzlettel:
Lackfi JĂĄnos
FEKETE
A havat vĂĄrtuk ĂŠs most itt van:
ZongorabillentĂŠsek hullnak, csupa foszlĂł
FehĂŠr ujjbegymintĂĄzat, fekete hangok kĂśztĂźk az ĂĄgak...
SajtreszelÊkkÊnt perg� zongoraszó...
Ilyen az ĂŠgi zongora, nem a sarokban ĂĄll,
Hanem betĂślt minden zegzugot, lerakĂłdik,
HasonlĂł egyĂŠbkĂŠnt a fĂśldi is, szĂvzugba,
Szemråncba, hajt�re ßl, porcokba fÊszkel�dik:
Chopin metronĂłmja kattog tĂŠrdemben...
HóesÊs-kering�... Kutyånk fÊltÊkenyen
Ă�s feketĂŠn csahol a kerĂtĂŠs fogsorĂĄn ĂĄt.
A kerĂtĂŠs rĂĄcsai billentyĹąkre osztjĂĄk a kinti sĂkot,
Melyen lĂĄnyaink szĂĄnkĂłznak ĂŠs egy idegen
KutyĂĄt simogatnak, a kerĂtĂŠsen belĂźli kutya
Fekete tĂźkĂśrmĂĄsĂĄt. Bennem is csaholnak
KitĂśrni vĂĄgyva a reggeli nagy hĂłban kĂŠszĂtett
FĂŠnykĂŠpek (elveszett egy kĂĄbel, nem tudom
SzĂĄmĂtĂłgĂŠpemre feltĂślteni Ĺ�ket)... KĂźlĂśnbĂśzĹ�
MĂŠrtĂŠkben elfagyott nĂśvĂŠnyi rĂŠszek hĂł alĂłl
Kandikåló åbråi ezek, meglep� Ês csak ilyenkor
El�vilågló cirådåk, kacskaringók, mintåzatok.
Ugat a fekete kutya bennem arra a mĂĄsik,
Odakinti fekete kutyĂĄra, mely szabadon
Hengerg�zik a hóban.
>
Cili
Megjegyzés küldése