péntek, december 18

Téli versek 3.

Hárs Ernő: A tél betűi

A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.

A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.

Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.

Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.

Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.

Sorait a tél eképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.

1 megjegyzés:

cili írta...

Sziasztok!

Íme, én is küldök nektek téli verset.Lackfi Jánostól való, aki nálunk járt a Könyvünnepen, s így köszönte meg , hogy elhívtuk:
Szeretettel, ĂźdvĂśzlettel:
Lackfi JĂĄnos


FEKETE

A havat vĂĄrtuk ĂŠs most itt van:
ZongorabillentĂŠsek hullnak, csupa foszlĂł
FehĂŠr ujjbegymintĂĄzat, fekete hangok kĂśztĂźk az ĂĄgak...
SajtreszelÊkkÊnt perg� zongoraszó...
Ilyen az ĂŠgi zongora, nem a sarokban ĂĄll,
Hanem betĂślt minden zegzugot, lerakĂłdik,
HasonlĂł egyĂŠbkĂŠnt a fĂśldi is, szĂ­vzugba,
Szemråncba, hajt�re ßl, porcokba fÊszkel�dik:
Chopin metronĂłmja kattog tĂŠrdemben...
HóesÊs-kering�... Kutyånk fÊltÊkenyen
�s feketÊn csahol a kerítÊs fogsorån åt.
A kerĂ­tĂŠs rĂĄcsai billentyĹąkre osztjĂĄk a kinti sĂ­kot,
Melyen lĂĄnyaink szĂĄnkĂłznak ĂŠs egy idegen
KutyĂĄt simogatnak, a kerĂ­tĂŠsen belĂźli kutya
Fekete tĂźkĂśrmĂĄsĂĄt. Bennem is csaholnak
KitĂśrni vĂĄgyva a reggeli nagy hĂłban kĂŠszĂ­tett
FĂŠnykĂŠpek (elveszett egy kĂĄbel, nem tudom
SzåmítógÊpemre feltÜlteni �ket)... KßlÜnbÜz�
MĂŠrtĂŠkben elfagyott nĂśvĂŠnyi rĂŠszek hĂł alĂłl
Kandikåló åbråi ezek, meglep� Ês csak ilyenkor
El�vilågló cirådåk, kacskaringók, mintåzatok.
Ugat a fekete kutya bennem arra a mĂĄsik,
Odakinti fekete kutyĂĄra, mely szabadon
Hengerg�zik a hóban.
>

Cili